A galambászoknak is van jelképük, címerük pedig még az ismertebb családoknak is. Városok, falvak, tartományok, intézmények, szervezetek ugyancsak dicsekedhetnek történelmi címerrel. Miért ne lehetne a Vajdaságnak is? Ilyesmikkel voltak kénytelenek nyugtatgatni a nemzet és az ország egységét féltő, a Vajdaság miatt aggódó szerb hazafiakat az autonómiapárti vajdasági politikusok, akik nem győzték hangoztatni: attól, hogy a tartománynak címere van, még nem válik állammá.
Biztosan nem sikerült meggyőzni azokat, akik a Vajdaság elszakadása és az államiság első jeleként fogják fel az „állami szimbólumok” kialakítását. Ám ettől függetlenül megszületett a Vajdaság címere – immár hivatalosan is. Az erről szóló határozatot június végi ülésszakán hozta meg a tartományi képviselőház. A javaslatot Nenad Csanak házelnök terjesztette be, és szavazattöbbséggel fogadta el a parlament: hatvannégy igennel, tizenegy nemmel és hat tartózkodással. Jellemző, hogy a Kostunica-féle Szerbiai Demokrata Párthoz tartozó képviselők rendre elvetették a kezdeményezést, hogy a Vajdaságnak címere legyen. Érdekes, hogy Csanak előterjesztésében végig a tartomány történelmi jelképéről beszélt, s ki sem ejtette a száján a címer szót, ám a határozatban végül is címerként került be.
Mit is ábrázol ez a történelmi jelkép? Három részre osztott pajzson Bácska, Bánát és Szerémség címere látható. Ebből a három történelmi térségből, illetve annak részeiből áll a Vajdaság, a címere pedig az egykori délvidéki magyar vármegyék címereiből tevődik össze. A bácskai jelképen királykék és zöld alapon Pál apostol látható barna köntösben, aranyglóriával a feje felett, jobb kezében hegyével a földhöz támasztott karddal, a bal kezében pedig magához szorított könyvvel, illetve a Bibliával. Bácska 1699 óta használta ezt a címert, amely a magyarázat szerint azt jelképezte, hogy hosszú török uralom után ismét viszatért a kereszténység ebbe a vármegyébe. A Bánát címere tulajdonképpen a másik vármegye, Torontál címere. Benne aranyoroszlán, amely jobb mancsában felemelt kardot tart. Az ismertetés szerint ez a címer 1779-ben keletkezett, s az oroszlán a bátorságot, a kard pedig a hadakozást, a törökveszélyt jelképezte, hiszen ez a térség hosszú ideig határőrvidék volt. Szerémség címerében zöld alapon szarvas pihen, arany nyakörv van rajta, mögötte pedig ciprus áll. A szarvas a védekezés, a ciprus pedig az örök élet szimbóluma. A kék alapon a három hullámos ezüstsáv a Dunát, a Szávát és a Bosut folyót jelképezi.
A címert, mint közölték, protokolláris célokra használják. Része lesz a tartományi szervek hivatalos pecsétjének, rajta lesz a tartományi szervek által kiadott okleveleken, borítékokon, meghívókon, üdvözleteken, hivatalos ajándékcsomagokon, valamint a vajdasági tisztségviselők névjegykártyáján. Ugyanígy felkerül a tartományi szolgálati gépkocsikra és a Vajdaság területén kiadott diplomákra, értesítőkre is. A címerről szóló határozat büntetőrendelkezést is tartalmaz. Pénzbírság róható ki arra, aki a történelmi jelkép nem megfelelő használatával sérti a Vajdaság tekintélyét, vagy más címert használ, mint amilyet a határozat előír, vagy mellőzi a címer kötelező használatát.
A vajdasági parlament állítólag formális okokból nem foglalkozott a tartomány zászlajával és himnuszával. A zászlóra vonatkozó javaslat kidolgozása csak formaság, hiszen a Vajdaságnak már van általánosan elfogadott – igaz, nem hivatalos – zászlaja (zöld-sárga-kék, függőlegesen sávozva), ezt az autonomisták jeles napokon használják is. Más a helyzet a tartomány ünnepi dalával (így nevezik a majdani himnuszt, hogy ne sértse azok fülét, akiket a címer is zavar). A belgrádi politikusok többsége úgy véli, hogy himnusza valóban csak államnak lehet. A Vajdaságnak tehát nem. Mint Csanak indoklásában hangoztatta a többnemzetiségű, multikulturális, demokratikus európai régiónak, a szomszédos régiókkal is együttműködő Vajdaságnak szüksége van a saját történelmi jelképeire.

Itt van Orbán Viktor sistergő válasza a hungarofób Manfred Webernek