Pim Fortuyn vermoord

Amikor 1972. március 15-én a híres Dr. Zsivágó olasz kiadóját, Giangiacomo Feltrinellit meggyilkolták, az olasz lapok azonnal újfasisztákra gyanakodtak. Nem sokkal később kiderült: Feltrinellit ultrabalosok gyilkolták meg. Mint szokásuk: két fasisztaveszély-sikoly között. Akár a Vörös Hadsereg Frakció, a Baader-Meinhof banda vagy a renegát elvtárs koponyájára lesújtó jégcsákány. A célpont mindig az ideológiai ellenség. A Németországban élő ukrán emigráns vezető; a Szabad Európa Rádió épülete; Markov, a londoni Tower-hídon átsétáló ellenzéki bolgár újságíró, akit Zsivkov emberbőrbe bújt állatjai intéztek el esernyőből kilőtt, mérgezett lövedékkel. De a célpontot hívhatják Szájer Józsefnek vagy Schuster Lórántnak. A lényeg: az ellenfél fizikai megsemmisítése, miután folyamatos lefasisztázással a célpont emberi megmaradásának értékét lenullázták.
Hála a holland rendőrség villámgyors akciójának, a liberális holland lapoknak nem volt idejük találgatni a gyilkos ideológiájáról. És kacsákat felröppenteni. Az elfogott 33 éves férfi a titkosszolgálat kartotékai szerint szélsőbalos. Ő volt, aki hat lövéssel terítette le az 54 éves Pim Fortuynt, akinek pártja a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint nem harmadikként – mint sokan hangoztatják –, de a legerősebbként is kikerülhetett volna a május 15-re kitűzött választásokból. Fortuyn pártja pedig a baloldali pártok Fortuyn-ellenes gyűlöletbeszédét tartja a gyilkosság közvetett okozójának.
Az Élhető Rotterdam élén álló Fortuyn a közelmúltban – Hollandia és a világ döbbenetére – elsőnek futott be a hatszázezres Rotterdam önkormányzatába. Nézetein lehet vitatkozni. Akár a neoliberális nézeteken, amelyek – bírálói szerint – évente sok millió ember halálát okozzák a föld szegény országaiban.
Fortuyn egyetlen ember halálát sem okozta. Haider sem. Le Pen sem. Csurka sem. George Bush viszont igen (eddig 3700 afgán polgárét). Ariel Saron is. Legutóbb Dzsenínben, ahová az ENSZ vizsgálóbizottságát sem engedte be. Putyin is, aki ki tudja, hány tízezredik csecsent küldi át a másvilágra. Ezek tények. De akkor miért jelenti az emberjogi sértésekben ártatlan osztrák Haider, az olasz Berlusconi vagy Bossi, a dán Pia Kjaersgaard, a hamburgi Ronald Barnabas Schill, a flamand Filip Dewinter a veszélyt?
Még a brezsnyevi szovjet időkben találták ki a szovjet pszichiáterek (akik itteni kollégájukhoz, Veér Andráshoz hasonlóan látleletüket politikai nézeteikből és nem a kórisméből vezették le) a „lappangó skizofrénia” fogalmát. Ami azért nem látható a „betegen”, mert a „betegség” „lappangó stádiumban” van. Így a pácienst elmegyógyintézetbe zárták, kényszerzubbonyban ütlegelték, és haloperoiddal kezelték. Holott Brezsnyevet és a kommunista galaktika többi gazemberét és gyilkosát, Castrót, Enver Hodzsát, Cedenbált, Ceausescut, Kim Ir Szent – és Kádárt kellett volna kúrának alávetni.
Pim Fortuyn és „populista” társai Európában nyilván „lappangó” bűnösök. Bűnösségük bizonyítéka ártatlanságuk. Az, hogy nem követnek el semmilyen emberjogi sértést (mint Haider Karintiában, Berlusconi, Fini és Bossi a római kormányban), még inkább azt bizonyítja a liberális és baloldali közvélemény (valamint a szovjet pszichiátria még ma is élő szakemberei) szemében: különlegesen ravasz elkövetőkkel állunk szemben, akik gyilkos szándékaikat tett-nélküliségükkel leplezik. A kúra egyértelmű. Halálos ítélet. Mivel a liberálisok és a baloldal a halálos ítéletet a bűnözők megkímélése érdekében kiiktatták a törvénykönyvből, a verdiktet extra legális úton kell végrehajtani. Erre találták ki Mercadort, Trockij gyilkosát vagy a venezuelai marxista sorozatgyilkost, Carlost, akit Kádár gorillái is védtek.
A liberális sajtó a jobboldal vezetőinek fenyegetettségén nevetgélni szokott. Mint a Magyar Hírlap tette galádul az 1998-as, fideszes célpontok elleni robbantások után vagy a holland lapok, amikor Fortuyn elmondta: fél egy ellene készülő merénylettől. Fortuynt a napokban vizelettel meglocsolt tortával csapták arcba. Hahaha! Vajon ugyanígy fogta volna-e hasát ugyanez a sajtó, ha Putyint, Busht vagy Saront vágná valaki arcon hasonló összetételű tortával? Netán Göncz Árpádot?
Fortuyn vermoord – Fortuynt meggyilkolták, meredt a megdöbbent Hollandia lapjai szalagcímeire. Vele veszett Hollandia politikai ártatlansága, írták. Akár a Kennedy-gyilkosságnál, mindenki emlékezni fog, hol volt akkor, amikor értesült a merényletről, tették hozzá. A merénylet, amely a fasisztaveszéllyel operáló liberális és a baloldali politikának is a temetője lett.
Fortuyn pártlistájának második embere, Joao Varele arcát kezébe temetve zokogott, amikor barátja haláláról értesült. A fekete bőrű Varele az afrikai Zöld-foki-szigeteken született, és onnan vándorolt Hollandiába. Ennyit a klisékről. És a gyilkos oldal módszereiről.