Újvidék. A vajdasági sorrend nem egyezik meg az országos összesítéssel. A tartományban ugyanis Seselj a második (26 százalékkal) Labusz után (38 százalék), az országosan győztes Kostunica pedig a harmadik helyre szorult. Koszovóban még kirívóbb a szélsőséges Seselj sikere: 57 százaléknál is többen szavaztak rá. Szűkebb Szerbiában tehát valamelyest visszaszorult Seselj, Belgrádban még inkább. A fővárosban mindössze 18 százalékos a támogatottsága. Mindkét helyen Kostunica volt a „nagy befutó”.
Ám ott, ahol vegyes a lakosság nemzetiségi összetétele, tehát népesebb kisebbség él – a két tartományban –, Seselj aratott. Koszovóban azért, mert a többségi albánság nem szavazott. Ezért ott Labusz még 4,5 százalékot sem gyűjtött össze. A Vajdaság magyarok lakta vidékein 80 százalékos támogatottsága volt. A muzulmánok lakta Szandzsákban is Labusz vitte el a babért. A Vajdaság is kettészakadt tehát, mint az ország, azzal a különbséggel, hogy itt szélesebb a szakadék, mert az „egyik Vajdaság” Seselj-párti. Ezt nem lehet csak a legújabb szerb betelepítéssel, a százezres menekülthullámmal magyarázni. Nenad Csanak vajdasági parlamenti elnök, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetője úgy véli, hogy a reformok lassúsága idézte elő Seselj meglepő sikerét. Egyik magyarázata ez is lehet. A többi nyolc jelölt közül még csak háromnak volt említésre érdemes eredménye. A mindinkább nacionalista vizekre evező Vuk Draskovics (Szerb Megújhodási Mozgalom) 4,5 százalékot, a szélsőségesen nacionalista Boriszlav Pelevics (az Arkan-féle Szerb Egység Pártja) 3,9-et, Velimir Bata Zsivijinovics (Szerbiai Szocialista Párt) 3,2 százalékot szerzett. A többi két százalék alatt, közülük három egy százalék alatt végzett.
A választásoknak a két hét múlva sorra kerülő második menetét Kostunica sokkal nyugodtabban várja, mint Labusz. Nemcsak azért, mert az első menetben is győzelmet aratott (igaz, mindössze százezer szavazattal kapott többet), hanem inkább azért, mert Seselj, Draskovics, Pelevics és a többiek – tehát a nacionalistáktól, radikálisoktól kezdve a szocialistákon át egészen a szerb kormánykoalíció (DOS) egyes pártjaiig – mind Kostunicát támogatják, s erre szólítják fel választóikat. Nagy kérdés azonban, hogy érvényes lesz-e a második forduló? Ebben a menetben is szavaznia kell a választótestület több mint felének. Az első menetben is mindössze 55,7 százalékos volt a részvételi arány, a másodikban pedig mindig kevesebb szokott lenni, legalább tíz százalékkal. Tart ettől Kostunica is.
A politikusok nyilatkozatai ugyancsak Szerbia kettészakadását támasztják alá, ám azt is, hogy a nagyobbik fele nem az európai felzárkózást látja a legfontosabbnak. Ebből pedig az következik, hogy Szerbiában még inkább lelassulnak a reformok, és Kostunica megválasztása esetén megnehezül az együttműködés a kormány és az elnök között, ami újabb évek elpazarlását hozhatja.
Robert C. Castel: A Trump-féle vámhierarchia
