A szavazópolgár a nagyvárosban ül a képernyő előtt, és nézi a képernyőn Elek Istvánt.
Elek István szokatlan jelenség a médiában. A tizenkilencedik századból pottyantotta elénk az időgép. Puha szakállával és a kamerát szemérmesen kerülő pillantásával az aradi vértanúk egyike lehetne. Hangja civil. Vékony. Gesztusait az ujjak kidolgozott játéka jellemzi. Pro és kontra című műsorában a Magyar ATV-n ő a moderátor. Általában két ismeretlen ember ül mellette. A tárgy aktuális. Az előadásmód elvont és nehezen követhető. E projekt mégis a szoclib társalgások fölötti dimenzió. Ha a Beregi–Selmeczi–Juszt-féle viccrötyögések a földi médiában történnek, Elek István mennybéli szereplő. Hősünk hatásosabb lenne, ha profi moderátort alkalmazna. Akár a pártatlan arcát mutató Aczél Endrét. Ha adásonként az ellentábor jelentős, ám udvarias emberével cserélne eszmét. A Magyar ATV kifejezetten rosszul szerkeszti ezt a műsort. Erről majd egy másik pénteken esik szó. Elek István a jobboldal szempontjából fontos személyiség. Mint más műfajban Debreczeni József, más szférában Vitányi Iván és ismét más szférában Tamás Gáspár Miklós.
Elek István lapot alapított. A címe: Heti Válasz. A népfölség akaratából a jobboldal Magyarországon a politikai hatalom negyvenkilenc százalékának birtokosa. A jobboldalnak intézményesülés jár. A jobboldalnak templomokra, iskolákra, intézetekre, termőföldre, cégbirodalmakra, bankokra és médiaközpontokra van szüksége. Ez körülbelül a fél Magyarországot jelenti. Orbán Viktor sokat tett a jobboldal intézményesüléséért, de még nem eleget. A jobboldali intézményesülés egyik sikeres eleme a Heti Válasz. Láthatóan közalapítvány áll mögötte. A vállalkozás karakteres. Unokáink kutatni fogják.
Elek István sajtóorgánumában az MSZP elnöke csak akkor nyilatkozik, ha ott átrendeződést és stílusváltást tapasztal. E hír két információt tartalmaz. Kovács úr a Heti Válasz számára nem nyilatkozik. Ez rendben van. Szívem joga – mondja Marika cseléd a Liliomban. Az átrendeződés és a stílusváltás szorgalmazása azonban rosszul hangzik. Aczél, Knopp és Lendvai, valamint az MSZMP- és KISZ-központ teljes társulata – aki él, az ma a politikai baloldal arisztokratája – korábban fáradhatatlanul cenzúrálta a sajtót és a médiát. Kovács úr demokrata. Tehát nem kíván e fals húron hegedülni. Kovács úr demokrata. Tehát nem küldi átrendező- és stílusváltó lágerbe a fél Magyarországot. Kovács úr demokrata. Tehát nem óhajtja, hogy a Heti Válasz olyan legyen, mint a 168 Óra. Kovács úr demokrata. Tehát nem akarja, hogy unokáink csak az általa elfogadott sajtót kutathassák. Kovács úr demokrata. Tehát tiszteli a másságot, és mindent megtesz a médiaegyensúly kialakulásáért, beleértve a szükséges közpénzek célirányos mozgatását is. Ha Kovács úr nem így tesz, akkor Kovács úr még nem eléggé demokrata.
Elek István és mi az ezeregyszáz éves magyar államiság örökösei és büszke hordozói vagyunk. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Kovács úr is az ezeregyszáz éves magyar államiság örököse és büszke hordozója. Nyilván ugyanezt kívánja. Szent István és Petőfi országában Kovács úr nem kívánhat mást. Ha mást kívánna, találnia kellene a környéken megszálló csapatokat. Kovács úr politikai tehetség. Kovács úrral e sorok írója szívesen bánna jobban, ha Kovács úr ki tudna szállni a búgócsigából. Ha ráeszmélne arra, ami van. Amit maga is jobban tud, mint e sorok írója. Csak még görcsöl. Hátha mégsem úgy van. De. Úgy van. Kovács úr iciri-piciri hatalmának legitimációja válságba került.
Kovács László mosolya a médiában megváltozott. Ez a mosoly már nem az a mosoly. A régi. A finom. A kulturált. A derűs. Ez a mosoly csikorog. Simítsd ki, fúj, morcos szemöldököd és szemed dühödt szikrát ne hányjon – üzeni Kovács úrnak a költő. Kovács úr a képernyőn vádol. Fröcsög. Hörög. Rugdos előre, hátra és keresztirányban kétoldalt. Vámpírt sejt talán? Kovács úr lázas sebességgel viszi pártját a jégre. Az illegitimáció kásás jegére. Kovács úr a médiában úgy viselkedik, mint egy szélsőjobboldali héja. A fehér Netanjahut utánozza, nem a szelíd Rabint. Szerencsére nincsenek tankjai. Médiája viszont van. És zúg az ének. De tisztul a kép. Kovács úr szavait ötmillió ember meg a határontúli ötmillió már nem hiszi el. Médiájának s holdudvarának szavait sem. Olyan ország nincs, ahol a lakosság fele elmebeteg fasiszta és politikai antitalentumok vagy köztörvényes bűnözők által vezetett balfácán. Köszöntünk, kedves Veér professzor. Köszöntünk, Eörsi István, te drága magyargyűlölő magyar. Köszöntünk, Kende Péter, Isten veled. Köszöntünk, Népszabadság, később majd bővebben is. Köszöntünk, tisztelt médiabigband. Minden szidalom erősíti méltóságunkat. Egyesíti erőinket. Nektek mi nem hiszünk. Csak bírói ítéleteknek hiszünk. Talán. Ha tisztának ítéljük a körülményeket. Mi úgy gondoljuk, hogy az ezeréves államiságunkat ünneplő tűzijáték felemelően szép volt. És olcsó. Ezerévenként egyszer érjen ennyit Magyarország.
Tisztelt Kovács úr! Másként kívánatos szólni. A nemzet egészének megfelelő módon. A Heti Válasz ügyében is. És minden másban. Nincs akadálya a másként szólásnak. Ezen az alapon még konszenzus is lehet mindannyiunk örömére. És igazi mosoly.
Kovács László mosolya talán természetesebb lenne, ha úgy viselkedne mint egy színidirektor. A színidirektorok a bukott színészt leváltják. Medgyessy kormányfő a kormányprogram parlamenti ismertetésekor megbukott. Tézisről, antitézisről és szintézisről szólt. És erdélyi gyermekkoráról. Ott „cserepedett”. Kolozsvárt egy fotőjben ültek vele szemben a magyarok. A kormányfőt a parlamentben kinevették. Hát ő nem magyar? Az új földesúr zavart volt a beiktatási nagymisén. Arca szétesett. Leszólt a pulpitusról. Szamárságot mondott. Újra kinevették. A magyar miniszterelnök intézményét tisztelni illik. Medgyessy ezt nem teszi lehetővé. Megírt szerepét ez a színész nem tudja előadni. Keressenek másikat. Aki nem tud egri érsek lenni, arra ne húzzanak reverendát.
Tiszteletteljes kérés a polgári körökhöz. A hatezer vezetőhöz. Kezdődjék a társasjáték. Bombázzuk olvasói levelekkel a szerkesztőségeket. Analizáljuk Medgyessy Péter személyiségét. Mondjuk el róla a jót is, a rosszat is. Derűsen és indulat nélkül. Figyeljük a képeken a miniszterelnök arckifejezését. Annak napról napra való roncsolódását. Tekintetének kiürülését. Jegyezzük fel a kormányfő minden egyes mondatát. Mondatainak szétesését. Mondatainak ellentmondásait. Aztán telefonáljunk a beszélgetős rádió- és tévéműsorokba. Küldjünk SMS-t. Mondjuk el a véleményünket. Újra álljon itt a kérés: derűsen és indulat nélkül. Kezdődjék a társasjáték. Hajrá!
Kovács László pedig tegyen valamit saját gyűlölete ellen. Szedjen tablettákat. Beszéljen kevesebbet és lassabban. És gondolkozzon a szereposztáson. E dilemmában médiája nem segíti. A Macbeth vészbanyái a képernyőn már Demszkynek ágyaznak. A királydrámából szemünk előtt fejlődik ki a kutyakomédia. Kovács úr lépjen. Kuncze úr nem ugorhat be a főszerepbe, mert törpe a pártja. Kovács úr talán kérdezze meg Brinker asszonyt. Korábban Andropov is segített Kádárnak. Az MSZP is gondolkozzon a szereposztáson. Tisztelt Vitányi, Kósa, Jánosi és Hegyi urak! Tisztelt baloldaliak! Ha vannak még ilyenek ebben a garniban. Valóban így akarnak önök politizálni? A fél ország és a határon túliak ellen? Erős Jánossal? Önök valóban ezt akarják? S az a feltehetően középkorú vidéki polgármester, aki a jelenlegi MSZP-ből – az SZDSZ lábtörlőjéből – megcsinálja majd a következő MSZP-t, miért hallgat? Az érvényes magyar baloldali párt leendő elnöke már nyugodtan megszólalhat.
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.
(Folyt. köv. pénteken: 4., Aczél Endre)
origo.hu
Nyilvánosságra kerültek azok a kérdések, amelyek miatt Magyar Péter megfenyegette az MNB munkatársát
