A betiltott Sajtóklub levele Schüssel kancellárhoz

Tisztelt Kancellár Úr!

Ezt a levelet öt magyar újságíró írja Önnek. Péntekenként Sajtóklub néven jelentkező műsorunk az ATV nevű kereskedelmi adón messze a legnézettebb volt, ameddig politikai nyomásra onnan le nem parancsolták. Letiltásunkat megelőzően egy házi őrizetben lévő vádlott – akiről, korábbi ítéletéről és ügyei jellegéről budapesti nagykövetsé-gének sajtóattaséja kívánságára részletekkel szolgálhat –, a jelenlegi koalíció lelkes támogatója, levadászással fenyegetett meg bennünket mintegy másfél millió néző szeme láttára. És a magyarországi balliberális, kormánypárti lapok elégedettségére. A széles nyilvánosság előtt elhangzott életveszélyes fenyegetésre az igazságügy-miniszter és a legfőbb ügyész hallgatással felelt.
Az újságíróknak Magyarországon nem könnyű a sorsa az új kormány hivatalba lépése óta. Július 4-én, egy tüntetés alkalmából közülük hármat brutálisan bántalmaztak. A rendőrség közbeavatkozásáról, fegyveres fenyegetéséről széles körben állnak rendelkezésre videofelvételek.
De a lapoknak sem rózsás az élete. A második legnagyobb országos politikai napilapban, a jobbközép irányultságú, ellenzéki hangvételű Magyar Nemzetben már nem talál hirdetést, noha a piaci logikával és a józan ésszel ellentétes, ha valaki éppen egy százezernél nagyobb példányszámú lapban nem akar hirdetni, egy harmincezres példányszámúban pedig igen. A magánhirdetőket megfélemlítik. Állami cégeknek a lappal kötött, az év végéig érvényes hirdetési szerződéseit bontatják fel. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. levélben szólította fel az alá tartozó cégek vezetőit, hogy ne hirdessenek az egyetlen ellenzéki napilapban. Lengyelországban a kormány által a sajtóra gyakorolt hasonló nyomás miatt az Európai Újságíró-szövetség arra készül, hogy az Európa Tanácsnál és az Európai Uniónál is fölvesse e diszkriminatív hirdetéspolitika tarthatatlanságát.
A közszolgálati televízió, az MTV teljes vezetését, számos vezető szerkesztőjét, valamint munkatársát a kommunista titkosszolgálati múltú miniszterelnök és kormánya leváltatta, vagy olyan helyzetbe hozta, hogy kénytelenek voltak önként távozni. Az új vezetők már olyan lelkesen teljesítenek, hogy a televízió székháza előtt a sajtószabadságért folyó többezres, főleg diákokból álló tüntetésről egyetlen képsort sem sugárzott. Kulturális műsorokat tiltanak le anélkül, hogy magát a műsorkészítőt értesíte-nék róla.
A külföldi kézben lévő kereskedelmi csatornák pedig éppoly mértékben a mostani kormány barátai, mint a szintén nagyrészt külföldi kézben lévő országos és regionális lapok, amelyeket annak idején azzal a feltétellel adtak el, hogy a régi szerkesztőség a helyén maradhat. Jellemző, hogy a legnagyobb magyarországi kormánybarát lapban, a Népszabadságban, a rendszerváltás előtti egyetlen párt szócsövében a mai napig egy alapítványon keresztül az MSZP-nek, a mai kormány vezető pártjának tulajdonrésze van.
A Magyar Rádió kuratóriumi elnökségének kormánypárti tagjai a médiatörvényt semmibe véve, beleszólnak a műsorok tartalmába olyannyira, hogy nemcsak egyes műsorokat akarnak megszüntetni, de már, szinte orwelli módon, a történelmi okokból felcsendülő déli harangszó is bírálatuk tárgyává vált.
A kormány, amelynek semmi köze a közmédiához, büszkén és nyíltan hangoztatja, hogy azt átalakítja. Ezt nyilatkozta a kormánypárti hetilapnak interjút adó kulturális miniszter. Maga a Népszabadság is a közszolgálati Magyar Televízióban folyó személycseréket leplezetlenül az MSZP és az SZDSZ között folyó alkuk és viták eredményének tekinti.
A kormánytagok java része, tájékoztatási kötelességükkel ellentétesen, nem hajlandó nyilatkozni az egyetlen ellenzéki napilapnak, a Magyar Nemzetnek és az ellenzéki hetilapoknak.
Önnek igazán nem kell elmagyarázni, mit képes művelni politikai ellenfeleivel a magát liberálisnak, baloldalinak és természetesen függetlennek valló média.
Ön a saját bőrén tapasztalta a nemzetközi sajtó „objektivitását”, és talán azt is tudja, hogy az elmúlt négy év alatt milyen képtelen vádakkal illették a magyar polgári kormányt is, amelyet folyamatosan, minden alap nélkül diktatórikusnak, szélsőségesnek, idegengyűlölőnek, cigányellenesnek, valamint antiszemitának állítottak be, nem utolsósorban az osztrák lapok. Többek között azért is, amiért Orbán Viktor miniszterelnök az Ön megválasztása után találkozott Önnel. Ezt tette az osztrák közszolgálati adó is, amely a választások idején azt állította, hogy Budapesten zsidókat vernek az utcán. Ma ugyanez az osztrák közszolgálat és az osztrák lapok elfelejtették Magyarországot. Olyannyira elfelejtették, hogy még a sajtószabadság megsértése ellen tiltakozó, eddigi legnagyobb és legutóbbi, százezres tüntetésről sem tudósítottak.
Az Önhöz eljutó hírek hiányában ezzel a levéllel szeretnénk Önt tájékoztatni arról, hogy mi történt a sajtószabadság területén a Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta.

Tisztelettel:
a betiltott Sajtóklub műsorvezetője
és állandó tagjai
*
(E levelet eredetileg pénteken szerettük volna átadni Eva Maria Barki nemzetközi jogásznak, a Sajtóklub burgenlandi, szentmargitbányai rendkívüli rendezvénye díszvendégének. A rendezvény elmaradása ellenére változatlanul kérjük dr. Barki asszonyt arra, hogy e tiltakozást jutassa el az osztrák kancellárnak.)

A Sajtóklub Esterházy Alapítványnak írt levele a 6. oldalon olvasható