Az utóbbi időszakban mintha megszűntek volna a személyét érő támadások. Ön is így érzi, vagy csupán arról van szó, hogy ez most már nem a nyilvánosság előtt történik?
– Mindenki elismerte, hogy alkotmányos lehetőség nincs a legfőbb ügyész visszahívására. Én pedig világossá tettem, hogy azokban a kérdésekben, amelyek napvilágot láttak, olyan törvényes és szakszerű döntések születtek, amelyek semmilyen indokot nem szolgáltattak arra, hogy lemondjak.
– Az ügyészség megkapja az igényelt összeget a költségvetésből?
– Ha az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot, a legfőbb ügyész és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács lehetőséget kap arra, hogy saját költségvetését megállapítsa, és a parlamentnek beterjessze. Így a legfőbb ügyész is közvetlen lehetőséget kaphat arra, hogy saját fejezetének költségigényét a parlament előtt megindokolva elő tudja terjeszteni. Jelenleg még a régi rendszerben folyik a költségvetés előterjesztése, ebben állandó egyeztetés van a pénzügyi tárcával. A törvény elfogadásával megváltozik a jogi helyzet, és az eddigi egyeztetések előzetes egyeztetésnek számítanak majd. A bírák a jövő évtől meglehetősen nagy illetménynövekedésben részesülnének. A jelenlegi törvények értelmében a bírák és az ügyészek illetménye együtt mozog, ezért nekünk jó, ha a bírák fizetése emelkedik.
– Ön korábban már többször kijelentette, hogy az ügyészség váderedményességi mutatói jók. A társadalom érdeklődését is kiváltó ügyekben azonban mintha nem lenne ilyen rózsás a helyzet. Két eljárást említenék: az egyik a Tocsik-, a másik a Tasnádi-ügy.
– Nemcsak a váderedményességi mutató kiváló az ügyészségnél, hanem a többi is. Mindkét említett ügy folyamatban lévő eljárás. Hogy mi lesz a végeredmény, azt akkor lehet majd megtudni, ha a bíróság jogerős ítéletet hoz. Ami a Tocsik-ügyet illeti, tudni kell: a Legfelsőbb Bíróság legutoljára ügyészi indítvány alapján helyezte hatályon kívül az akkori elsőfokú ítéletet, és utalta vissza első fokra azért, mert még voltak elvarratlan szálak. Azóta született egy újabb elsőfokú ítélet, ezt megfellebbezte mindenki, többek között az ügyész is, így majd a Legfelsőbb Bíróság előtt fog kiderülni, mennyire lesz sikeres ez az előterjesztés.
– Nem tartja furcsának, hogy miközben mindenki előtt világos: léteznek szervezett bűnözői körök, addig egyetlen ítélet sem született, amely azok létrehozását büntette volna?
– A bűnszervezet fogalma viszonylag új a magyar büntetőeljárásban. A jogszabályi megfogalmazás változott az utóbbi években, tehát a jogalkotók is felismerték azt, hogy pontosítani kell a bűnszervezet definícióját. Nyilvánvaló, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek a legnehezebben felderíthető cselekmények közé tartoznak, ezért sok minden rejtve marad, és felderítésükhöz nem elegendők a hagyományos eszközök. Van még javítanivaló a munkán, de a lehetőségekhez képest elég sok ügyön dolgozunk. Az, hogy még nem jutottak bírói szakba, más kérdés.
– Milyen új lehetőségei vannak az ügyészségnek a nyomozati munkában?
– Említhetném a fedett nyomozó alkalmazását vagy a vádalkut. Ezek úttörő lépések a magyar jogalkalmazásban, de nyilván kell még néhány év, amíg ez a gyakorlat igazán „beindul”.
– Tasnádi Péter lett volna az első, akit bűnszervezet létrehozása miatt ítélnek el, ám ez nem történt meg. A rendőrség munkatársai úgy vélik, hogy az ügyészség hibákat követett el, és nem járt el megfelelően.
– Az említett személyt és másokat az ügyészség megvádolta a bűnszervezettel kapcsolatos cselekményekért is, de a törvény egészen világosan kimondja, hogy mit lehet bizonyítékként értékelni és mit nem. Az ügyészség felhasznált mindent, amit értékelni lehetett. Ebből azt a következtetést szűrte le: itt megáll az, hogy vádat lehet emelni, de a mi fellebbezésünk ezzel a cselekménykörrel is kapcsolatos.
– Mit érzett, amikor Tasnádi Péter a bíróság döntése után szabadon hazamehetett?
– Ez olyan bírósági döntés volt, amely nem az ügyészség kompetenciájába tartozik. Az előzetes letartóztatás kérdésében az ügyészség fellebbezett, amit azonban a Legfelsőbb Bíróság elutasított. Az eljárásban az ügyészség eljátszotta a maga szerepét.
– Most ismét napirenden van a kérdés, hiszen a rendőrfőkapitány önökhöz fordult, hogy fontolják meg a házi őrizet megszüntetését. Mi lesz Tasnádi Péter sorsa?
– Ebben a kérdésben a döntés joga a bíróságot illeti meg. Lényeges momentum, hogy a jogszabály azt mondja ki: ha a rendőrség azt tapasztalja, hogy megszegik a házi őrizet szabályait, kötelezően értesítenie kell a bíróságot. Ezen adatok alapján a bíróság eldönti, hogy a házi őrizetet megszünteti-e. A Székely-ügyben például pontosan ez történt. Amikor a terhelt megszegte a szabályokat, a bíróság megszüntette a házi őrizetet, és újból előzetes letartóztatásba helyezte.
– A Legfőbb Ügyészség – miután észlelte, hogy Tasnádi Péter semmibe veszi a házi őrizet szabályait – már korábban indítványozhatta volna a házi őrizet megszüntetését. Ez a lépés azonban elmaradt. Miért?
– Az ügyészség általában nem értett egyet azzal, hogy házi őrizetben legyen a terhelt, ezért már az elsőfokú vádbeszédben is indítványozta az előzetes letartóztatás további fenntartását, majd amikor ez nem történt meg, fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy az előzetes letartóztatást újra rendelje el. A rendőrség akkor jár el helyesen, ha a házi őrizet megszegésének tényét a bíróság elé terjeszti.
– De nem ezt tette, hanem önökhöz fordult. Ha konzekvens az ügyészség, akkor Tasnádi házi őrizetének megszüntetésére tesz indítványt.
– Változatlan körülmények között általában ragaszkodunk korábbi véleményünkhöz.
– A Legfőbb Ügyészség nem kezdeményezi az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál a Tasnádi-ügy gyorsítását?
– A soronkívüliséget természetesen elrendelheti az igazságszolgáltatási tanács, de ez csak annyit jelent, hogy minél előbb ki kell tűzni a tárgyalást. A bírót azonban nem lehet befolyásolni abban, hogy mikor látja elérkezettnek az időt arra, hogy ítéletet hirdessen. Ez csupán formai kérdés, tehát a tartalmi részt nem oldja meg, azaz nem biztos, hogy hamarabb fejeződik be egy ügy, amelynek soronkívülisége van. Jelenleg akkor van értelme a soron kívüli indítványnak, ha a tárgyalást nem tűzik ki záros határidőn belül. Most egy darabig várni kell, míg az anyagot másodfokon feldolgozzák és kitűzik tárgyalásra, ennek elmaradása esetén van értelme gyorsítani.
– Mi a véleménye arról, hogy néhány vádlott egész ügyvédi arzenállal jelenik meg a bíróság előtt, az ügyésznek pedig egyedül kell helytállnia a tárgyalóteremben?
– Az ügyész egyedül van, de mégiscsak egy apparátus része, úgyhogy ez nem számszerűség kérdése. Az pedig alkotmányos alapelv, hogy bárki annyi ügyvéddel képviselje magát egy tárgyaláson, amennyivel akarja. Meggyőződésem, hogy nem a számszerűség a lényeg, hanem az érvek meggyőző ereje, a bizonyítékok megfelelő értékelése a vád, illetve a védelem részéről. Nyilván a védelem helyzete könnyebb, hogyha többen vannak, hiszen egy-egy részletkérdésre akkor jobban lehet koncentrálni. Az ügyésznek magának kell átfognia az egész anyagot, és valóban, ebből a szempontból sokkal nehezebb a feladata.
– Ön szerint nem lenne szerencsésebb, ha egy ügyet egy ügyész vinne végig a bírósági szakaszig?
– Ennek a gyakorlatnak vannak előnyei és hátrányai. Előnye az, hogy egy adott ügyet nyilván jobban meg tud tanulni egy ember. Sok esetben viszont jobb, ha a nyomozati szakaszban egy arra szakosodott ügyész felügyeli a nyomozást, míg a bírósági tárgyaláson tárgyalásban rutinos ügyész látja el a vád feladatát. A jelenlegi rendszer bevált, de nyilvánvalóan lehet és kell is javítani rajta.
– Nem az jelent inkább gondot, hogy nincs elég ügyész?
– Valóban küzdünk létszámproblémákkal, de elvándorlás nem tapasztalható. A létszámhiány oka a többletfeladatokra vezethető viszsza. Mára a kilencvenes évekhez képest évente száz üggyel több jut egy ügyészre, mint korábban. A többletfeladatok folyamatosan jelentkeznek az új büntetőeljárási törvény jövőbeli hatálybalépésével, az európai uniós csatlakozással vagy a fellebbviteli főügyészségek felállításával kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a jelenlegi feladatokra kevés az ügyész, és a létszámot növelni kell.
Európa
Quo vadis, Európa?
