Tollhegyen

Mostanában sűrűn járom a vidéket, hívnak ide is, oda is (ezt nem melldöngetve mondom, tény), néhány kérdés örökké visszatér a hallgatói, vitatkozói körből. Egyet most részleteznék, javaslom, ne menjünk el mellette. Azt kérdezte tőlem a nagykovácsi Hetesi József, Orosházáról Glück Béláné, Szegedről dr. Ótott Ferenc, mondjam már meg, miért oly hallgatag a választások óta a polgári oldal, miért annyira csöndes az általuk amúgy szeretett Fidesz–MDF csapat?
Mire várnak? Mik a terveik? Csodafegyvert készítenek, vagy csak alszanak? Persze soha nem tudok felelni ilyen kérdésekre. Részint mert nem tudom a választ, másrészt azért, mert soha nem viszek magammal semmilyen megbízatást, hogy én most itt rendkívüli és meghatalmazott előadó vagyok az újság, a Fidesz–MDF, a (volt) kormány vagy bárki részéről.
Az egyik idősebb résztvevő erre azt javasolta, esetleg én magam kérdezzem meg Fideszéket, miért nem csinálnak valami monstre valamit, ha már ennyire otrombán kikezdte őket a baloldal. Jogosnak éreztem a kérdést, de gyorsan elmondtam, sosem voltam járatos sem a Lendvay utcában, sem az MDF-székházban, hogy a kormányhivatalokról már ne is beszéljek. Hozzátettem még, magam sem értem a jobboldali csendet, de ennek eredőjéről nem tudok részleteket (talán nem jó a hangosítás, talán nem kézbesítették ki rendesen a röplapokat). Magam amúgy mikrokörnyezetem visszajelzéseiből építkezem, errefele szódás Sanyi szikvízkészítő pulzusa adja a szívdobbanást, tőle tudunk mindent.
A legutóbbi napokban, hál’ istennek, mintha kezdene történni valami. Bővebben az újság más hasábjain olvashatnak róla.