Der amerikanische Traumwagen

A DaimlerChrysler legújabb vadmacskája tavaly még koncepcióautóként mutatkozott be a detroiti közönségnek, de az ígéretek szerint jövő nyáron már Európában is kapható lesz az izgalmas retrosportkocsi. A Crossfire-ben az amerikai hagyományok keverednek a legújabb stuttgarti technológiával, a csupa izom autót pedig a Karmann műhelyében szerelik össze.

Viper, PT Cruiser, Prowler – a Chrysler az utóbbi években egymás után valósította meg látványos tanulmányait. Ezt a tradíciót folytatja most a szélsőségesen alacsony építésű, múltidéző kupé, a Crossfire. A hátrafelé hangsúlyozottan elkeskenyedő övvonal a klasszikus amerikai sportkocsikat idézi, némi bugattis felhanggal. Ugyancsak a nagy olasz márkára emlékeztet az autó orrától egészen a kipufogókig húzódó gerincvonal.
A tömzsi far és a hosszú, bordázott motorháztető párosa rendkívüli erőt kölcsönöz az alig négyméteres autónak. Ám a Chrysler tervezői még tovább mentek, és rendkívül szűkre szabták az oldalablakokat. A klasszikus hot rod stílusjegyet eltérő méretű első és hátsó kerekek erősítik: elöl 18, hátul 19 collos ráfon feszülnek a hihetetlenül lapos profilú gumik, így a kupé valósággal előredől. A lefelé húzott, fenyegető orr, valamint a szögletes keretbe foglalt kerek ikerlámpák megint csak tipikusan amerikai megoldások.
A jó érzéssel vegyített dizájnelemek a múltat idézik, műszakilag azonban a Crossfire korántsem ennyire hagyománytisztelő. Az izomautós megjelenés gurgulázó V8-as után kiáltana, ám a kupénak be kell érnie egy 3,2 literes hathengeressel. A 18 szelepes V-motorból 215 lóerő és 310 Nm nyomaték tör a hátsó kerekek felé – legalább ennyiben hűek maradtak a műszaki hagyatékhoz –, választhatóan hatfokozatú manuális vagy ötgangos, adaptív automata váltón keresztül. A motor erejét komoly elektronikai arzenál tartja kordában. A kitörés- és kipörgésgátló rendszerek szükség esetén az egyes kerekek fékezésével vagy a pillangószelep, illetve a gyújtás szabályozásával tartják minden körülmények között az aszfalton az autót.

A már említett, az autó hossztengelyén végighúzódó gerincvonal belül a műszerfalon ismétlődik, kettéosztva a téglavörös és fekete színbe kötött utasteret. A magas övvonal a sportülésekből érzékelhető igazán: egészen mélyen ülünk az autóban. A középkonzol és az ezen elhelyezett kezelőszervek fémszínben pompáznak, az alumínium sebességváltó karon pedig ismét az a bizonyos gerinc köszön vissza. A zömök kar előtt található piros gombbal indítható a motor. A padlókonzol a szokásosnál magasabban húzódik, fokozva a sportkocsinál nagyon is helyénvaló pilótafülke-érzést.
Közvetlenül az utasok feje mögött kezdődik a csomagtér hatalmas, hosszan ívelt ajtaja. A szűk és magas nyílás gyakorlati haszna csekély, ám maga az ajtó szerves részét képezi a Crossfire szokatlan esztétikumának. A négyszögletű hátsó szélvédő alatti fémperem voltaképpen egy méretes légterelő, ami 80 km/h sebesség felett automatikusan kiemelkedik a karosszéria síkjából. A szárny alsó határát a Chrysler egyre hosszabb szárnyakkal büszkélkedő emblémája jelzi, elülső párjához hasonlóan, amely a krómozott hűtőrácskeret felső szegélyét alkotja.
Autobahn 66 – ez áll a Crossfire bemutatóanyagának borítóján. A DaimlerChrysler ezúttal előnyére fordította a cég kétlakiságát: a Route 66 az Államok legendás országútja, a szabadság jelképe, hasonlóan a (sebesség)korlátok nélküli germán autópályákhoz. Ez utóbbiaknak mégis ritkábban lesz szerencséjük az újszülött vadóchoz.
A gyártás első évében mindössze húszezer darabot szándékoznak építeni az autóból, és ennek 85 százaléka Észak-Amerikába kerül. Végtére is az ő álmukról van szó.