Tollhegyen

Gyönyörű péntek este áll előttünk. A magyar sajtó szabadságáért tüntet majd a nemzet a budapesti Szabadság téren. Csak egy százforintos, egy szál virág (nem vörös szegfű!) meg egy balliberális újság dupla oldala legyen veled – meg a szíved, amely a hazáért dobban.
Azért tüntetünk majd, amiért annak idején Petőfiék, Vasváriék, Bulyovszkyék meg a többiek, a pilvaxosok.
A sajtó szabadságáért. Amit most gátlástalanul megtaposni készül az újbolsevik rezsim. Akkor Metternich, most Medgyessy. Csak a vak nem látja, mi zajlik itt. Előbb kipucolják a Magyar Televízió tisztességes embereit, aztán a jobboldali Sajtóklubnak kell mennie az ATV-ből, közben a mi lapunk, a Magyar Nemzet nyakát próbálják kitörni (ez nem fog menni, fiúk!), következik majd a Magyar Rádió (a Pannon Rádiót már alig lehet fogni) és így tovább…
Őértük tüntetünk pénteken 18.30-kor a Szabadság téren, miattuk vállaljuk majd a rizikót – talán jön a rendőrkommandó kutyákkal, gumibottal, vízágyúkkal, Lamperth Mónika belügyminiszter asszony idvezült mosolyával, Salgó ügynök-főkapitány parancsszavával.
Minden megtörténhet, barátaim, merthogy visszajött a régi világ, az átkos, csak éppen ruházatot váltott, trükkfordulatot csinált.
Ne hagyjátok a nehezen kivívott sajtószabadságot, ne hagyjatok veszni bennünket! A nyelvünket akarják kitépni, a gerincünket megroppantani, hogy a nemzeti sajtó szava ne jusson el a nemzethez.
Ne hagyjátok, ne hagyjuk! Gyertek mindenhonnan, a Szabadság térre. Pestről, Budáról, Pécsről, Nyírábrányból, kincses Kolozsvárról, föntről, a Hargitáról! Nem hagyhatjuk, hogy így legyen! Egy százforintos, egy szál virág, egy lap. Meg a szívetek.