Dél-alföldi hungaricumok

Ha valaha el is vesztette, mára biztosan visszaszerezte maga és borai hírnevét Ásotthalom. A dél-alföldi településen nagy a szőlőtelepítési kedv, egyre többen nyúlnak a metszőolló után, és olyan elfelejtett fajtákat hoznak vissza a termesztésbe, mint a kék kadarka és a rózsaszín kövidinka. A siker nagy, annyira, hogy két helyi bort – a rizlinget és a muskotályt – már a hungaricumok közé sorolják. Nem véletlenül kezdik az ország ezen délkeleti szegletét az alföldi borvidék legújabb központjaként emlegetni, és ma már évente több alkalommal lepik meg az ásotthalmi borospincéket a turisták.

Már nincs olyan terület Ásotthalmon és környékén, amit ne művelnének. A szorgalom érthető, mert a nyolcszáz éves település annak köszönhetően szerezte vissza régi hírnevét, hogy borai sorra díjakat nyertek hazai és külföldi versenyeken.
A sikereknek köszönhetően ma már a hungarikumok közé sorolják az ásotthalmi rizlinget és muskotályt, amiből nem tudnak annyit termelni, hogy ne lenne piaca. Megragadta a külföldiek figyelmét a legújabb borfajta, az ásotthalmi kunleány is, amit fagytűrő szőlőből érlelnek. Nem véletlenül kezdik az ország ezen délkeleti szegletét az alföldi borvidék legújabb központjaként emlegetni.
Korábban hiába folytatott három szakszövetkezet is ezer hektáron szőlőművelést a rendszerváltásig, kommersz boraik eladhatatlanok voltak és a termelés intézményeivel együtt összeomlott. A kilencvenes évektől új alapokon, szinte elölről kezdtek mindent a mezőgazdaságban: kivágták a régi tőkéket és új fajtákat telepítettek. Az évtized végén az ország kezdte megismerni a táj jellegzetes borait.
Néhány szőlősgazda odáig merészkedett, hogy ötven-hetven hektárra növelte szőlőültetvényeit, ami ezen az alföldi tájon csúcsnak számít. Érdekes karriert futottak be a kis farmerek, közülük Dobák Sándor 1992-ben nyergelt át a szőlészetre-borászatra. A gazda palackozója megépítése után meghirdette nyitott pince akcióit, melynek gyorsan követői is akadtak. Nem véletlenül, mert a lépés a legjobb marketingfogásnak bizonyult, és ma már évente több alkalommal lepik meg az ásotthalmi borospincéket a hazai és a külföldi turisták.
A sikeres szőlősgazdák üzleti eredményein felbátorodva, egyre többen kezdenek hozzá három-hat hektáron a szőlőtelepítéshez. Ez azért is fontos lépés, mert ezen a vidéken a lakosság egyötöde munkanélküli.
A szőlősgazdák pedig arról álmodnak, hogy az ültetvények számának növelésével, a borágazat kifejlesztésével elfogadható arányban csökkenthetik az állástalanok táborát.
Vadonatúj ötleteket dobnak be, szinte a szenzáció erejével hat, hogy a régen kipusztult, ám őshonos, egykoron hungaricumnak számító kék kadarka és rózsaszín kövidinka szőlő repatriálását, újratelepítését is megkezdték a szőlősgazdák.