A ma Moszkvában nyíló kiállítás gyakorlatilag az ön „búcsúfellépése” is, hiszen szolgálati idejének lejártával napokon belül hazatér állomáshelyéről. Ez és a mostani esemény egyfajta számadásra is alkalmat ad, s azonnal adódik a kérdés: milyen kép él jelenleg Oroszországban Magyarországról, mennyire vagyunk jelen gazdasági és kulturális értelemben ebben az országban?
– Valóban, a szeptember 17. és 24. között Moszkvában megrendezendő magyar hét egyfajta búcsúfellépésnek is tekinthető. Öszszesen hét évig szolgáltam hazámat Oroszországban, Moszkva előtt ugyanis főkonzulként dolgoztam három évig Szentpétervárott, ahol egyébként – ha kisebb méretekben is – szintén szerveztünk 1997-ben magyar napokat. Sajnos különböző okok miatt oroszországi gazdasági és kulturális jelenlétünkön egyaránt van javítanivaló. A magyar hét gazdasági és kulturális programjainak egy évvel ezelőtt megkezdett szervezésével éppen az volt a célunk, hogy demonstráljuk: Magyarország kész a sokoldalú, egyenjogú kapcsolatok fejlesztésére Oroszországgal, miután ez mindkét ország érdeke. Ezért kerül sor – mintegy száz cég részvételével – gazdasági kiállításra, a Taverna Rt. közreműködésével gasztronómiai napokra, tájegységi borbemutatókra és -kóstolókra, befektetési konferenciára, valamint filmhétre, az Auer vonósnégyes és az Ökrös együttes koncertjeire, és magyar–orosz irodalmi kerekasztal-tanácskozásra.
– Amikor négy éve Moszkvába érkezett, az elmúlt tíz évben amúgy is haloványuló kapcsolatok elsősorban a NATO-tagság okán, orosz fenntartások miatt a mélyponton voltak, tovább romlottak Jugoszlávia bombázásakor az emlékezetes konvoj körüli afférral, s nem segített a BorsodChem körüli nyilatkozatháború sem. A viszony érezhető, ám lassú javulása ellenére a problémákat jelzi, hogy magyar–orosz csúcstalálkozóra ezen idő alatt nem került sor. Ezt akadályozta, hogy orosz részről főképp az apparátus szintjén nehezen szabadulnak a szovjet berögződésektől, de Budapest is elaludt, s nem érzékelte Putyin külpolitikai nyitását, szeptember 11-e után pedig már hiába futott a szekér után.
– Országaink kapcsolatai a 90-es évek második felétől mindenekelőtt objektív okok miatt nem érik el a kívánt szintet. Miközben exportunkat 1997-re egymilliárd dollárra futtattuk fel, az 1998-as orosz pénzügyi válság fizetőképes kereslet híján azonban visszavetette a magyar kivitelt (2001-ben 472 millió USD volt a magyar export). A NATO-bővítés első körének, de különösen a balkáni válságnak s annak az orosz gyakorlatnak a hatására, melynek során e nemzetközi válságot kivetítették a kétoldalú viszonyra, erősen lehűltek politikai kapcsolataink is. Megítélésem szerint a fordulat éve 2001, amikorra stabilizálódott az orosz gazdaság, s elmúltak a balkáni válság negatív hatásai. E folyamatot erősítette, hogy szeptember 11-ét követően gyökeres fordulat következett be az orosz külpolitikában is, egy erőteljes nyitás formájában az euroatlanti térség irányába. Tévedés Budapest „elalvásáról” beszélni, hiszen az előkészített miniszterelnöki találkozót 2001 tavaszán nem a magyar fél mondta le, ez év őszén pedig sor került Szeleznyov dumaelnök budapesti, majd 2002 tavaszán Martonyi János külügyminiszter moszkvai útjára.
– Az év végén rendezendő kormányfői csúcs is jelzi, hogy most élénkülni látszanak a kapcsolatok. Amíg azonban a jobboldali kormányt, ha nem is tudatosan, de az önmagát túlélt szovjetellenesség húzta vissza, addig most a baloldalt mintha régi nosztalgiák vinnék tévútra. Különböző előjelekkel, de egyik megközelítés sem igazán számol azzal, hogy Oroszország megváltozott. Milyen érdekek vezérlik ma elsősorban Moszkvát a kétoldalú kapcsolatokban?
– Oroszország fő gazdasági célja a közép-európai országok, így hazánk vonatkozásában is az, hogy a régió EU-csatlakozásáig minél stabilabb gazdasági pozíciókat építsen ki a térségben. Magyarország üdvözli a külföldi tőkebefektetést, függetlenül attól, hogy milyen országból érkezik, ha az átlátható és megfelel a nemzetközi, illetve a hazai jogszabályoknak. Jó példaként hozható fel a Mol és a Jukosz együttműködése mind Magyarországon, mind az oroszországi Hantiföldön, míg negatív példaként emlékezhetünk a Szibur célkitűzéseire. Kapcsolataink egyébként valóban élénkülőben vannak. Örvendetes, hogy szaporodnak a politikai találkozók – a közelmúltból megemlíthetjük Kovács László külügyminiszter oroszországi munkalátogatását, majd Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének moszkvai útját –, amelyek kedvező klímát teremthetnek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. A jövőben terveink szerint sor kerülhet a belügyminiszterek és a védelmi miniszterek találkozójára, december második felében Putyin elnök és Kaszjanov miniszterelnök meghívására Moszkvába látogat Medgyessy Péter miniszterelnök, amit 2003-ban a házelnökök, majd reményeink szerint az elnökök hivatalos találkozója követhet. Mádl Ferenc köztársasági elnök 2003-ban kész viszonozni Jelcin elnök 1992-es hivatalos budapesti látogatását.
– Ezek után reális-e az elképzelés, hogy a magyar export két-három év alatt 50 százalékkal növekedjen, vagy várható-e előrelépés az olyan vitás kérdésekben, mint a műkincsügy?
– A magas szintű politikai találkozók segítenek a kedvező légkör kialakításában, de önmagukban nem növelik a magyar exportot. Ehhez a magyar áruk versenyképességén kell javítani, ami egyszerre jelenti az árat, a fizetési feltételeket, a hitelkonstrukciókat és a biztosításokat, s e téren az államnak a jelenleginél nagyobb szerepet kell vállalnia. Másrészt létre kell hozni az együttműködés új formáit, el kell mélyíteni a termelési kooperációt, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a termékek puszta eladásán kívül a technológiák exportjára, a közös vállalatok alapítására stb. Remény van ugyanakkor arra, hogy a kedvezőbb politikai légkör kialakulása növeli a vitás kérdések megoldásának az esélyeit, s így végre visszatérhet Magyarországra a református egyház sárospataki könyvtárának Oroszországban található része. A kérdést jelenleg a tárcaközi konzultatív tanács vizsgálja, s az érvényben lévő orosz törvény alapján is vissza kell szolgáltatnia hazánknak a könyveket, hiszen azok egyházi tulajdont képeznek.
Zelenszkij
Behívó a sírra - Zelenszkij a halottakat sem hagyja nyugodni
