Ma temetik Zsille Zolit

Zsille Zoltánnak a Kádár-idők sűrűjében Berkovits Györgyhöz írt három kérdéséből imigyen kezdődik az első: A Mozgó Világ (régi) pályázatára, 1976-ban a legnagyobb komolysággal és nyerési szándékkal küldtem be két „kurva anyját” dolgozatot. A szerkesztőség, amelynek te is tagja voltál, nem méltatott válaszra. Úgy emlékszem, mintha nem is szóltál volna ezekről az írásaimról semmit utólag sem. Miért volt és miért van ez a hallgatás és baráti távolságtartás, ami az írásaimat illeti?
Zoli az élettől sok mindenre nem kapott választ. Talán semmire sem. Pedig szociológus volt. Ami talán nem meglepő. Hiszen amikor Kádár János szalonellenzéke szinte mindent megtett, hogy magasröptű elemzéseit és esszéit csak egy szűk kör értse, de a munkások semmiképpen, Zoli már a hetvenes években is közérthetően fejezte ki magát. A kurva anyját…! Átkok a hetvenes évekből című sorozata (Kurva anyját a vasútnak!; Kurva anyját a vendéglátóiparnak!; Kurva anyját a Pártnak, 1975–80) csak 1990-ben jelenhetett meg Bécsben. Akkor, amikor már perben állt a Szabad Európa Rádióval, mert ott sem kapott választ kérdéseire.
Nem kapott választ arra, hogy miért kellett Krassó Györgyöt, Molnár Tamásékat, vagyis az Inconnu művészcsoportot és a többi radikális, magát a rendszert eltakarítani és azt nem az egypártrendszeren és a marxista eszmerendszeren belül megreformálni akaró ellenzéket háttérbe szorítania az amerikai kongresszus felügyelete alatt álló müncheni adónak? Nem kapta azt a választ, hogy azért, mert az amerikai külügyminisztérium akkor azt hitte: a Szovjetunió és kelet-európai birodalma nem tűnik el, és csak fokozatosan alakítható át. Ebben a képletben nem volt szükség Krassóra, az Inconnura, később Tőkés László püspökre és Zsille Zoltánra sem, aki őket a Szabad Európa Rádiónál mindhiába szerette volna előtérbe hozni. Holott akkor sem a State Departmentnek és nem a marxista gyökerű budapesti szalonellenzéknek, a későbbi Szabad Demokraták Szövetségének lett igaza. Hanem Zsillének, Krassónak, Molnár Tamáséknak. A birodalom összeomlott.
Zsille Zoli a rendszerváltás óta sem kapott semmire sem választ. Ezért bezárkózott. Nem kapott választ arra, hogy miért megint azok kerültek előtérbe, akiknek ma sincs igazuk. És, hogy miért támogatják az amerikaiak azokat, akik miatt ő korábban nem kaphatott választ. Zsille Zoltán Krassó György temetésén mondott beszédét így fejezte be:
„Nélküled nehéz lesz, nehéz volna. De Veled megpróbálhatjuk a lehetetlent. Zászlajára egyetlen klubcsapat sem festhet, az maradsz szívünkben, amivel eggyé lettél: valamennyiünk zászlóján, a lyukas ’56-os lobogón: a hiány. Nyertes itt nem lehettél, de győzni mégiscsak Te fogsz.”
Zolikám, ha lehet, csak egyet üzenj meg ott fentről: mikor győzünk? Ugye, erre a kérdésedre végre ad Neked választ a Mindenható? Mert megérdemled. Isten áldjon!
*
Zsille Zoltán szociológus, az MTA Társadalmi Konfliktusokat Kutató Központ tudományos főmunkatársának temetése ma 13.15-kor lesz az Óbudai temetőben.