Botrányos ítélkezés a Tocsik-perben

Kenéz Andreának, a megismételt elsőfokú Tocsik-büntetőügyben eljáró bírónak nem az első esetben nem sikerült a törvényes határidőn belül írásba foglalnia a szóban kihirdetett ítéletét. Hat évvel ezelőtt például tizenegy hónapra volt szüksége, hogy papírra vesse ítéletét egy ügyben, miközben a törvény harminc napot ad a bíró számára. Most hat hónapja várják hiába a Tocsik-ügyben nem jogerősen elítéltek, hogy kézhez kapják a Fővárosi Bíróság ítéletét, megismerhessék annak részletes indokolását, és benyújthassák fellebbezésüket ellene.
Sándor Zsuzsa bíró, a Fővárosi Bíróság szóvivője lapunknak ennek kapcsán elismerte: a bíróságon is botránynak tartják, hogy az eljáró bíró hat hónap alatt nem foglalta írásba Tocsik Márta és társai ügyében ez év március 18-án hozott ítéletét. A Fővárosi Bíróság történetében eddig csak kivételes esetben fordult elő ilyen késedelem – erősítette meg a bíróság korábbi nyilatkozatát Sándor Zsuzsa.
Azonban nem ilyen kivételes a késedelem Kenéz Andrea bíró esetében – tudta meg lapunk. Kenéz Andreát – a Magyar Nemzet értesülése szerint – évekkel ezelőtt már elmarasztalta az Országos Igazságügyi Tanács is, mert csak tizenegy hónap elteltével foglalta írásba ítéletét egy olyan büntetőügyben, amelyben ráadásul elrendelte a nem jogerősen elítélt személy előzetes letartóztatását is. Így a nem jogerősen elítéltnek arra sem volt módja, hogy az előzetes letartóztatásról rendelkező végzés ellen – a számára törvény által biztosított – időben jogorvoslatot kérjen. Lapunk információját megerősítette Fekete Ágnes ügyvéd is, aki védőként járt el a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, Kenéz Andrea bíró által tárgyalt ügyben. Sándor Zsuzsa szóvivő leszögezte: nincs információja Kenéz Andrea korábbi késedelmes ügyeiről.
A Népszabadság tegnapi értesülése szerint egy tavaly márciusban kihirdetett ítéletet sem sikerült Kenéz Andrea bírónak mind a mai napig írásba foglalnia. Ebben a 75 vádlottas büntetőügyben többen csak pénzbüntetést kaptak, ám a bírónő okozta késedelem sokkal nagyobb terhet jelent számukra, mint a nem jogerős szóbeli ítélet.
A Tocsik-ügyben – amely a politikától sem mentes – a választások előtt hozott ítélet írásbeli indokolása iránt nemcsak az érintettek, hanem a közvélemény is fokozott érdeklődést tanúsít.
Mint ismeretes, a sikerdíjért az ÁPV és az önkormányzatok között egyezségeket gründoló Tocsik Márta munkadíját az MSZP és az SZDSZ nevében több mint háromszázmillió forinttal megcsapolták a pártok „pénztárnokai”.
A korábbi elsőfokú bírósági eljárásban a pártok nevében eljáró személyeket befolyással üzérkedés miatt ítélte el a Diós Erzsébet bíró által vezetett büntetőtanács, míg a többieket – az ÁPV vezetőit és Tocsikot – bűncselekmény hiányában felmentette. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pártpénztárnokok szerepéről például azt mondta: sokkal inkább a zsarolás lenne a helyes vád.
Kenéz Andrea bíró nem látta bizonyítottnak az ügyész zsarolásra vonatkozó vádját, ugyanakkor az ÁPV szerződéses üzleti partnerét, Tocsik Mártát hűtlen kezelés bűnsegédjeként három és fél év szabadságvesztésre ítélte, aki – a szóbeli ítélet alapján – Szokai Imrének, az ÁPV elnökének lett volna a bűnsegédje. Szokai négy és fél év börtönbüntetést kapott Liszkai Péterrel, az ÁPV volt vezető jogászával együtt. Az ÁPV megvádolt igazgatósági tagjait felmentette az elsőfokon eljáró bíró.
Figyelemre méltó, hogy Tocsikot és Liszkait csalással vádolták, ám most Szokaival közösen hűtlen kezelés miatt ítélték el. Egyes megfigyelők máig nem értik, miféle vagyont kezelt az ÁPV külső tanácsa tanácsadója, Tocsik Márta, illetve az igazgatóság elnöke sem volt – pro forma – vagyonkezelői jogosítvánnyal felruházva, sőt mi több, Liszkai is csak egy egyszerű alkalmazott volt az ÁPV-nél, vagyonkezelői jogosítványa és felelőssége neki sem volt.
Az elsőfokú ítélet kihirdetése előtt csaknem egy órával az egyik rádióadó már Solt Pálra, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökére hivatkozva – nem kis meglepetést okozva az ügyben eljáró védők körében – ismertette a várható ítéletet.
Az is felettébb figyelemreméltó, hogy az ítélet írásba foglalása előtt hónapokkal Sándor Zsuzsa bíró, a Fővárosi Bíróság szóvivője a Népszava véleményrovatában fejtette ki a bíróság álláspontját a Tocsik-ügyről. A szóvivő lapunknak elmondta: a büntetőügy alakulását figyelemmel kísérte, a véleményét erre, valamint az eljáró bírótól kapott információkra alapozta. A Fővárosi Bíróság szóvivője 2002. június 12-én nem kevesebbet állított a Népszavában, minthogy a Tocsik-büntetőügyben „…a vádlottak kiválasztása ötletszerűnek tűnik, és legalább tíz személy büntetőjogi felelősségének megállapítására is sor kerülhetett volna, ha az ügyész mindannyiukkal szemben vádat emel”. Sándor Zsuzsa kifejtette azt is, hogy vád hiányában ezeket a személyeket csak tanúként lehetett meghallgatni.
Sándor Zsuzsa a Magyar Nemzetnek elmondta: a bíróságok ilyen esetekben tehetetlenek, a bíró az ügyet pótnyomozásra sem adhatja vissza olyan személy szerepének tisztázására, akit nem vádolt meg az ügyész.
A bíróság szóvivője elmondta: Kenéz Andrea bírónőnek a jövő hét végéig írásba kell foglalnia ítéletét. Ha ez nem sikerül neki, akkor a Fővárosi Bíróság elnökének – a Népszavában tegnap megjelent – ígérete szerint a késedelmesen adminisztráló bíró fegyelmi eljárásnak néz elébe.
A Magyar Nemzet értesülése szerint miközben a bírónő ítéletét fogalmazza, aközben egy dokumentumgyűjtemény összeállítása is folyik, amely feltárja a Tocsik-büntetőügy teljes hátterét, nem hagyva ki a regényes történetből immár a bírósági eljárások mögött meghúzódó politikai alkufolyamatokra utaló momentumokat sem.