Érdekkörök uralhatják a tárcát

Én mástól tartok: az MSZP-től – felelte lapunknak adott interjújában Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának új alelnöke arra: kell-e tartani a környezetvédelmi és a vízügyi szakterület összevonása után megjelenő vízügyi lobbitól? Illés szerint a XXI. században a két szakterületnek egymás mellett kell működnie, a lépés így éppen időszerű volt. A politikus ugyanakkor annak a veszélyét látja, hogy az új tárcára rátelepedik Kapolyi László vállalkozó, az MSZP képviselője, aki nemrég az ukrán kormánnyal azon mesterkedett, hogy a Tisza felső folyásán vízlépcsőket építhessen. Félő az is – vélte Illés Zoltán –, hogy Kóródi Mária miniszter szakmaiatlansága az SZDSZ klienseinek pénzéhségével párosul majd.

Ön most ugye sértődött ember?
– Miért is kellene nekem sértődöttnek lennem?
– Azért, mert annak ellenére, hogy négy évig állt a környezetvédelmi bizottság élén, pártja mégsem önt, hanem az eddigi szakminisztert, Turi-Kovács Bélát jelölte erre a posztra.
– A kettő között szerintem nincs összefüggés. Az embert nem a funkció hitelesíti, hanem a cselekedetei és a munkája. Ezt a kérdést már akkor is feltették nekem, amikor 1998-ban Pepó Pál lett a miniszter. Azonban attól, hogy valaki miniszter lett, még nem biztos, hogy a környezetpolitika alakításában megfelelően széles mozgástérrel rendelkezik. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek alatt bebizonyítottam: kormányzati és ellenzéki pozícióban egyaránt a környezet- és a természetvédelem érdekeit, és ezzel az emberek érdekeit képviseltem.
– Mi a véleménye a Környezetvédelmi Minisztérium elmúlt négyéves teljesítményéről?
– Az elmúlt ciklus környezetvédelmi politikája vegyes képet mutat, hiszen a tárcánál bizony jó néhány, úgymond „kevésbé szerencsés” döntés született. Itt most Aradi Csaba meghurcolásától kezdve több, azóta már elhíresült ügyre utalhatnék. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem ezzel a múlttal, hanem az előttünk álló jövővel kell foglalkoznunk. A környezet- és természetvédelemnek viszonylag kevés új törvényre van már szüksége, most éppen ezért a valóban végrehajtható miniszteri rendeletek megalkotására kell több figyelmet fordítani. A már megalkotott törvények mellé százával kellenek az ilyen, korszerű utasítások. Ezenkívül a zöldkassza teljes átalakítását is szorgalmazom. A jelenlegi pénzügyi rendszer ugyanis nemcsak a korrupció, hanem a pazarlás és a hiány lehetőségét is magában foglalja. Példaként a csatornarendszer korszerűsítése során kialakított normatívát említhetném. Azt gondolom, hogy a vissza nem térítendő támogatások helyett inkább a kamatmentes hitelek rendszerét kellene kialakítani. Ez ugyanis megszüntetné a korrupció lehetőségét, hiszen mindenkinek vissza kellene adnia az államtól kapott pénzt, valamint a gazdaságos megoldások keresésére is ösztönözné a kölcsön felvevőit. Nagyon fontos dolognak tartanám – de ez ebben a ciklusban már úgysem valósul meg –, hogy végre az összes, védelemre szoruló környezeti elem egy tárcához kerüljön. Szerintem az új szakminiszternek az elkövetkezendő egy-két év alatt legalább ötszáz fővel kellene növelnie az államigazgatás területén dolgozó környezet- és természetvédelmi szakemberek számát. A természetvédelmi őrszolgálatnál ebből a keretből legalább 200 új munkatársat kellene alkalmazni.
– Mi a véleménye arról, hogy az MSZP a zöldek határozott kérése ellenére is átadta az SZDSZ-nek a környezetvédelmi tárcát? Nem ismétlődik meg most újra a kisgazda szindróma?
– Azt gondolom, hogy igazából sem az MSZP-nek, sem az SZDSZ-nek nem kellett a tárca. Nem véletlenül vetődött fel a kormányalakítás előtt, hogy megszüntetnék a környezet- és természetvédelem ügyével foglalkozó önálló minisztériumot. Én ezt már akkor is óriási gyalázatnak tartottam. A zöldek is erre a hírre lendültek akcióba. Világosan látni kell: az Európai Unióban ezzel pont ellentétes tendencia érvényesül. Ezt azért mondom, mert az elmúlt hónapokban a zöldek hatalmas nyomást gyakoroltak Medgyessy Péterre és csapatára, és csak a lobbi- tevékenységüknek köszönhető, hogy nem szűnt meg az önálló környezetvédelmi tárca.
– A zöldek azonban azért is lobbiztak, hogy még véletlenül se kerüljön a tárca a kisebbik koalíciós partnerhez, az SZDSZ-hez.
– Itt jön be az ön által említett kisgazda szindróma. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha az MSZP-nél marad a minisztérium, akkor annak nagyobb lett volna az érdekérvényesítő ereje, mint most, amikor az SZDSZ felügyeli. A zöldek azonban azt is kijelentették, hogy az MSZP-nél egyetlen olyan politikus sincs, akit a tárca vezetésére alkalmasnak tartanak. Abból, hogy végül az SZDSZ-hez került a minisztérium, arra lehet következtetni: Medgyessy Péter nem akart komolyan foglalkozni a környezet- és természetvédelem ügyével.
– Mi a véleménye arról, hogy a Medgyessy-kormány a tárca felügyelete alá vonta a vízügyet?
– Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a különböző környezeti elemeket, vagyis a talajt, a levegőt és a vizeket egy minisztériumnak kell felügyelnie. A vízügy és a környezetvédelem összevonását ezért én egy előremutató, ám nem elegendő lépésnek tartom. Ehhez ugyanis a tárcára kellett volna bízni az erdőgazdálkodást, a területfejlesztést, az ásványvagyon-védelmet, a levegővagyonnal kapcsolatos közegészségügyi és közlekedési feladatokat is. Vagyis egy olyan minisztérium kialakítására van szükség, ahol az erőforrásokat központosítják. Ezért tehát felemásnak tartom azt a lépést, ami ebben az ügyben történt.
– A vízügyi lobbi mindig is erős volt Magyarországon. Nem fogja maga alá gyűrni a környezetvédelmet?
– Nem osztom ezt a félelmet. Az elmúlt tizenkét év alatt a magyarországi társadalmi és gazdasági viszonyok átalakulásakor a vízügy is teljesen megváltozott. A terület vezetői már nem rendelkeznek olyan erős befolyásoló és érdekérvényesítő erővel, mint korábban, amikor még szinte állam voltak az államban. Emellett végre belátták, hogy a vízügy és a környezetvédelem nem létezhet egymás nélkül. Én mástól tartok: az MSZP-től.
– Mire gondol?
– Azokra a gazdasági csoportokra, amelyeknek az egyik reprezentánsát úgy hívják, hogy Kapolyi László. Ez a vállalkozó-politikus nem is olyan régen még az ukrán kormánnyal azon mesterkedett, hogyan lehetne a Tisza felső folyásán vízlépcsőket építeni. Én a szocialista pártelnök kijelentését is aggasztónak tartom. Az MSZP vezető politikusa ugyanis a kampány idején azt fejtegette, hogy a bős–nagymarosi probléma kapcsán a hajózási, az energetikai és környezetvédelmi problémákat is meg kell oldani. Szerintem ezek rendre álproblémák, hiszen sem a hajózási, sem az energetikai problémákat nem kell megoldani. A hágai bíróság döntése ugyanis egyértelmű: Magyarország nem épít új erőművet, Szlovákia pedig nem bontja le a már létező vízi erőművét, illetve az oldalvíz csatornáját. Tehát minden attól függ, hogy az új magyar kormány majd milyen lépésekre „ragadtatja” magát. Ezért gondolom, hogy komoly veszélyt jelent az a gazdasági érdekcsoport, amely nagy projektekben, vízügyi beruházásokban gondolkodik. Boldog leszek, ha nem igazolódnak be a félelmeim. Tartok továbbá Kóródi Máriától is. A miniszteri meghallgatásán ugyanis fehéren-feketén kiderült, hogy egyáltalán nem ért a szakterülethez. Szinte minden kérdésre elutasította az érdemi válaszadást, s csak azt hajtogatta, hogy miniszterként majd megtanulja a dolgokat. Félő, hogy Kóródi szakmaiatlansága a SZDSZ klienseinek pénzéhségével párosul majd.