Ív

És akkor most tessenek jól figyelni! Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) elítélte a (baloldali) lengyel kormányt, amiért az megtiltotta egyes állami cégeknek, hogy az ország nagy lapjaiban hirdetéseket közöljenek, és ezzel „politikailag befolyásolja a médiapiacot”. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) mégiscsak megmaradt elnöke, Wisinger István által is ismert Gustl Glattfelder, aki az EFJ igazgatóbizottságának elnöke, a következőket nyilatkozta a világsajtónak: „A lengyel kormány olyan tilalmat rendelt el, amely a tömegkommunikációban meglevő bíráló hangok ellen irányul. A piac ilyen politikai manipulálása fenyegeti az ország független sajtóját és sérti a tájékoztatás szabadságának európai normáit.” Véleménye szerint a lengyel kormány a korábbi megállapodásokat megszegve, az iránta barátságos sajtóorgánumokra korlátozta a kincstárjegy-, kötvény- és más busásan jövedelmező hirdetések közlését, amelyeket azonban most visszavonták az ország néhány legnagyobb példányszámú lapjától, ami Glattfelder szerint világosan mutatja, hogy „politikai bosszúról, nem józan gazdasági megfontolásról van szó”.
A Magyar Távirati Iroda fent ismertetett hírét hiába kerestem a tegnap utcára került politikai és gazdasági napilapokban, e kérdés a saját sajtószabadságára oly érzékeny újságok egyikét sem foglalkoztatta, bár az is igaz, hogy meglepetést inkább az ellenkezője okozott volna. Hiszen (pedig) a tipikus módszer magyarországi mutánsáról a szakma néhány nappal ezelőtt már tudomást szerezhetett. Az ÁPV Rt. kommunikációs igazgatója, Büky Dorottya épp a Magyar Nemzet elleni – állami keretek között zajló – támadások sorát gyarapította azzal, hogy gyakorlatilag felszólította az állami vagyonkezelő alá tartozó cégek vezetőit, hogy ne hirdessenek az egyetlen ellenzéki napilapban. Az eddig példátlan akció nyilvánosságra kerülése óta szájzárral küszködő SZDSZ-es politikus intéséhez egy piárbűvészkedésnek tekinthető tanulmány keretében ajánlást is mellékelt a „célirányos reklámtevékenység megalapozásához”, amelyben a cégek hirdetéseinek elhelyezésére főként a Napi Gazdaságot és a Magyar Hírlapot, esetleg pedig a Népszabadságot tartja megfelelőnek.
A választások utáni eredményes teljesítés ismert. Az állami vállalatok között rendezett kormányzati vérfürdő, majd a szocialista-szabad demokrata klientúra kinevezése után a Magyar Nemzetből egy pillanat alatt eltűntek az állami hirdetések. S mily érdekes: a Napi Gazdaság egy tegnapi cikke szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy az „állami tulajdonú cégek lassabban változtatnak, s valószínűleg a korábbinál kevesebbet és óvatosabban hirdetnek”.
Az ócska kis politikai bosszú hírére a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozatának kitüntetését megkapott Wisinger István nem reagált, és persze senki se vergődjön kétségek között: természetesen oroszlánrésze van abban is, hogy a lengyel példát elítélő nemzetközi újságíró-szövetség tagjai a magyar változatot nem ismerik.
Pedig a tények ismeretében minden bizonnyal háborognának. A botrányos lengyelországi helyzet miatt az EFJ ugyanis támogatja a tilalom miatt tiltakozó varsói újságírókat, lapkiadókat és tulajdonosokat, és arra készül, hogy az Európa Tanácsnál és az Európai Uniónál is felvesse: „az állami hirdetések kiosztásának tisztességes és világos szabályai létfontosságúak a politikai diszkrimináció és a sajtópiacba való kormányzati beavatkozás elkerülésére”.