Tollhegyen

Szili Katalin házelnök asszony minap kijelentette, Orbán Viktor exminiszterelnöknek nem lesz dolgozószobája az Országházban. Meg még azt is hozzátette, a témáról a továbbiakban nem kíván vitatkozni, a dolog kisstílű, rangon aluli, ő pedig – mármint Szili Katalin – nem kíván ilyen mélységekben búvárkodni.
Pillanatok alatt belejött a házelnöknősködésbe Szili Katalin, holott csak most kezdte a pályát, a múlt héten még a Köztársaság téren kereste a talajt. (Kevés sikerrel.)
Lesz itt még meglepetés, emberek!
Még egy mondatot mondott a végzetek asszonya, az pedig így szólt: „Mélységes csalódást keltett bennem Orbán Viktor ügyvezető miniszterelnök politizálása”. Hogy Szili Katalinnak kell-e minősítenie Orbán Viktor munkásságát, azt majd a történelem fogja eldönteni – félek, kevés esélye van Katalin asszonynak. Nem mondtam még, a magasröptű beszédet Hortobágyon röpítette szélnek a közjogi méltóságos asszony, gondolom, látványtervező találta ki a terepet. Szerintem pusztába kiáltott szó volt, Szili Katalinnak valószínűleg tetszett.
Szili Katalin újsütetű házelnök asszony „a továbbiakban nem kíván foglalkozni” Orbán Viktor dolgozószobájával. Tetszik még alacsonyabb oktánszámmal is fogalmazni, kezit csókolom. Mert ahogyan a költő fogalmazott: „A világ fölött őrködik a Rend / s nem vész magja egykor a csalánnak; / az idő lemarja a gyomokat. / A víz szalad, a kő marad, / a kő marad.”
Meg mi is itt leszünk.
A továbbiakban nem kíván foglalkozni Orbán Viktorral Szili Katalin, egyem a szívét. Katalin nagyasszony nyeregben van. Legalábbis úgy érzi. (Nehogy talajmintát vegyen szegény.)
Merthogy a víz szalad, a kő marad…
Vagyunk, elnök asszony. Maradunk.