Éljen az etnikai tisztogatás?

Nem akárki a köztársaságpárti Dick Armey. Többségi vezető az amerikai képviselőházban. Bush elnök legfontosabb szövetségese a kongresszusban, amióta már nem a republikánusoké a szenátus. Nézzük, mit nyilatkozott az MSNBC televíziós állomás Hardball (kb. „Nem kesztyűs kézzel”) című műsora gazdájának, Chris Matthewsnak!
Armey: Izrael nyugodtan annektálhatja egész Ciszjordániát.
Matthews: Hol állítaná fel a palesztin államot? Norvégiában? Ha az izraeliek végleg visszafoglalják Ciszjordániát és magukhoz csatolják, a palesztinok máshol nem hozhatnak létre államot.
Armey: Nem, nem, egyáltalában nem igaz. Annyi arab állam van, ahol több százezer hold terület áll rendelkezésre. Föld, ingatlan és a palesztin állam megalakításának lehetősége.
Matthews: Vagyis a palesztinokat Palesztinából valahová máshová zsuppolná, és azt az államuknak nevezné?
*
Matthews: Elmondta már valamikor is George Bushnak, a szintén Texasból való elnöknek, hogy Ön úgy gondolja, a palesztinok kerekedjenek fel és hagyják ott Palesztinát – hogy ez a megoldás?
Armey: Azt hiszem, hogy éppen most fogom neki elmondani…
Eddig a kivonatok a tévé nagyon nagy nyilvánossága előtt elhangzott beszélgetésből.
„Minden képzeletet felülmúló” – tiltakozott egy arab szervezet. „Hihetetlen, hogy Armey képviselő nyíltan szólít fel az egész mozlim és keresztény palesztin lakosság etnikai tisztogatására – ami a nemzetközi jog és emberjogok minden normáját megsérti. Még a legszélsőségesebb izraeli is óvakodik ilyen kijelentések megtételétől a nyilvánosság előtt”, protestált egy másik, míg egy harmadik emlékeztette az Egyesült Államokat, hogy az „Boszniában és máshol az etnikai tisztogatás ellen viselt háborút és most Armey etnikai tisztogatást követel”.
A megdöbbentő kijelentésről és a tiltakozásokról a vasárnap beszámoló Observer némi gúnnyal megemlíti, hogy amikor Ari Fleischert, Bush szóvivőjét megkérdezték, mi Armey kijelentéséről az elnök véleménye, Fleischer más témára terelte a beszélgetést. A baloldali brit lap még hozzátette: a New York Times és a Washington Post a legeldugottabb helyen közölte Armey oly éles tiltakozásokat kiváltó mondatait.
*
Hozzánk az Egyesült Államokból ketten szeretnek ellátogatni, akik bennünket rendszeresen a „szélsőségek”, a „rasszizmus” és „antiszemitizmus” veszélyeire figyelmeztetnek. Egyikük Tom Lantos, Dick Armey kaliforniai, demokratapárti képviselőtársa, másikuk pedig a magyar jobboldali közvélemény szerint szintén SZDSZ-pártinak tartott Charles Gati (akinek tisztségeit hosszú lenne felsorolni). Nemrégiben hozzájuk csatlakozott Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok budapesti nagykövete.
Még meglehetősen élénken emlékezünk rá, hogy a balliberális lapok biztosítottak bennünket: az amerikai főváros lapjában, a liberális Washington Postban az itteni választások előtt megjelent cikk írójának igaza van: az amerikai kormány az MSZP-nek és az SZDSZ-nek drukkol. Azt is állították: Orbán Viktort azért nem fogadja Bush elnök (tévedés: Bush már fogadta Orbánt), mert a budapesti amerikai nagykövetségről olyan jelentéseket kap, amelyek szerint nem határolódik el kellőképpen a szélsőségektől, a MIÉP rasszista és antiszemita kijelentéseitől.
Akkor most játsszunk el a fordítottjával! Egy alapvető kijelentés megtétele után. Ez pedig az, hogy az emberi jogok megsértése – akár szóban, akár tettben – nem függ a sértő hatalmi helyzetétől. Teljesen mindegy, hogy Csehországban, Észak-Írországban vagy Kínában sértenek meg emberi jogokat – az emberjogi sértés. Ezen az alapelven működnek az emberjogi szervezetek is. A Freedom House vagy az Amnesty International egyforma ismérvekkel, egyforma mércével méri a jogellenességet a Föld valamennyi országában.
Csakhogy: ha az amerikai törvényhozás kulcsfigurája fenyegeti etnikai tisztogatással Palesztina több millió lakosát, annak azért van nagyobb súlya, mintha azt a liechtensteini törvényhozás egy tagja tenné, mert az előbbi az etnikai tisztogatást feltehetően elvégző államot évi több milliárd dolláros támogatásban részesíti, biztosítja a javasolt tisztogatás végrehajtásához szükséges fegyvereket és eszközöket, valamint képes arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mindenfajta, ezt elítélő határozata ellen vétót emeljen. Tehát akkor a fordított példa. A magyar parlamentben szólásra emelkedik Pokorni Zoltán, és követeli, a magyarországi és az európai cigányokat költöztessék vissza Indiába, mert a szubkontinens elég nagy ahhoz és van rajta jócskán olyan üres, sivatagos terület, ahol a romák vígan ellennének. Sőt, végre hazatérhetnének.
Hogy erre mit mondana Goodman Brinker, Lantos és Gati, talán mondanunk sem kell. Pokorniról megállapítanák, hogy kijelentésével kiíratkozott nemcsak az európai politikusok sorából, de magából Európából is. (Ugyanezek a lapok ma nyilván hallgatnak az Armey-kijelentésekről.) Hozzátennék, ez már nem is emberi, hanem valami ember alatti, gyilkos, alávaló, hitleri, rasszista, az „übermenschtudat” kibukása a Fideszből. Miközben vészsikolyokat hallatnának Brüsszel felé.
Brinker asszony éreztetné, hogy Pokorni és pártja többi képviselője egy jó ideig nem igazán szívesen látott vendég a követségen és a követségi fogadásokon. Amerikai diplomaták húzódoznának kezet fogni a Fidesz képviselőivel. Tom Lantos beigazolva látná kéthavi rendszerességgel megújított véleményét a magyar jobboldal idegengyűlöletéről, és javaslatot terjesztene be Magyarország kizárására a NATO-ból. A meginterjúvolt Charles Gati szelíden és szomorúan mondana le a posztkommunista Magyarország elpasszolt történelmi lehetőségeiről, vagyis az elmúlt tizenkét év demokratikus átalakulásai folyamatáról. A Lantoshoz, Gatihoz és Brinkerhez hasonlóan „problémaérzékeny” és befolyásos amerikaiak sora javasolná: jegeljék Magyarország EU-csatlakozását. A fenti feltételezés természetesen az enyhébb forgatókönyv. A keményebb a budapesti tőzsde zuhantatása lenne, hiszen a „befektetőket joggal bizonytalanították el oly mértékben Pokorninak a civilizált világban elképzelhetetlen kijelentései, hogy azonnali távozásukat fontolgatják”.
Visszatérve Armey kijelentéseire: akik azt hiszik, a szuperbefolyásos republikánus honatya olyan légből kapott fenyegetéseket hangoztatott, mint egy képzeletbeli Pokorni képzeletbeli cigánytisztogató és -deportáló nyilatkozata, súlyosan téved. Martin van Creveld vezető izraeli történész szerint ugyanis megismétlődhet – csupán most még nagyobb méretekben – az, ami Izrael 1948-as függetlenségi háborújában megtörtént, amikor 650 ezer palesztint űztek el földjükről. Van Creveld véleménye az, hogy Saron csak olyan alkalomra vár, mint az Egyesült Államok Irak elleni, idén nyárra várható offenzívája, a jordániai rendszer összeomlása vagy több száz izraeli életét követelő terrortámadás. Akkor beindulna az izraeli hadigépezet, amely, miután kibombázza a palesztinokat lakóhelyeikről, elhajtja őket Izrael határain túlra. Mindez nyolc napot venne igénybe. Az Egyesült Államok pedig – az egyetlen ország, amely képes lenne megállítani az etnikai tisztogatást – nem lépne fel Izrael ellen. Dick Armey kijelentése után és a Capitoliumon uralkodó hangulat nyomán ebben már biztosak lehetünk. De abban is, hogy még egyszer Magyarországon nem lesz olyan naiv jobboldali politikus, aki Goodman Brinker, Lantos vagy Gati személyes hadjáratát az általuk felfestett magyarországi fantomok ellen komolyan venné. Pontosabban morális értelemben, mert az erő a kezükben van.
Talán nem tilos visszaidézni Dick Armey és Tom Lantos kollégája, Ron Paul képviselő, az amerikai kongresszus külügyi bizottsága lapunknak adott nyilatkozatát, amely nemcsak keményen elítélte a más államok belügyeibe való amerikai beavatkozást kifejezetten Nancy Goodman Brinkerről szólva, de hozzátette: „Gyakran megtörténik, hogy etnikai csoportok befolyásolják külpolitikánkat olyan okokból, amelyeknek nincs köze biztonságunkhoz. Az ilyenfajta politikai nyomás olykor erős, és érzelmi töltetű lehet…”
Ha az Orbán-kormány vezetőinek legnagyobb hibája amerikai szemmel – mint váltig állították – az volt, hogy állítólag nem határolódtak el a szélsőséges kijelentésektől, a Budapesten alakuló új kormánynak, amely az elhatárolódásbiznisz bajnoka, nem szabadna semmiféle kapcsolatot felvennie Washingtonnal mindaddig, ameddig George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke és kormányának tagjai nem határolódnak el világosan és egyértelműen attól a horrortól, amit Dick Armey, a ház többségi képviselőjének kijelentései hordoznak. Sőt, már Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövetnek is értésére kellene adnia megütközését.