További központi támogatásra szorul az innováció

A kormányzatnak a bürokratikus túlszabályozás helyett tovább kell táplálnia a kreatív kezdeményezéseket. Éppen ezért az innováció fejlődéséhez szükség van a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő kockázati tőke aktív részvételére is. Magyarországon a kutatás-fejlesztési ráfordítások 2000-ben kezdtek el érezhetően növekedni. A ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya az idei év végére elérheti a másfél százalékot, ám a hosszú távú tudománypolitikai koncepció hatására beindult fejlődés alapján a szakemberek 2004–2005-re a K+F támogatás terén már a GDP két százalékával számolnak.

Magyarország innovációs képességét nagyon nehéz felmérni, pedig tagadhatatlan, hogy a magyar kezdeményezőkészség átlag feletti, a hazai innováció nemzetközi szinten is elismert. Nagyon sok innovációt inspiráló program van jelen a gazdaságban, egyre több projekt segíti a kezdeményező vállalkozásokat, így ma már sokan megtalálhatják kibontakozási lehetőségeiket. Ennek ellenére mégis hiányzik egy átfogó innovációs törvény – olvasható a Magyar EU-bővítési Tanács (HEBC) immáron negyedik éve megjelenő országjelentésében.
A tanulmány szerint is jelentős a Széchenyi-terv, amely központi forrásból támogatta a vállalkozásokat. Ennek keretén belül külön, újszerű kutatás-fejlesztési pályázati rendszer kezdődött 2001-ben, amelynek alapvető célja volt mozgósítani és támogatni a hazai tudásközpontokat az akadémiai intézetekben és az egyetemeken. Ennek segítségével az érintettek a gazdaság szereplőivel összefogva, nagyobb volumenű projekteken keresztül képesek mobilizálni, nemzetközi szintűvé tenni a már most is elismerten jelenlévő tudást. Ezzel természetesen saját érvényesülésük mellett egyben az ország gazdasági erejét, versenyképességét növelik. Bizonyos területekre fókuszálva eddig már több száz projekt nyert vissza nem térítendő állami támogatást az elindult többéves fejlesztési programokhoz. A pályázatokat folyamatos ellenőrzés mellett valósították meg, ezzel kimutathatóan jelentős kreatív erő aktivizálódott az országban.
A Gyáriparosok Európai Kerekasztalához tartozó multinacionális cégek tizenhárom legjelentősebb magyarországi leányvállalatainak vezetőiből álló tanács megállapítása szerint az elmúlt évtizedben igen aktív szerepet töltött be ebben a munkában a Magyar Innovációs Szövetség. Pályázatai, programjai széles körben ismertek és népszerűek. Ennek segítségével az innováció egyre szélesebb körben immár tudatosan és spontán megjelenő nemzeti program lett. Az elért eredmények mellett természetesen szükséges továbbfejleszteni a kezdeményezést, az újítás intézményes támogatását is. Az innovációs szövetség tevékenysége mellett a kormányzatnak is tovább kell táplálnia a kreatív kezdeményezéseket, a bürokratikus túlszabályozás helyett. Magyarországon is szükség van a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő minőségű kockázati tőkére, a nagy tömegű, de főleg eleinte tapasztalható alacsonyabb valószínűségű megtérülések esetére is. Mindezek ismeretében olyan pénzügypolitika kialakítására van szükség, amely biztosítja, hogy a szabályzók ne fojthassák meg a sikeresen induló és komoly innovációt felmutató vállalkozásokat. Az új vállalkozásokat elindulásuk után természetesen már a piac önszabályozására lehet bízni, amely pontosan és hatékonyan végzi el ezt a feladatot.

Eddig nőtt a K+F. Magyarországon a kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítások az 1990-es évek jelentős visszaesése után 2000-ben kezdtek el érezhetően növekedni. Arányuk ekkor a GDP 0,68 százalékáról egy év alatt 0,82 százalékra emelkedett. A ráfordítás 78,2 milliárd forintról 105,4 milliárd forintra növekedett, majd tavaly már elérte a 140 milliárd forintot, ami a GDP 0,94 százaléka. A támogatások növekedésével az innovációs ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya az idei év végére elérheti a másfél százalékot. A polgári kormány által elkészített hosszú távú tudománypolitikai koncepció hatására beindult fejlődés alapján a szakemberek 2004–2005-re a K+F támogatás terén már a GDP két százalékával számolnak.