Ígéret, habbal

Aki még emlékszik rá, megerősít, Medgyessy (Száznapos) Péter a tavaszi kampány során azt ígérte, az általános iskolások térítésmentesen juthatnak ezentúl a tankönyvekhez, merthogy ő – mármint Medgyessy – átérzi az általános iskolások helyzetét, ugyanis valamikor ő is járt általános iskolába. (Talán esti tagozaton.) Na most, ebből az egészből az égvilágon semmi nem lett, a kedves szülőknek fizetniük kellett, mint a katonatisztnek este a kaszinóban – ellenben a kampányígéret hatása kétségkívül megjelent a félrevezetett, esetenként buta állampolgá-rok szavazataiban.
Tegnapelőtt a parlamentben egyébként meg is kérdezte Szíjjártó Péter fideszes képviselő a kormányfőt, mondaná meg, mennyi a számára megküldött tankönyvszámlák egyenlege. Nem láttam a parlamenti tévéközvetítést, de olvastam a beszámolókat, ezért mondhatom, megint hetet-havat összehordott Medgyessy-módra, sármosan.
Jóemberek, híveim! Most lehet galléron ragadni az ígérgető, szavát vásári áruvá tett politikust. Attól, aki azzal kívánt szavazatokat szerezni búbánatos magyar emberektől a tavaszon, hogy összeígért nekik mindenfélét Hencidától Boncidáig, Celldömölktől Vonyarcvashegyig, hogy rend lesz itt a Medgyessy-korban, kolbászból lesz a kerítés, mézeskalácsból a kilincs, a kerti törpe meg óriássá lesz…
Hát nem lesz tankönyvtérítés, gyerekek, mindenki menjen vissza a vackába, rajtkockájába, a kemencepadkába, s vegye tudomásul a valót. Nincs és kész.
Kőkorszaki tempó ez, jó miniszterelnök úr, egyem a szívét. Ami kampányfogásnak alkalmas, az megvalósításra nem jó?
Hogyan is mondja a szólás? Aki férfi este, legyen férfi reggel is. Napközben leginkább…