Pest-Buda közvilágítása

Pest-Buda közvilágításának kiépítését Mária Terézia rendelte el 1772-ben. Elsőként laternával, olajmécses lámpával világítottak városszerte: 1777-ben 75 lámpa égett Pest-Buda utcáin. A petróleum csak a XIX. század derekán terjedt el.

Osgyán Edina
2002. 03. 19. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sötétségbe burkolóztak a XVIII. század előtt az esti órákban Pest, Óbuda és Buda utcái is. A polgárok ifjú kísérőket fogadtak, akik fáklyákkal világították ki az utakat vagy a szűk sikátorokat. A középkorban még az egyszerűbb polgárok is inkább megfizették a lámpás kíséretet, mintsem hogy a vaksötét utcákon botorkáljanak.
Ez a helyzet csak a XVII. században változott valamelyest, amikor a házak falára fáklyákat akasztottak fel, és így világították meg az éjszakai közutakat. A közintézmények közül egyedül a Városháza úszott fényben: ablakaiban ötszáz mécses égett esténként. 1715 szeptemberében a következő rendeletet hozta a városi tanács: „Esti harangszó után nyáron kilenc, télen nyolc órától senki ne találtassék vendéglőben, utcán, mert bekisértetik. Tilos az utcán a dohányzás, a jelmez, maszka, álarc, fegyver viselése. Aki pedig éjszaka kényszerül haza menni, annak megparancsoltatik, hogy égő gyertya vagy lámpás nélkül ne találtassék!” A rendelet betartását szigorúan ellenőrizték.
Pest-Buda közvilágításának kiépítését Mária Terézia rendelte el 1772-ben. Elsőként laternával, azaz olajmécses lámpával világítottak városszerte; 1777-ben 75 lámpát szereltek fel Pest-Budán.
A rendszer kiépítésére Lechner Ferenc vállalkozót fogadták fel, aki újabb háromszáz lámpást hozatott Bécsből. 1790. február 21-én rendelték el az első díszkivilágítást Pest-Buda utcáin. „A pesti lámpa üvege fehér, átlátszó, Argand- vagy – fényezett, kalap alakú fényvisszaverős – reverberégős lámpa nem magán a cölöpön, hanem arról kinyúló karon, a ház falába erősített tartón ég, fénye mint a holdvilág!” – írta Leyzer J. a pesti utcák fényeiről.
A lámpásokat egy vállalkozó tisztította és töltötte fel olajjal, majd ő gyújtotta meg szürkületkor. A mécsesek csak éjfélig égtek, kivéve a rendőrség előtt, ahol egészen reggelig kellett világítani. A bádog lámpák tetejét üveggel fedték le, s a bádogtest fenekén keresztül lehetett az olajat kicserélni.
Egyre modernebb eszközöket használtak: 1837-re a lámpák egy részét a neves Argandtól és a Bédí-féle cégtől vásárolták. Az utcarendet a bakter ügyelte a következő jól ismert versikét ismételve: „Este van már, kilenc óra, ki-ki menjen nyugovóra, tűzre, vízre vigyázzatok, el ne égjen a házatok!” A század közepe táján egyre több helyen liliomüvegű Argand-lámpákat szereltek fel, amelyen fényvisszaverő kalap is volt. A petróleum 1864-ben terjedt el városszerte. A petróleumot a négyoldalú lámpa úgynevezett hasas öblönyében helyezték el. Az alul hasas, felfelé hengeres (körte alakú) bura a mai napig is használatos forma – írja Laky József A lámpa históriája című művében. 1896-ban a gázlámpák mellett már mintegy 2400 petróleumlámpa égett a városban, amelyeket a háború alatt szükségvilágításként használtak.
Krúdy Gyula az új fényforrásról a következőket jegyezte le: „A Gellérthegyre mentem fel, ahol még magános petróleulámpások világítanak este a hegy oldalában, de reggel magával viszi a gyújtogató.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.