Közös nevező

Vajon mi a közös a következő országokban: Olaszország, Franciaország, Horvátország, Jugoszlávia, Brazília, Kirgizisztán, Kazahsztán? Ezekben az országokban járt az elmúlt egy évben Demszky Gábor főpolgármester. Rómában és Párizsban május közepén fordult meg, Brazíliát csak néhány hónapja látogatta meg. A két közép-ázsiai országban éppen a napokban tartózkodik, ahol tárgyalásokat folytat Budapest kapcsolatainak fejlesztési lehetőségeiről, a két főváros – Biskek és Asztana – vezetőjével szándéknyilatkozatot ír alá az együttműködésről. Emellett megbeszéléseket folytat az üzleti élet szereplőivel, és fogadja őt mindkét ország államfője is. A két fővárosban Budapest-napot is rendeznek, ezen kulturális esemény keretében bemutatják a budapesti városrehabilitációt megörökítő kiállítást, és magyar népzenei együttes is fellép.
Rómában a globalizáció nagyvárosokra gyakorolt hatásairól szóló konferencián volt, Párizsban az ottani regionális együttműködést tanulmányozta, Brazíliában a szociálpolitikai hálózat működésére volt kíváncsi. Zágrábban még tavaly őszszel, Eszéken tavasszal mutatta be ugyanazt a kiállítást, amelyet most Ázsiában.
Erről egy régi vicc jut az eszembe: melyik a világ három legvékonyabb könyve? A szudáni szakácskönyv, a skót jótékonyság története és a franciák erkölcse. Demszky Gábor ennyi erővel tanulmányozhatná a limai közbiztonságot, az indiai nagyvárosok levegőtisztaságát, az afrikai egészségügyet, a holland kábítószer-ellenes harcot, az arab női egyenjogúságot, a pakisztáni békemozgalmakat, a svéd antialkoholizmust, az argentin pénzügyi sikereket, a román kisebbségi politikát, esetleg az eszkimó strandokat is.
Van néhány ésszerű ötletem is, ezeket esetleg érdemes lenne megfogadni: Bécsben a parkolási rendszert, Párizsban az éjszakai buszok menetrendjét és a köztisztaságot, Rómában a műemlékvédelmet, Londonban a parképítést, Prágában a villamosközlekedést, Amszterdamban pedig a kerékpárutakat kellene megvizsgálni. Ezekkel ugyanis minden a legnagyobb rendben, s hasznos lenne átvenni az ottani módszereket. Ugyanez a legkevésbé sem mondható el a brazil szociálpolitikáról és a kirgiz üzleti életről. Amíg azonban Demszky Gábor ezeket tanulmányozza külföldi útjain, azok csupán pénzkidobásnak, felesleges luxusnak tűnnek.
New Yorkban is van egy szokás, amelyet érdemes eltanulni: a város polgármestere nem utazik külföldre. Az ott élők ugyanis elvárják: bármi történik, a metropolisz első emberének meg kell jelennie a helyszínen. Ezért nem utazott soha hozzánk Rudolp Giuliani, holott New York Budapest testvérvárosa.