A Duna-parti város középkori lakói

Az erős falakkal övezett középkori Budán nem lehetett egykönnyen telekhez jutni. A szemközti Pesten vagy az északabbra fekvő Óbudán házhoz vagy házhelyhez jutni jóval könnyebb és olcsóbb is volt. A várfalak óvta területet sűrűn beépítették. A szegényebbek, az iparosok meg a polgárok kiszorultak a Várból. Érsekek és püspökök, főurak tudták csak az itteni épületeket megfizetni.
Mint a XIV. századból való feljegyzések tanúsítják, háza állt itt a pécsi püspöknek és Szécsi Tamás országbíró özvegyének, közvetlenül a királyi udvar tőszomszédságában. Czudar Péter „tótországi bán” háza a Mindszent utcában 1370-ben háromezer-háromszáz forintot, hatalmas vagyont ért. Gara Miklós tizenöt évvel később vásárolt házat ezerkétszáz forintért. Szomszédja Héderváry Mihály volt. Szent Miklós klastromától északra állt Kont Miklós nádor és Kanizsai Miklós tárnokmester háza. A Szent György téren az esztergomi káptalan tartott fenn épületet, míg a Zsidó utcában Ákos bánnak meg a zágrábi püspöknek volt háza. A közelükben lakott János veszprémi püspök is, ha épp Budán tartózkodott. István nádor özvegye, aki 1401-ben háromezer-háromszáz forintért vásárolt házat, később azt az óbudai apácákra hagyta. 1402-ben Mihály óbudai őrkanonok vett meg a nádortól egy olyan épületet, melyért az nem fizetett semmit: a királytól kapta szolgálatai jutalmául. Mihály később a házat a pálosok rendjére hagyta.
Egy 1403-ból kelt okiratban olvashatunk a Gara család hatalmas, több mint tízezer forintot érő palotájáról. Egy két évtizeddel későbbről keltezett oklevél arról számol be, hogy Cilley Herman grófnak is díszes palotája állt a Közép utcában. Stibor vajda halála után annak házát Albert király lévai Cseh Péternek adományozta, Rozgonyi János fiai pedig egy sarokházat kaptak a Várban a Friss-palotával szemben – hűségük jutalmául. Ha valakit, mint például 1440-ben Farkas Lászlót, királyhoz való hűtlenség vétkében elmarasztaltak, háza a koronára szállt. A csanádi püspök a Rozgonyiakkal szemközt lakott, ha épp Budán volt dolga. A pálosoknak több házuk is volt a Várban, melyeket részben adományképpen kaptak. Ezek egyikét-másikát bérbe adták, például a Nagy utcait, melynek szomszédságában két patikus lakott.
A Szombat téren állott Keszi Benedek „ítélőmester” háza. 1475-ben Lénárt borbélymester megölte Olasz Simon gyógyszertárost. Mátyás király a borbély házát lefoglaltatta és fájdalomdíjul a meggyilkolt fiainak adományozta. A Patikás utcai épület hatalmas lehetett: a leírás beszámol pincéiről, pincebeli kútjáról és több kamrájáról is. A Szent Pál utcában állt a pénzverde. Beatrix, az özvegy királyné 1490-ben megfosztotta Mindszent utcai házától Érsek Mátyást, a kalocsai érsek fivérét, aki állítólag részt vett a korona elrablásában. A házat ugyanakkor két hívének, Zsigmond és János bazini grófoknak ajándékozta. Zápolya Jánosnak, aki ekkor még csak „szepesi gróf”, 1507-ből való feljegyzés szerint a Szent János utcában volt háza.
Mohács, majd a város 1541-es eleste után Buda véget ért fénykora. A lakosság nagyobbik része elmenekült. A szultán ugyan magát a várat csak részben pusztította el – a megmaradt épületrészeket laktanyának, lőporraktárnak használták a törökök –, ám a polgárvárost felégették. A későbbi utazók beszámolói szerint romhalmazzá lett a fényes királyi Vár és környéke. A törökök, bár büszkék voltak „Budinra”, az Arany Almára, ahogy ők a Várat nevezték, gondját mégsem viselték. Mintha érezték volna, hogy csak alkalmi vendégek, ráadásul nem is szívesen látott vendégek a Duna partján.