Esélyesek a konzervatívok

Egy németországi kormányváltás a magyar–német kapcsolatokat semmiféleképpen sem terhelheti meg – jelentette ki lapunknak adott interjújában Reinhard von Schorlemer, a berlini Bundestag képviselője (CDU), a német–magyar parlamenti csoport elnöke.

Németország választások előtt áll. Mit gondol, mekkora az esélye a CDU/CSU-nak, illetve az uniópártok kancellárjelöltjének, Edmund Stoibernek a győzelemre?
– A legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy a CDU/CSU-nak nagyon is reális esélye van arra, hogy megnyerje a mostani választásokat, és leváltsa az eddigi kormányt. A választási hadjárat középpontjában gazdaságpolitikai kérdések állnak: a munkanélküliség, valamint a szociális rendszer és az egészségügy finanszírozása. Négy évvel ezelőtt a jelenlegi kancellár azt mondta, ha nem tudja a munkanélküliek számát 3,5 millió alá csökkenteni, akkor nem érdemes arra, hogy újraválasszák. Gerhard Schrödernek most ezzel az ígéretével kell szembenéznie. Ha az ember összehasonlítja a gazdasági fejlődés adatait az EU-országokéval, akkor arra a következtetésre jut, hogy Németország meglehetősen hátul áll a sorban, amelyre korábban nem volt példa. Ezek pedig olyan érvek, amelyeket a lakosság mindenféleképpen mérlegelni és értékelni fog.
– Ha Németország következő kancellárját Edmund Stoibernek hívják, akkor az miként befolyásolhatja az Európai Unió bővítését? Előnyös lenne ez a tagjelöltek számára vagy – ahogy korábban egynémely kritikusok megfogalmazták – éppen ellenkezőleg?
– A CDU és a CSU mindig is amellett kardoskodott, hogy létrejöjjön az Európai Unió, valamint hogy valóra váljék az EU keleti bővítése. Az uniópártok továbbra is ezen az úton haladnak tovább annak érdekében, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon a magyarok már teljes jogú tagként vehessenek részt. Persze én is tudom, hogy érdekeinket, célkitűzéseinket a most következő nehéz tárgyalásokon nemegyszer kell majd egyeztetnünk, ám a németek mindig is azok közé tartoztak – s egy CDU/CSU vezette kormány ezt konzekvesen képviseli majd a továbbiakban is –, akik a csatlakozás mellett kötelezték el magukat.
– A csatlakozási folyamat véghajrájában vagyunk. Ön szerint melyek a Magyarországra váró legsürgetőbb teendők?
– Természetesen mindig a vége felé jönnek a legnehezebb kérdések: például a mezőgazdaság vagy a verseny. Ám a magyarok mindig is az elsők között voltak és biztos vagyok abban, hogy meg tudják oldani ezeket a problémákat is. Én magam is osztom egyébként az uniópártoknak azt az álláspontját, miszerint a többi nyugati országot is meg kell nyerni az EU keleti bővítésének. Biztos vagyok azonban abban, hogy ez sikerülni fog, és azt hiszem, hogy a magyarok is teljesítik majd a maguk házi feladatát.
– Ön tizenkét éve a német– magyar parlamenti csoport elnöke, s ebbéli minőségében a mostani útja mondhatni afféle búcsúlátogatás. Ha kérdezhetek valami személyeset, akkor mi az, ami önt ilyen szorosan Magyarországhoz köti?
– 1956-ban 18 éves voltam és már akkor aktívan részt vettem a CDU ifjúsági szervezetében. Emlékszem a magyarok forradalmáról szóló drámai rádióadásokra és a Nyugat tehetetlenségére. Már akkor is azt mondtam, amint alkalom adódik, segítenünk kell a magyaroknak. Amikor eljött ez az idő, akkor egyebek között ezek az élmények jelentették számomra a hajtóerőt, hogy olyannyira elkötelezzem magam Magyarország mellett.