- Jobb sarok -

Írországban a kormányon lévő jobboldal győzelmével tovább folytatódott az európai trend. Eddig egyedül Magyarország helyezte kívül magát ezen az irányzaton. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert – meglepő módon – az Orbán-kormány négy évvel ezelőtti beiktatása után balliberális lapok egyfajta európai anomáliaként értékelték azt, hogy a szinte mindenütt szociáldemokraták vezette Európában Magyarország népe jobbra szavazott. Miként tud majd csatlakozni az Orbán-kormány egy ilyen Európához? – kérdezték. A kérdés – ezen az alapon – most jóval aktuálisabb, hiszen Európa népei egymás után nemcsak hogy jobbra, de jobbra és radikális jobbra szavaznak.
Az, hogy Írországban a parlamenti választásokon Bertie Ahern miniszterelnök győzedelmeskedett, nem volt meglepetés. Sokkal inkább az, hogy az IRA-közeli Sinn Fein mekkora sikereket ért el. Az Ír Köztársasági Hadsereghez (IRA) ezer szállal kötődő, nacionalista (mivel a nyugati nyelvekben a nacionalista és a nemzeti szó ugyanazt jelenti, a nacionalista kifejezés használata szándékos: ugyanis a külföldi sajtó folyamatosan ezzel a jelzővel vádolja a mindenkori magyar jobboldali pártokat és kormányt) Sinn Feinnek eddig csak egyetlen képviselője ült a dailben, az ír parlamentben. Mostantól fogva öt. Kerry North választókörzetben például az ötvenéves Martin Ferris nyert. Ő kétszer ült börtönben IRA-tagsága miatt. 1984-ben fegyvercsempészetért tíz évre ítélték. Na és?
A Sinn Fein koalíciós tagsága azonban igencsak kétséges, ugyanis az abszolút többség megszerzésétől egy hajszálnyi távolságra került miniszterelnök ehhez azt a feltételt szabta, hogy az IRA oszlassa fel magát, aminek teljesülése nem valószínű. A nagyon sikeres kormányzati periódust maga mögött tudó Ahern – a Taoiseach, ahogyan az írek miniszterelnöküket írül nevezik – a Magyarországon is fogható Sky csatornán adott nyilatkozatában kilátásba helyezte, hogy pártja, a Fianna Fáil a haladó demokratákkal köt koalíciót.
A Taoiseach és pártjának programja sok mindenben hasonlít az Orbán Viktoréra. A különbség az, hogy Ahern és a Fianna Fáil (Köztársasági Párt) programját a belső és külső ellenérdekeltek nem nacionalistázzák le, és nem társítanak hozzá olyan rosszízű képzeteket, mint amilyeneket az itteni, sajátos kultúrájú, homogén szocializáltságú ellenérdekeltek.
A Fianna Fáil az Orbán-kormány programjához hasonlóan erősíteni kívánta és kívánja az állam polgárainak védelmét a bűnözőkkel szemben. Ehhez a nyertes ír párt nagyon is kézzelfogható lépéseket ígért. Ezek egyike sem a Bárándy-féle recept, vagyis a bűnelkövetők életének megkönnyítése (lásd a büntetés-végrehajtási rendszer „liberalizálását”). A lépések között szerepel a rendőrség állományának további erősítése kétezer új taggal és a megfigyelőkamerák használatának kibővítése.
A Fianna Fáil megígérte: az eddiginél is keményebben küzd a kábítószer-kereskedők ellen, és emlékeztette a választókat arra, hogy liberális ellenfelei leszavazták azt a korábbi, ma már elfogadott törvénytervezetet, amelynek értelmében a nagyobb mennyiségben kábítószert forgalmazók minimálisan tíz év börtönbüntetést kapnak. Ahern arra is emlékeztette az íreket, hogy amikor baloldali és liberális ellenfelei voltak kormányon, vagyis az úgynevezett „szivárvány”-koalíció irányította az országot, a súlyos bűncselekmények száma évi százezer fölé emelkedett, míg az ő kormányzása idején ez a szám 27 százalékkal csökkent.
Öt évvel korábban, amikor Ahern hatalomra jutott, Írországon az erőszak és a kábítószerekkel kapcsolatos bűnelkövetések hullámai söpörtek végig. Az új kormány egyik első intézkedésével véget vetett annak a „forgóajtóelvnek”, amelynek nálunk is jól ismert gyakorlataként a bűnözők számíthatnak rá, hogy bűncselekményük elkövetése, majd az ezért járó elítélésük után hamarosan ismét az utcán lesznek. A kormány ezerkétszáz hellyel bővítette a börtönök férőhelyeit, és ugyanannyi, vagyis ezerkétszáz rendőrt vettek fel az állományba. A Fianna Fáil filozófiája egyszerű: nincs tolerálható bűn, és a bűncselekmények elleni harc legjobb módja a rendőri jelenlét fokozása, valamint a bűnözők rács mögé zárása.
A Fianna Fáil kormányzása idején Írország szédületes tempóban fejlődött: a GDP évente mintegy 10 százalékkal bővült, majd a globális recesszió miatt a növekedés a még mindig tekintélyes öt százalékra mérséklődött. Ahernék ekkor létrehozták a Széchenyi-tervéhez hasonló filozófiát érvényesítő Nemzeti Fejlesztési Pénzügyi Hivatalt. A hasonlóság főként abban érhető tetten, hogy a terv a köz- és a magánszféra együttműködésén alapul, vagyis távol áll a liberális fundamentalisták azon álláspontjától, hogy a magánszféra akkor fejlődik a legjobban, ha teljes mértékben magára hagyják, és nem avatkoznak be a piac erőinek működésébe. Nincs új a nap alatt: Franciaországban, Japánban vagy Szingapúrban az ír és a magyar filozófia nem hat az újdonság erejével. De működik.
Az írek versenyképességének növelése érdekében a kormány most nyílt hozzáférésű, széles sávú csatornát biztosít, amely Írország minden lakosának rendelkezésére áll majd. Vagyis az írek az internet segítségével nagy családdá válnak. A modernizáló Ahern-kormány ugyanakkor foggal-körömmel védi a családi gazdaságok érdekeit, de nem csupán nemzetgazdasági megfontolásból, hanem életformájuknak mint nemzeti kincsnek a megőrzése céljából. Sőt az Ahern-kormány – hasonlóan az Orbán-kormányhoz – nagy súlyt helyezett és helyez következő ciklusában is az ír nyelv és az ír kulturális örökség megőrzésére, az igazi ír kultúra további felemelésére.
A Fianna Fáil saját magát olyan „nemzeti mozgalomként” határozza meg („és aki nem a Fianna Fáil tagja, az már nem is lehet a nemzet része?” – kérdeznék azonnal, fasizmust, nácizmust, rasszizmust és antiszemitizmust üvöltve az írországi újságírók, ha lennének közöttük olyanok, mint amilyenek nálunk uralják a médiát), amelynek alapja a demokratikus, republikánus ethosz. „Mi képviseljük az ír élet és ír hagyományok fő sodratát” – olvasható a párt honlapján. Az idézet így folytatódik: „A Fianna Fáil a központi, koherens erő az ír politikában. Politikai erőnk létfontosságú a nemzet haladása érdekében.”
A párt céljai közé tartozik – még mindig a hivatalos honlap szerint – „Írország és népe egységének biztosítása békében és egyetértésben”, valamint „a jellegzetes nemzeti élet virágzásának elősegítésére az ír nép különféle hagyományainak és eszményképeinek megfelelően, a szélesebb európai kultúra részeként, valamint az ír nyelv használatának előmozdítása, hogy a nép élő nyelve legyen”.
Orbán Viktor programja tehát – leszámítva talán az adópolitikát, amely az írországinál jóval kisebb adócsökkentést tett lehetővé – győzedelmeskedett Írországban. Bertie Ahern programja pedig veszített – ha nem egészen egy százalékkal is – Magyarországon. Még nem vagyunk elég fejlettek.