MTI: pártatlan szolgálat

Még nem döntöttem el, hogy pályázom-e a Magyar Távirati Iroda (MTI) elnöki posztjára – jelentette ki lapunknak Lovas Lajos, az MTI alelnöke, hozzátéve: amíg ő tölti be a szakmai alelnöki állást, nem is szándékozik semmifajta politikai nyomásnak engedni.

Ritkán szólal meg, akkor is szinte kizárólag az MTI multimédiás fejlesztéseiről szokott beszélni, politikáról, viszályokról soha. Pedig a távirati iroda körül rendszeresen fellángolnak az indulatok. Miért ez a visszafogottság?
– Mert elsősorban a szakmai feladatokat tartom fontosnak. Egyik legfontosabb alapelvünk a nemzeti hírügynökségnél, hogy ha nem muszáj, nem magunkról beszélünk. Úgyis mindenki a munkánk alapján ítél meg minket, például önök is.
– Most mégis azt mondta, hogy minden kérdésemre válaszol. Megváltozott a véleménye?
– Valójában nem. Most is legszívesebben arról beszélnék, hogy milyen kihívásokra kell válaszolnunk. Egyébként meg úgy gondolom, hogy a mostani helyzetben a tisztánlátás az MTI érdekeit szolgálja. Tudom, hogy furcsán hangzik a mai médiaviszonyok között, de nálunk rendben mennek a dolgok. A cég stabil gazdasági alapokon áll, jól gazdálkodik, szakmai szempontból érdemleges kritika nem érte. Nem támadtak meg minket a panaszbizottság előtt, az ORTT vizsgálata szerint a legobjektívabb médium az MTI, és igen, a multimédiás fejlesztés terén nem-csak hogy a hazai élvonalban vagyunk, de nemzetközi összehasonlításban is megálljuk a helyünket.
– Bocsásson meg, de ez úgy hangzik, mintha a médiaajánlatukból olvasna fel.
– Ezt elismerem, s bármilyen hihetetlen, igaz…
– Az MTI azonban elnökválasztás előtt áll. Megváltozott a politikai környezet. Az elnököt még a Horn-kormány nevezte ki, önt meg Fidesz közeliként szokták emlegetni. Hogyan férnek meg egy csárdában?
– Nem ön az első, aki ezt kérdezi tőlem. Évek óta ismerjük egymást, és nem emlékszem rá, hogy valaha is politizáltunk volna. Majd egy évvel ezelőtt egy szakmai programmal érkeztem a céghez. Az elnök ennek megvalósításában végig támogatott. Így vállaltam a feladatot. Engem is meglepett, de a cégen belül sohasem voltak komolyabb konfliktusok. A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy egy hírügynökség életében, bár minden egyes nap a politikáról szól, az egyén politikai szimpátiái sohasem jelenhetnek meg a munkában. Ezt nevezik egy hírügynökség esetén objektivitásnak. Ha bármely politikai oldalnak kedveznénk, alighanem igen hamar becsukhatnánk a kaput, senkit se érdekelnének az MTI hírei. A mi feladatunk nehézsége pont az egyensúly megtartásában áll. Ezért dolgozunk sztenderdek alapján. Kézikönyveink pontosan meghatározzák, hogy milyen eseményről, milyen terjedelemben, milyen formai és tartalmi követelményeknek megfelelve kell beszámolni. A választások alatt például olyan etikai kódex alapján dolgoztunk, amelyet minden egyes párt támogatott.
– Biztos benne, hogy az ön pozitív álláspontját mindenki osztja. Úgy hírlik, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület (TTT) véleménye egyenesen lesújtó a hírszolgáltatásról…
– Alighanem egy konkrét határozatra gondol, amely néhány hónappal ezelőtt született. Emlékszem, éppen azon a héten jelent meg az ORTT több ezer hírt elemző tartalomelemzése, amely etalonként használta az MTI hírszolgáltatását a többi elektronikus médium vizsgálatához. Egyszóval munkánkra nézve rendkívül kedvező volt. Langmár Ferenc elnök úr, aki a maga szakterületén nyilván kiváló szakember, készített egy saját „tartalomelemzést”. Négy vagy öt hírt kiválasztott a tavaly megjelent mintegy 140 ezer hírből, és azon nézetének adott hangot, hogy nem feleltünk meg a közszolgálatiság követelményének. Állításait ugyan pontról pontra cáfoltuk, végül mégis hozott egy határozatot a TTT. Mellesleg még a tárgyban is eltér a véleményünk, hogy dolga-e a TTT-nek vizsgálni az MTI hírszolgáltatását. A törvény ugyanis kifejezetten tiltja, hogy a TTT meghatározza a hírszolgáltatás tartalmát.
– És ez a határozat hátrányos volt az MTI-re nézve?
– Valójában a határozat nem tartalmazott lényegi megállapítást, úgy tudom, a TTT többsége nem értett egyet az MTI megbélyegzésével. Az indoklása azonban konkrét példák említése nélkül olyasmiket szögezett le, miszerint az MTI „politikai próbaléggömböket ereget”. Ezt az indoklást aztán emlékezetem szerint Langmár úr mintegy „vitára bocsátotta” a dolgozók között. Alighanem így találkozott ön is a felvetéssel.
– Langmár Ferenc a Fidesz delegáltja. Önök nem egy politikai oldalon állnak?
– Langmár úr politikai funkciót tölt be, én nem. Langmár elnök úrral nyilván egyetértünk az élet számos kérdésében, szakmai jellegű álláspontját, már ami a hírügynökségi munkát illeti, nem tudom elfogadni. Úgy vélem, a hírügynökség tekintélyét, így médiapiaci pozícióit is elvesztené, ha az általa szorgalmazott utat követnénk. Az nem lehet gyakorlat, hogy mintegy megmagyarázzuk, mit is jelentenek egy-egy közszereplő kijelentései. Nem dolgunk eldönteni, hogy valamely közszereplő komolytalanul nyilatkozik-e, vagy sem. Ha egy politikai napilapot szerkesztenének az MTI munkatársai, ezek a megjegyzések helyénvalók lennének, így azonban rendkívül ártalmasnak tartom egy ilyen gyakorlat követését. Ami azt illeti, nem is adnám hozzá a nevemet.
– Ez azt jelenti, hogy mégsem pályázik az MTI elnöki tisztjére?
– Ahogy egy héttel ezelőtt is ezt válaszoltam önnek, ezt még nem döntöttem el. Szívesen folytatnám a mostani menedzsmenttel megkezdett munkát, mert úgy gondolom, hogy amit ez alatt a rövid idő alatt elértünk, előremutató.
– De hát ön – finoman szólva – nem számít az új kormány emberének, s ha jól értem, a jelölő testület fideszes elnökével sem felhőtlen a viszonya…
– Eddig nem találkoztam azzal a jelenséggel, hogy valaki emberének kellene lenni ehhez a munkához. Amíg én töltöm be a szakmai alelnöki állást, nem is szándékozom semmifajta politikai nyomásnak engedni. Ha ez kizáró oknak számít, akkor nyilván nincs semmi esélyem továbbjutni a pályázaton. Mellesleg ha ez így van, azt gondolom, nem is érdemes.