Húsz helyett huszonkét hely

Három ígéret, észrevétel, tanács – ekként lehetne összefoglalni Pat Cox, az Európai Parlament (EP) elnöke budapesti tárgyalásainak üzenetét. Az ír politikus a Magyar Nemzetnek nyilatkozva megígérte: mindent megtesz azért, hogy Magyarország elnyerje az őt megillető 22 helyet az Európai Parlamentben, és erről az EU legközelebbi, sevillai csúcstalálkozóján megszülessen a végső döntés.

Miként tudja konkrétan az EP előmozdítani Magyarország igényének teljesítését?
– Az Európai Parlament leginkább úgy tudja kinyilvánítani szolidaritását a képviselői helyekre vonatkozó magyar kéréssel kapcsolatban, hogy annak teljesítése mellett szavaz Strasbourgban és Brüszszelben. Tapasztalatom szerint a képviselők többsége egyértelműen támogatja, hogy a kilátásba helyezett 20 helyett Magyarország megkapja a neki járó 22 képviselői helyet. Mindamellett már a nizzai döntés megszületésének másnapján jogosnak ismerte el a magyar igényt Jacques Chirac francia elnök is az EP ülésén. Az Európai Parlament júniusban vitatja meg ezt a kérdést, és határozottan a módosítás mellett voksol majd, s ugyanezt várjuk el az Európai Bizottságtól és a tagországok állam- és kormányfőitől is. Ezzel is bizonyíthatjuk, hogy az általam vezetett testület a fair megoldások híve.
– Nem találja kissé furcsának, hogy január végén immár tíz tagjelölt számára azt a pénzügyi keretet ajánlották fel, amelyet 1999-ben hat tagjelöltre alakítottak ki?
– Egyáltalán nem furcsa jelenség ez az Európai Unióban. A jelenlegi helyzet logikusan következik abból, ahogy múlik az idő, úgy nő a tagságra pályázók száma. Annak idején valóban hat tagjelöltre alakítottuk ki a keretet Berlinben. Akkor ennyien voltak esélyesek arra, hogy akár 2002-től bekerülnek az unióba. Ám már 1999 végére feltűnt további hat pályázó, s ma ott tartunk, hogy ha teljesítik a csatlakozás feltételeit, akár tíz új taggal is bővülhet az unió. Akkor, amikor ezt a keretet bírálják, látni kell, még azelőtt jött létre, hogy megduplázódott volna a tagjelöltek száma. Fontos megjegyeznem: sorsdöntő elhatározás előtt állnak most. Annak, aki valóban csatlakozni kíván az EU-hoz 2004-től, meg kell próbálnia együtt élni ezzel a kerettel. Azt tanácsolnám, mielőbb döntsenek, és számomra nem kétséges, mi lesz a döntés, ha a reálpolitika talaján születik. Ráadásul már eddig is sok energiát fecséreltünk el költségvetési vitára ahelyett, hogy a bővítés előrehaladására figyeltünk volna.
– Mit szól ahhoz, hogy újabban egyre több aggódó hang hallható a bővítéssel kapcsolatban?
– A bővítés valóban egy összetett folyamat. Nem először járok Magyarországon, s azt mondhatom, minden alkalommal erősödik a bizakodásom, hogy ez az ország ott lesz a bővítés első körében. Persze, sorolhatnám az előttünk álló bonyodalmakat is, ha pesszimista lennék. Ám én optimista vagyok a bővítést és Magyarország belépését illetően.