Uralkodói jubileum

Amikor Fisher canterburyi érsek 1953. június másodikán a westminsteri apátság, Anglia ősi koronázó templomának boltívei alatt, egy káprázatos ünnepségen II. Erzsébet fejére helyezte a koronát, a 27 éves királynő már csaknem másfél éve uralkodott. Trónra lépésének dátuma 1952. február hatodika. Akkor értesült Erzsébet hercegnő Dél-Afrikában apja, VI. György haláláról. A hercegnő hivatalos látogató körúton volt a Brit Nemzetközösség afrikai és Anglia akkori függőségi területein. A személyes ismerősei szerint félénk, visszavonuló fiatal- asszony számára kettős döbbenetet hozott ez a februári nap. Noha tudta, hogy apja gyógyíthatatlan betegségben szenved, nem számolt hirtelen halálával. De a szülő elvesztése mellett a korona terhét is azonnal éreznie kellett, hiszen a „Meghalt a király, éljen a király!” felkiáltás nem csupán színes szóvirág, hanem a brit alkotmányjog sarkalatos tétele. A királyság nem maradhat egy pillanatig sem uralkodó nélkül, a trón sosem maradhat üresen. Az uralkodó klinikai halálának másodpercében a trónörökös lesz az új uralkodó. A koronázás azután sokáig várhat, hiszen a pompás ünnepség minden részletét ki kell tervelni, a vendégeket akár egy évvel előbb meg kell hívni. A trónral épés azonban azonnali kötelezettségekkel jár. Elég rápillantani a repülőgépről Londonban leszálló asszony arcképére az egykorú lapokban: a fiatal arcon a veleszületett és belénevelt önfegyelem küzd a bánattal, a meghatottsággal és a félelemmel.
II. Erzsébet április 21-én lesz 76 éves. Nemrég készült arcképén, Lucien Freud festményén sötét felhők árnyalják a világszerte ismert arcot. Az uralkodót és a családanyát ötven év alatt sok keserűség érte. Az egyik legfontosabb íratlan szabály, hogy az uralkodó nem nyilvánít politikai véleményt. Ha külföldre megy vagy külföldi vendéget fogad, a miniszterelnök szabja meg, mikor hová megy, mikor kit fogad.
Ötven évvel ezelőtt, néhány évvel a második világháború után a brit monarchia még élvezte azt a példátlan népszerűséget, amelyet a királyi család a háború évei alatt vívott ki magának. Ez a népszerűség azóta jobbára az idén 101 éves Erzsébet anyakirálynőre szorítkozik, aki kereken megtagadta, hogy két lányával elhagyja a bombázások miatt életveszélyessé vált fővárost, és Kanadában keressen menedéket. A közszemlélet azonban sokat változott és ehhez nem kis mértékben hozzájárultak a család fiatalabb nemzedékének vélt vagy valóságos hibái, rosszul sikerült házasságai, házastársaik indiszkréciói. A minap közzétett közvélemény-kutatás szerint a lakosság több mint negyven százalékát nem érdekli a királyi család, sem a júniusra tervezett jubileumi ünnepség – szemben a királynő 25 éves jubileumával, amelyet utcabálok ezreivel ünnepeltek országszerte. A válaszadók 83 százaléka elismeri II. Erzsébet legendás kötelességtudását, de több mint ötven százalék szerint már nem képviseli az egész nemzetet, kétharmados többség szerint nem ismeri a köznapi emberek életét és nem tart lépést a korral. A megkérdezettek fele sem hiszi, hogy a brit monarchia intézménye megéri a XXI. század végét. 57 százalék szerint a királyi családnak olyan demokratikussá és közvetlenné kellene válnia, mint a holland vagy a spanyol királyi családok. Ezeket Richard Crossman, az ötvenes évek befolyásos munkáspárti politikusa megvetően „biciklista monarchiáknak” nevezte. A kormány igyekszik a júniusi jubileumi ünnepségek iránti közönyt leküzdeni, de nem sokan vannak, akik el tudják képzelni, hogy az uralkodó május elsejétől augusztus hetedikéig tervezett ország körüli útja a huszonöt évvel ezelőttihez hasonló lelkesedést vált majd ki.