Egy talált nap hordaléka

MOST
– hogy az 1-esről az Aranyfüst ezüstlapátra került, szombatonként az MTV-n: Heti mozaik.
– Vakkantson rá, kedves.
– Vakkantottam, kedves.
(Jaaaj!)
VAKULJ, MAGYAR!
– heti egy alkalomra. Kiszúrjuk a szemed egy neked való műsorral. Ahogy azt a Móricka elképzeli! A „nép-nemzetit”. Ki van pipálva.
NEM KELL MEGOSZTANI
A KÖZSZOLGÁLATIT
– külön-különre. Egyébként a külön-külön tv kétélű, ténylegesen. Lásd, Betlen interjúját a Heti hetes… bocsánat, Válaszban a múlt héten. (Mert Betlent a közszolgálatiban már nem nézheted.)
CSAK NEM AZ A CÉL
– hogy magunkkal undorodtassuk magunkat meg?! Mert csak olyanok lehettek ti „népiek”, amilyeneknek mi képzelünk, mutatunk titeket (el, be). Amíg nem éleződik ki – jobban – a helyzet. Ha per, úgymond, hadd legyen (három) per…?
TERMÉSZET(ELLEN)ESEN
ESZELŐS A HIÁNY!
A liber(ál)is dömping nyomasztó! Égbekiált! Ó! Tűrhetetlen! De ne „ők” egyenlítsék ki! Elnézést, törlesszenek egy keveset. És ne „velünk”. Mármint velük, mert számomra – legalábbis így még: – vállalhatatlan.
– VAN-E ELÉG SZAKÉRTELEM?
– kérdezte egy adott pillanatban a múlt szombati műsorban riportalanyától riportere. Félreértés ne essék, minden valódi volt, látszólag. Csakhogy…
IDEJE IS, HOGY A VIDÉK IS SZÓT KAPJON
Hogy szava legyen… Mindezekhez… Amit a feje fölött (lába alól!) – tudta, engedélye nélkül! –, vele, ellenére tesznek. De…
VIDÉKRŐL IS SZÓLT A MŰSOR
– Jó ebédhez. 2002 vége fele. Hát ez az. Vidékiek is beszéltek. Amit mondtak, jó is volt, szép is, tisztességes. Jó szándékú a műsorkészítés. Mégis…
FOLYTON-FOLYVÁST
FÁRADOZNI KELL
Váci Mihállyal: Nem elég! Már rég. ( Váci is túl egyszerű képlet.) Eljárt könyörtelenül az idő. (Fölöttem is?) Népszínműves sem volt ez a tv-műsor, népi-es-cé-hás sem. S mégse. Hamvas Bélával sem. Éppen miatta. Lehet, hogy a hiba (csak) az én készülékemben van? Egyáltalán: hogy kerül Hamvas az asztalra? Nem lehet „ebből is egy kicsit, abból is” sokat… más kategória. Egyik a másikat nem fölemeli, inkább a másik az egyiket lehúzza.
ÉS NEM ELÉG „LEMENNI”
VIDÉKRE
– és „felhozni” a műsort. Onnan „sugározni”. Valahogy úgy kellene, ahogy – ma! – egy Bartók, Kodály tenné. (S Ők sem korábbi önmagukat ismételve.) Kallós Zoltán, Olasz Ferenc, Szakcsi Lakatos, Lajkó, Vajda, Bálint Endre s a többiek. A baj azt hiszem, ott keresendő, hogy már a korábbi rokon hangvételű adások se bartóki–kodályi hagyományokra, megközelítésre épültek. (Az eleve avítthoz képest meg nem „kunszt” megújulni.) S így félő, tartalmilag is képtelen lesz az új műsor vonzóan, hitelesen v a l ó s fájdalmakról, jajkiáltásokról hírt adni! (Öncenzúrával nem kell a valósnak elébe menni.)
ÁTSZŰRNI MÉG A SZŰRT IS
– Nem kiszűrni. Kitenni. (A szűrét is.) Farizeus módra. A fari nem Zeus. (Bocs’.) A magyarok istenére – nem hamisan – esküszünk!
A FARIZEUSOK KOVÁSZA:
kép: mutatás. Könnyebb a tv-nek… tevének átmenni a tű(-tü) (maligán) fokán… Borról szólt a műsor. Borízű volt. Borban az igazság. Ezért nem jött át? A hamvasi bornak filozófiája van! Még egyszerűbben, Páskándival: A MŰ OKA
A TŰ FOKA.