Bajor ováció, fütty és taps Edinek

A bajorok úgy tartják: bárhogy is alakuljon a választás, München ünnepel. Ha Stoiber nyer, azért, ha veszít, akkor pedig ott az Oktoberfest, ahol ki-ki vérmérséklete, pénztárcája és pártszimpátiája alapján fojthatja sörbe örömét, vagy éppenséggel bánatát.

München. Miközben Németország tegnap a választás lázában égett, München ünnepelt. Az Oktoberfest második napja ez, mulatság a javából, egyike a legrégibb és leglátványosabb ünnepeknek. A bajor fővároshoz kegyesek voltak az égiek, a kezdeti rossz időt mintha egy csapásra elfújták volna, szikrázó a napsütés. A város utcáin tolonganak az emberek, sokan népviseletbe öltöztek az Oktoberfest tiszteletére. Feszülnek a bőrnadrágok, suhognak a dirntlik. Kicsik és nagyok lábujjhegyre ágaskodva próbálnak minél többet elcsípni a parádés felvonulásból. Rezesbandák és söröskocsik jönnek, ami nem csoda, hiszen az Oktoberfest az aranynedű ünnepe. Mellettem a tömegben is kézről kézre jár a söröskorsó, a népviseletbe öltözött lányok pedig perecet osztogatnak a bámészkodóknak. Az emberek tapssal biztatják a muzsikusokat, s van, akit annyira magával ragad a zene, hogy dalra fakad.
Egyszer csak izgatott susmorgás fut végig a tömegen: „Itt van a Stoiber! Itt van a Stoiber!”. S valóban, az egyik hintón a konzervatívok kancellárjelöltje, a bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber integet. Mellette a felesége, Karin. „Apu, itt van a Schröder is?” – kérdi mellettem egy szöszke kislány, aki egy létrára felkapaszkodva szemléli az eseményeket. Édesapja nevetve közli vele, hogy Gerhard Schröder valószínűleg nincs a felvonulók között. A hintón lassan elhaladó Stoiber házaspárt ováció, fütty és taps kíséri. A kancellárjelölt egyébként már kivette a részét az Oktoberfestből: szombaton ugyanis ő volt az, aki – némi segédlettel – megcsapolta az egyik méretes söröshordót és ezzel kezdetét vette a sör ünnepe.
S hogy ki lesz Németország következő kancellárja, az ezen a felvonuláson – mintegy hét órával az urnazárás előtt – még megjósolhatatlan. Amikor erről faggatom a münchenieket, egy idősebb férfi jóformán rám förmed: „Micsoda kérdés ez?! Hát persze, hogy az Edi!” A derék bajor szerint ugyanis Edmund Stoiber – vagy ahogy itt nevezik: Edi – már bizonyította rátermettségét. Azért persze bajor földön is megoszlanak a vélemények. Amikor ugyanezt a kérdést másoknak is felteszem, egy középkorú hölgy somolyogva – s nem kevés malíciával – megjegyzi: ő annyira „szereti” Stoibert, hogy azt szeretné, ha inkább Bajorországban maradna. (Valami ilyesmit ajánlottak egyébként a szociáldemokraták is a választási kampány idején.) A miértekre már nem érkezik válasz. A vélemények megoszlását tán mi sem bizonyítja jobban, hogy a parádé végeztével, amikor a CDU–CSU jelöltje távozik a dísztribünről, előttem a tömeg egy része hangos tapssal és kurjongatással fogadja, mögöttem azonban fiatalok egy csoportja „Gerhard! Gerhard!” felkiáltással és földre mutatott hüvelykujjakkal jelzi nemtetszését.
Nos, ki így, ki úgy, Németország tegnap választott. Münchenben pedig a voksok leadása után sokan az Oktoberfestet választották. Nem kevesen vannak egyébként, akik köszönetet rebegnek azért, hogy választás négyévente csak egyszer van, a sörünnep azonban az idén még két hétig tart.