Tollhegyen

Bárándy Péter igazságügy-miniszter nem kívánt reagálni minap sem a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör nyílt levelére, sem a Magyar Nemzet hozzá eljuttatott ezzel kapcsolatos kérdéseire.
Bárándy Péter meg van döbbenve, riadtan regisztrálja, neki itt most kérdéseket akarnak föltenni, minek következtében föltehetőleg válaszolnia is kellene, amennyiben betartjuk az európai normákat.
Nekem az a privát véleményem, hogy Bárándy excellenciás uram nem találja igazán a kifutópályát, sajtóemberével üzen ugyan a nyilvánosságnak, magyarázkodik, de ez körülbelül olyan, mint halottnak a csók, illetve pártállamban a nyelves drúzsba.
Miről van itt alapvetően szó? Arról, hogy jó Bárándy doktor kérdéseket kapott a Szövetség a Nemzetért Polgári Körtől, amelyekre azonban nem kívánt válaszolni. Ehelyett a tárca egykori államtitkárát, Hende Csabát minősítgeti arrogánsan, de hogy milyen alapon sérteget, azt senki sem tudja.
Gondolom, sok dolga van miniszter uramnak, egyfolytában le kell számolni a bűnözőkkel, egysoros vonalban kell felvonultatni az igazságszolgáltatást, a smasszer kollégákat, a válóperes bírókat ügyészestül, felperestül, tanústul; a bizonyítékokról most nem is beszélek. (A puhább fellépésről a kábítószerfronton majdnem megfeledkeztem.)
Bárándy miniszter úr siet, nem ér rá válaszolni a polgári kör és az egyetlen országos nemzeti napilap kérdéseire. Szegény Bárándy úr hosz- szabb pihenésre szorul, szanatóriumra, talpmasszázsra, iszappakolásra, kedves nővérre.
A kérdések mindenesetre ott maradtak a levegőben, ahogyan a Bárándy Péter jellemével kapcsolatos kérdések is, igazságos kezekben van-e a magyar igazságügy, vagy maradtunk, ahol voltunk Korom Mihály elvtársék idején, hogy vadászta volna le őket Iustitia…