Nem vagyunk lumpenek!

Elek Tibor a Heti Válaszban azt írta, a Fidesztől nem elvették azt a bizonyos kormányrudat, hanem maga vesztette el, de nem a kampány során, hanem az elmúlt években elkövetett hibák folytán. Az elemzés nagyon érdekes és megfontolandó észrevételeket tartalmaz. A polgári körök, a polgári összefogás jó gondolat, kell is tudnunk egymásról, ha „veszélybe kerül a haza”. Orbán Viktor, aki fiatal és energikus, így mindenhol (a parlamentben, a pártjában és a polgári összefogás megerősítésén dolgozva is) helyt tud állni. Dőreség lenne háttérbe szorítani vagy visszavonultatni. Ha a most kormányra kerültek azt folytatják, amit nyolc évvel ezelőtt elkezdtek – hál’ istennek négy évre fel kellett függeszteniük –, akkor vészhelyzet van, és akkor az utcára vonulunk, így borzolva ezzel a rejtői, illetve Sándor György-i humorérzéktől fényévnyire tanyázó Lászlók (Kéri, Lengyel, Kovács stb.) és Péterek (Kende 1., Kende 2., Medgyessy stb.) idegeit.
Elismerem, nagyon nehéz hinni nekik, bízni kell bennük, de talán tényleg „nem voltunk elég erősek a vállalt feladathoz”. Azt elhiszem, hogy volt már jobb kormány a világon, azt is elhiszem, hogy volt kormányzati korrupció, de azt, hogy minket ők, az állampárt volt tisztségviselői tanítsanak demokráciára, hát ezt bizony nem tudom megemészteni egykönnyen.
Munkáscsaládból származom, anyám cselédkedett, majd takarított, apám szakmunkás volt. Máig sem értem, miért nem érintette meg őket sem a nyilaskeresztes mozgalom, sem a szocializmus–kommunizmus lózungja. Talán józan paraszti ésszel gondolhatták az utóbbiról, annyira szép, hogy nem is lehet igaz. Egyszerű emberek voltak, iskolázatlanok, vagyis úgynevezett prolik a javából. A választásokat értékelő elemzések, megnyilatkozások közül azok háborítottak fel a legjobban, amelyek polgári jobbközép értelmiségi alapállásból leprolizták Budapest lakosait. A Vámház körúti Csarnok több nyelven beszélő helyes eladóitól hallottam, ahogy kikérték maguknak ezt, és jogosan tették. Budapest kétségkívül atomizált, a baloldali média által vezérelt, de többé-kevésbé polgárosodott város. Mindenki hajt a maga módján, hogy jobb sora legyen. Törekszik, idősebb fejjel beül az iskolapadba, és alkalmazkodik az új időkhöz. Most sajnos a globalizmus kopogtat, a kihívás óriási, és ehhez kell felvenni a kesztyűt. Nem vitatom, lehetnek a főváros lakosai között lumpenek is szép számmal, de nem ez a jellemző! A mi állami és egyházi ünnepeink, hazafias lelkesedésünk nem hozzák lázba a baloldali polgárokat, sőt anakronisztikusnak, taszítónak tartják őket. Az igaz, hogy nosztalgiával gondolnak a Kádár-rendszerre, de nem egészen úgy, ahogy a jobboldali polgárok ezt elképzelik. A szocialistákra szavaztak, mert eleget hallottak a „gonosz diktátor” Viktorról, akinek kormánya ugyan szép eredményeket tud felmutatni, de a látványos jólét azért még odébb van. A vállalkozók tisztességesen nem teljesíthető adóterhei, az alkalmazásban állók többségének hosszú évek óta tartó, de nem megszokható dilemmája (mikor fognak kirúgni?) fényében érthetőbbé válik a vereség. (No, meg persze csaltak is a szocialisták, csakúgy, mint máskor, ahogy szoktak.)
A baloldali polgárok értelmes és értékes emberek, sajnos többségüknek identitászavara van; irritálja őket a kokárda, és néhányan csak ellenszenvet éreznek hazájuk, kultúrájuk iránt. Hogy a baloldali polgárok közül kiket és miként lehetne átcsábítani a mi oldalunkra, hogy a következő választásokra éppen elegen legyünk, én nem tudom...