Onnan nézve

Gondoltam: elegem van a politikából. A kampányból. Az ígéretekből. A tizennyolcas metróból. Gondoltam: szellemi frissülésre van szükségem. Különben néhány napon belül a Szabadság híd turulján találom magamat, amint az üvöltöm a mentésemre induló tűzoltóknak: követelem, hogy Demszky Gábor redukálja napi háromra a mindenféle létesítmények átadásának számát. Vagy ugrom.
Rohantam a komódhoz, és megnyugvás céljából föltéptem a „most ugyan nincs időm, de ezt egyszer mindenképpen el kell olvasnom” kiadványoknak otthont adó fiókot. De hiába, mert higgyék el, nincs esély, még a fiókban is politika lakozik.
Pedig szépen indult a művelet, mindjárt elsőre ugyanis a korondi Firtos Művelődési Egylet folyóirata, a Hazanéző akadt a kezembe, abból is a 2001. esztendő második száma. És amikor a tartalomjegyzékben ilyeneket láttam, hogy Az állatnyelv népmesetípus két változata, vagy Hajdani sószerzés és sóőrzés Szovátán, akkor már egészen bizonyos voltam benne, hogy a tűzoltóságnak mégsem kell a pillérről lemenekítenie. Mert lesz megnyugvás.
Aztán az újság kinyílt – önhatalmúlag –, és Fülöp Kálmán Pesten című versének képében rám zúdította a teljes főpolgármester-jelölti problémakört. Emígyen:
„Vas karmok közt fulladtam / Iszonyú kínban, csüngtek / felettem lámpa-ütegek, / s már szinte semmit sem akartam, // úgy botorkáltam sehol-seholban, / troliról villamosra, aztán metró, / míg be nem fogadott egy égignyúló / torony mézes-mázas gyomrába, // akár vétkest a börtöncella mélye; / üveg tekintetektől körülvéve / ó, hiányzott az otthon hagyott csend. // Mintha egy másik világ tapadt volna rám; / idegen testen idegen ruhám – / két napra elnyelt engem Budapest.”
Ennyi. Kéretik minden jelölt elolvasni.