Egy „idióta tréfáról”

Thomas Giertsen, a norvég TV2 liberális humoristája a norvégiai magyar nagykövetségen keresztül interjúra invitálta az Oslóban hivatalos látogatáson tartózkodó Martonyi János külügyminisztert, hogy csütörtökön sorra kerülő műsorának részeként sugározza a stúdióbeszélgetést. Giertsen a NATO-ról és a kétoldalú kapcsolatokról faggatta a magyar külügyminisztert, majd egyszer csak – a beszélgetést megszakítva – kiment a mosdóba. Amikor visszajött, slicce nyitva volt, amelyen – a kamerák kereszttüzében – kikandikált a nemi szerve. A helyzettel azonban mit sem törődve leült, tovább folytatta az interjút. A több mint angol hidegvérrel megáldott magyar külügyminiszter „viszonozta” Giertsen „szórakozottságát”. Ő is úgy tett, mintha mi sem történt volna. A tévés ekkor „felfedezte” (az idézőjel a nem igazán naiv norvég sajtóból való), hogy valami nincs rendben, és komótosan orvosolta a dolgot. Martonyi János az interjú végén kezet fogott Giertsennel, mintha – így a szenzációról elsőként hírt adó, több százezres példányszámú Verdens Gang – a legjobb barátok lennének.
A TV2 vezetőjének és a norvég külügyminiszternek más volt a véleménye. Az interjú nem mehetett adásba. Jan Petersen norvég külügyminiszter pedig megmondta keresetlen véleményét a csatorna vezetőjének. Giertsen a norvég büntető törvénykönyv értelmében akár egy év börtönt is kaphat, vagy enyhébb megítélés esetén igen komoly pénzbüntetéssel sújtható. Elisabeth Ramstad rendőrfelügyelő kijelentette: ha feljelentés érkezik, a rendőrség azonnal teszi a dolgát. Horváth Gábor külügyi szóvivő viszont kijelentette: fontosabb dolga is van annál, minthogy egy „idióta tréfával” foglalkozzon.
A botrány már a finn sajtó figyelmét is felkeltette. Az, ami a nyugati sajtó részéről éri a magyar kormányt és annak tagjait, kezd az elfogadhatóság határán túlmenni. Amikor a Kontroll Csoport oly nagy vihart látott felmérésben a legkevésbé kormánybarátnak ítélt Adam LeBor az angol nyelvű Budapest Sunban tisztességesen, a közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva szögezi le hétvégi cikkének első mondatában, hogy „A választásokat a Fidesz nyeri”, a „félhivatalos” bécsi Wiener Zeitung a szocialisták visszatértéről cikkez és Boris Kalnokytól kezdve Florence La Bruyere-ig futnak még egy hisztérikus, utolsó kört Orbán ellen a külföldi tudósítók, ahogyan tették az Olaszországon kívüli lapok Berlusconi megválasztása hajnalán, Berlusconi ellen. Csakhogy Berlusconit az olaszok, Orbán Viktort a magyarok választják miniszterelnöküknek.
De visszatérve a norvég esetre: a Bem rakpart nyugodt reagálása megkérdőjelezhető. Az persze, hogy az ügyről a helyi balliberális sajtó mit ír, sejthető. Automatikusan Giersent igyekszik majd mentegetni, mint ahogyan a külföldi jogsértő mellé állt a Benes-dekrétumok ügyében is. De vajon mit szólna ugyanez a sajtó, ha az MTV-ben történik meg ez a párját ritkító gazemberség egy olyan ország külügyminiszterével, amelyik a balliberális sajtó kedvence? Netán annak itteni valamelyik nagykövetével vagy nagykövet asszonyával? A „világbotrány” és „Magyarország helye nem Európában, hanem az illemhelyen van” címek az enyhébbek közül lennének.
Budapestnek lassan meg kellene tanulnia emancipálódnia. Ugyanis ha folyamatosan csak mosolyog és bocsánatot kér, a külföld habituális meghátrálónak tekinti, akin a fegyelmezés olcsón gyakorolható. Mint gyakorolják is Budapesten úgy, ahogyan azt soha nem mernék megtenni Párizsban vagy Hágában. Ahol egy hivatalos külföldi rendreutasítás vagy leckéztetés – még valós indok esetén is – azonnali visszautasítást vált ki.
A magyar Külügyminisztérium a Giertsen-botrányon nem mosolyoghat. Nem nyújthat segédkezet saját megaláztatásában, és – főleg – nem hívhatja fel keringőre a következő Giertsent.