A sárközi lakodalmas születése

A tolnai Sárköz évszázadok óta jól elkülöníthető, zárt világot alkot hazánk területén, amelynek életét mindig a közeli Duna határozta meg, és lakóit a mélységes hagyománytisztelet jellemezte. A honfoglalás idején benépesült tájat a középkorban már virágzó falvak borították, amelynek első írásos említése 1402-ből származik. A török pusztításokat túlélt települések élete az 1832-es Duna-szabályozást követő lecsapolásokkal vett komoly fordulatot. Az egykori ártér ugyanis dús termőfölddé, lakói pedig gazdag parasztokká váltak, és lassan a polgárosodás útjára léptek. Hagyományaik is ekkor teljesedtek ki, amelyhez idővel újak is csatlakoztak, így például ötven éve a sárközi lakodalmas.

A festői Sárköz földrajzilag egységes, jól körülhatárolható vidék, amelynek számos hagyománya a magyarság történelmével egyidős, és egy részük már csupán itt fellelhető. A sajátos néprajzú táj a Duna egykori árterében, mocsaras területen feküdt, amelynek mindenkori életét a Dunához való közelség határozta meg. Kutatók bebizonyították, hogy Sárköz már a honfoglalás idején benépesült, első írásos említésével viszont csak jóval későbbről, 1402-ből találkozhattunk, amikor is a IX. Bonifác pápa a decsiek kérésére engedélyezte egy kőtemplom felépítését. A török uralmat követően a huszonnégy sárközi faluból mindössze öt, teljesen elszegényedett település maradt életben, amelyek életében Széchenyi Duna-szabályozási programja és az ezt követő lecsapolások hoztak gyökeres változást. A néhai mocsár gazdag mezőgazdasági területté varázsolta Sárközt, amelynek lakói rövidesen tehetős parasztokká, a múlt század harmincas éveire pedig jómódú polgárokká válhattak. Ekkor alakult ki jellegzetes építészetük és az ország egyik legszínesebb és legdrágább népviselete, a drága selyemből készült, gyöngyökkel és csipkével díszített öltözékek. Egy sárközi menyecske ruhája ugyanis akkoriban legalább egy hold föld árába került, amihez a ruhaanyagot egyenesen Lyonból és a gyöngyöket is külföldről hozatták.
Sárköz lakodalmi kultúrája azonban viszonylag új keletű. Az nyilván nem véletlen, hogy a hagyományaikat így őrző és ápoló vidéken és éppen a legvadabb Rákosi-érában, idén fél évszázada, 1952-ben az országos méreteket öltő Gyöngyös Bokréta mozgalom részeként megszületett itt a sárközi lakodalmas. Az öt sárközi falu közreműködésével háromévente, eredeti külsőségek közepette Decsen megrendezett folklórműsoron a párok olykor ténylegesen hűséget fogadnak egymásnak, miként utoljára Récsey Dóra Éva és Zrínyi Péter 1999-ben. A jelentős idegenforgalmi látványosságon idén júliusban csaknem ezren vettek rész, ám az örök hűség nem volt valódi. Az idei pár sajnos nem vállalta ezt – árulta el az okot Bognár Cecil, a decsi faluház igazgatója, aki már tíz éve szervezi a község kulturális életét. A következő sárközi lakodalmasra azonban mindenképpen olyan párt szeretnék találni, akik ténylegesen öszszekötik az életüket a ceremónián – tette hozzá az igazgató.