Van élet a félelem után

Egy esztendővel a terrortámadás után az amerikaiak nem félnek, csak óvatosabbak lettek – summázhatnánk az átlagpolgár véleményét, aki most még nagyobb hazafi, mint korábban, s a gazdasági gondokról úgy vélekedik, hogy bár ma nem mennek túl jól a dolgok, az alapokkal nincs baj, így hamar kilábalnak a hullámvölgyből.

Ha pánik nem is volt tapasztalható, a merényletek utáni időszakban az emberek óvatosabbak lettek. Nehezebben teltek meg a bevásárlóközpontok és a mozik: a polgárok ódzkodtak attól, hogy olyan helyre menjenek, ahol nagy a tömeg. De nem lehet tartósan félelembe élni és a folyamatot gyorsította az újvilági lakosság töretlen optimizmusa, amely szerint „kilábalunk ebből is, a mi országunk a legnagyobb, legjobb és legerősebb a földön”.
A WTC és a Pentagon elleni merénylet ma már üzlet is, nem csak emlékezés: naptárt adtak ki a hősökként ünnepelt tűzoltók, akik félmeztelenül pózolnak a tizenkét oldalon; soha nem látott mennyiségben fogynak még ma is az amerikai zászlók és az ikertornyokat ábrázoló képeslapok, kulcstartók, bögrék és egyéb mütyürök. Az Empire State Building kilátóját újra megnyitották az érdeklődők előtt, a kilencdolláros felnőttjegyet áruló kasszáknál napsütéses napokon hatalmas a sor, a nyolcvannyolcadik emeletre repítő lifteknél félórákat kell várni. A nagy újságok majd’ mindegyike különkiadással készült az évfordulóra, könyvek tucatja jelent meg és videokazettán is árulják már az öszszeomlás pillanatait. Az I love New York-pólókat folyamatosan akciózzák a Times Square-en és minden amerikai családnak illik csinálni egy emlékfotót a WTC helyén kialakult gödör körül, ahol szolidarizáló zászlók, emlékező papírlapok és plüssállatkák ezreit hagyják az események áldozataival való együttérzésből.
A hétköznapokban kevés emlékeztet magára a tragédiára, a történet immár a hazafiságról és a terrorizmus elleni harcról szól. A lakások többségén amerikai zászló, de sokan az autóra is tettek vagy legalább telematricázták a szélvédőt a csillagos-sávos lobogóval. Kellemetlenségek csak a repülőtereken és a hatóságokkal való levelezésben vannak: aki utazni akar, annak a cipőjét is átvilágítják és bekapcsoltatják az elektromos berendezéseit, s ha valaki karácsonyi üdvözletet akar küldeni például a kongresszusi képviselőjének, az jobban teszi, ha igyekezik a feladással, mert ellenkező esetben csak húsvétkor kézbesítik a lépfenespóra-ellenőrzés időigényességének következtében. Kiemelt biztonsági intézkedések vannak érvényben a magas épületekben is: belépéskor fémkereső kapuk vizslatják a táskák tartalmát és világos úti cél nélkül nem lehet bolyongani az emeleteken. Sok helyütt megtiltották a fotózást-filmezést is.
Sokan a terrortámadás hatásának könyvelik el az óriási tőzsdei bukásokat is. A részvények zuhanása például nyugdíjasok millióinak felezte-harmadolta meg az előtakarékosság során a nyugdíjalapokba összegyűjtött tőkéjét, ám ennél jóval nagyobbat buktak azok, akik a pénzüket dotcom részvényekben (ezek számítástechnikai-információtechnológiai cégeket jelentenek) tartották. Az amerikaiak többsége mégsem lett búskomor, kincstári optimizmussal abban bíznak, hogy csak idő kérdése és a hullámvölgy után jön a biztos felemelkedés, ami visszahozza a sírból a papírjaik értékét.
A következő támadástól való félelem ma lényegesen kisebb, mint a World Trade Center összeomlását követő időkben. A sikeres afgán háború növelte a biztonságérzetet, ám az Oszama bin Laden elleni eredménytelen hajsza óvatosságra inti a könnyen felejtőket. A sérthetetlenség illúziója már a múlté; abban az országban, ahol a személyes adatok védelmére és az egyéni jogokra olyan sokat adnak, a terroristák lépéselőnyét még mindig nagyon nehéz kompenzálni.