Emberszállítás

A fába szorult féreg, a zárlatos oszcilloszkóp és a fekete táblán való körömcsikorgatás frekvenciatartományában üzemelő berregőkkel lepte meg nemrég a hannoveri villamosok utasait a BKV. Akinek még nem volt szerencséje hozzá: a Tátra-villamosokon már rendszeresített szólamról van szó, aminek hatására a rémült közlekedő tömeg általában banánért sorban álló nagymamaként veti rá magát a bejáratokra, letiporva minden gyengét, elesettet. Bár az utóbbit a közhiedelem a néhai Csehszlovákia bosszújának tudta be a világháború előtti revíziós kísérletért.
A hannoveri járműveken eddig semmilyen csengő nem figyelmeztetett az indulására (biztos kilopták belőle a németek), így a villamosvezetőkkel gyakran megesett az a szörnyűség, hogy meg kellett várniuk a megálló felé rohanó kismamát. Sőt, átmenetileg arról a kedvtelésről is le kellett mondaniuk, hogy Beavis és Butthead közismert kárörvendő vigyorával az arcukon az éppen felszökellő nyugdíjas orra előtt egy gyors mozdulattal bezárják az ajtót. – Köszönjük néked Sárvár, sárvári termál kristály… – dúdolgatva közben a rég kikopott reklámszlogent, hozzátéve, hogy „mekkorát koppant!”
Most végre a hannoveri villamosokon is van berregő, vagy inkább vinnyogó, amely időben figyelmezteti a kedves utast arra, hogy ő bizony már lent marad. Összhangban az „Utazási feltételek” címet viselő, minden járművön kifüggesztett „törvényerejű rendelettel”, miszerint „a berregő megszólalása után fel- és leszállni tilos”. Lehetséges persze, hogy a berregő-ügy túlmutat a fővárosi közlekedési vállalat szakembereinek közismert perverzióin (például: szimpla helyett járjon csuklós busz, de az harmincpercenként), s a történet szálainak végpontját talán a nagypolitikában kell keresni.
Ha ugyanis az utazóközönség képessé válik a fába szorult féreg hangjára felugrani a villamosra, akkor mondjuk a sarokcsiszoló zajára akár rögvest aláírja az összes közpark egy tételben történő eladását támogató ívet. Az önkormányzati választások hajnalán pedig elegendő lesz a légószirénákat megszólaltatni ahhoz, hogy a világvárosi polgárok egy emberként Demszky Gáborra szavazzanak.
Valószínűbb azonban, hogy a villamos távolodó hátsó lámpáit bámuló, hoppon maradt utas inkább eltöpreng a hannoveri és a budapesti tömegközlekedés közötti különbségen. Meg azon is, hogy kire adja a voksát októberben.