Az elvek! Az elvek?

„Tegnap éjjel egy barátom telefonált Barodából. Zokogott. Tizenöt percig tartott, ameddig el tudta mondani, mi történt. Pedig nem igazán bonyolult a dolog. Csak az történt, hogy a csőcselék elkapta Szajidát, egyik barátnőjét. Csak az történt, hogy feltépték a hasát, és égő rongyokat gyömöszöltek bele. Csak az történt, hogy amikor meghalt, valaki »OM« betűket írt a homlokára.”
Ikbal Eszan Dzsaffri bíró, az indiai kongresszus volt tagja sem járt jobban. Amikor az őrjöngő tömeg körülvette házát, hívta a rendőrkapitányságot, a rendőrkapitányt, a belügyminisztert és annak helyettesét. Eredménytelenül. A házuk körül várakozó rendőrbuszokból a rendőrök ki sem szálltak. A tömeg ekkor betört a házába. A bíró lányait lemeztelenítették, megerőszakolták, majd elevenen elégették őket. Nyilván csupán merő véletlen, hogy a kivégzett bíró Narendra Modinak, Gudzsarát állam miniszterelnökének, főminiszterének és belügyminiszterének hangos bírálója volt – ameddig végtagjait le nem vágták, le nem fejezték, majd el nem égették őt is.
Így ír a kitűnő indiai Arundhati Roy arról az iszonytató erőszakhullámról, amely az indiai Gudzsarát államot kerítette hatalmába február vége óta, és amelynek egyes becslések szerint ötezer indiai muzulmán esett áldozatául. Százötvenezer muzulmán vált hajléktalanná, miután házát, boltját, ingóságait felégették.
Gudzsarát államban van egy kis politikai probléma. A nacionalista Baratija Dzsanata párt – amely Indiát kormányozza – nemigen áll jól a választások előtt. Márpedig mi lenne csábítóbb a hindu fanatikusoknak egy választási kampányban, mint muzulmánok felgyújtása?
Kívülről nézvést azt hinnénk, hogy Atal Bihari Vadzspaji miniszterelnök legalábbis rosszallását fejezi ki az elszabadult pokol láttán. Ellenkezőleg. Kedvenc kormányzójának, Modinak meg is veregette a hátát. „Ahol van akció, reakció is van” – utalt heherészve Newton harmadik törvényére. Az „akcióval” a Szabarmati expressz február 27-i felgyújtására célozott, amelyet – hindu vádak szerint – muzulmánok borítottak lángba, és amelyben 58 hindu lelte halálát. A függetlenségének elnyerése óta vallási és etnikai öldöklésekkel megvert Indiát a nyugati sajtó folyamatosan a „föld legnépesebb demokráciájaként” jellemzi, amelynek sajtója egyébként – derül ki a Freedom House április 22-i jelentéséből – nemcsak hogy részben szabad, de az e kategóriába soroltak között is meglehetősen rossz helyen áll. Hogy a szubkontinens mai napig is élő, merev kasztrendszeréről ne is beszéljünk. India esetében nyilván ez is a demokrácia szükséges kelléke.
A gudzsaráti pogromfesztivál után a Baratija Dzsanata morális és kulturális tagozata – az Adolf Hitler politikáját nyíltan dicsőítő RSS – felhívta a muzulmánokat, hogy igyekezzenek kiérdemelni a hindu „többség” jóakaratát.
Most pedig nézzük, mi történt Gudzsarát államban azóta, hogy a kilencvenes évek közepe táján a Baratija Dzsanata párt került hatalomra. Idézet abból a független vizsgálók által készített, A 2002-es gudzsaráti mészárlás című tanulmányból, amelyet emberjogi szervezetek megkérdőjelezhetetlenül hitelesnek ítélnek:
„Amióta a Baratija Dzsanata párt hatalomra jutott, folyamatos állami támogatásban részesültek a párt szatellit szervezetei. Az iskolai tantervet úgy alakították át, hogy az megfeleljen a hindutva (hindu felsőbbrendűségi elv – L. I.) ideológiájának. Keresztényellenes propagandát és erőszakot kezdeményeztek. Erőfeszítéseket tettek, hogy behatoljanak olyan törzsi zónákba, ahol a Baratija Dzsanata befolyása korlátozott. Fegyvereket osztogattak vallási összejöveteleken. Táborokat hoztak létre, hogy az ideológiai üzeneteket terjesszék.”
Most pedig szemelgessünk egy hivatalos hindutva röplapból:
„A gazdasági bojkott az egyetlen megoldás. A nemzetellenes elemek a hinduktól elvett pénzt használják arra, hogy tönkretegyenek bennünket.
Ne vásárolj semmit ezektől a nemzetietlen mozlimoktól!
Ne lakj szállodáikban, ne béreld ki garázsaikat!
Csak hindu garázsban tartsd kocsidat!
Ne nézz olyan filmeket, amelyekben muzulmánok játsszák a főszerepeket!
Ne dolgozz mozlimnak! Ne alkalmazz mozlimot!
A szigorú gazdasági bojkott megfojtja ezeket a nemzetellenes erőket! Megtöri hátgerincüket! És akkor már nehéz lesz nekik hazánk bármely részében lakniuk. A Hanumandzsi átka szálljon arra a hindura, aki az elolvasása után nem készít tíz fénymásolatot erről a brosúráról, és nem adja tovább hindu testvéreinknek.”
Nancy Goodman Brinker budapesti amerikai nagykövet, aki a választások előtt, alatt és után oly kézzelfoghatóan beavatkozott a magyar belpolitikába, a „politikai elit” antiszemitizmusát kárhoztatta. „Aggodalmat kelt az a nyíltan antiszemita és idegenellenes érzület, amelyről Magyarországon hallok, különösen a politikai elit bizonyos köreiből.” Ehhez hozzátette, az antiszemita és idegengyűlölő kijelentések jelentik számára az egyetlen kellemetlenséget, amely két hónapos budapesti tartózkodása alatt érte, mert ilyet sehol a világon nem tapasztalt.
A budapesti amerikai nagykövet azért avatkozott be a magyar belügyekbe, mert – a felszólítás ellenére máig sem idézett – a világon egyedülálló antiszemita és idegengyűlölő kijelentések az amerikai kormány első számú magyarországi képviselőjének szemében túllépték az elviselhetőség küszöbét. Mivel Nancy Goodman Brinker nem magánszemély, nyilván külügyi jóváhagyással cselekedett, amint azt annak idején sietett világgá kürtölni a helyi balliberális sajtó. Nos, ebben az esetben tehát elvről van szó, hiszen az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának vélhetően nincs ideje külön-külön szabályokat alkotni a Föld mintegy 200 országa számára. Ha tehát az itteni állítólagos idegengyűlölő kijelentések egy amerikai nagykövetet kifakadásra késztettek, lehetetlen elképzelni, hogy ugyanezen elv alapján Indiában folyó, államilag bátorított etnikai mészárlás ne idézzen elő valamiféle tiltakozást az ottani amerikai nagykövet részéről.
Újdelhiben nem akárki képviseli az Egyesült Államokat. Robert D. Blackwill nyugalmazott karrierdiplomata, aki egyébként a Harvard Egyetemen védelempolitikát tanít. A tiszteletre méltó amerikai vezetése alatt álló nagykövetség honlapján azonban egyetlen, a pogromokat, az állami szintre emelt rasszizmust, az idegengyűlöletet elítélő szót sem találtunk. Vadzspaji dicséretét viszont annál inkább. Nyilván: Indiára szükség van a globális terror elleni háborúban.
De a párizsi nagykövetség honlapján sem olvasható elítélő szó a francia lapokban egyöntetűen „idegengyűlölőnek” és „antiszemitának” tartott Le Pen ellen. Folytassuk az izraeli amerikai nagykövetség honlapjának szótlanságával Dzsenín ügyében? Miért vagyunk mi kivételek, ahol egy külső hatalom hamis váddal előhozakodva akarja belső ügyeinket alakítani?