- Magánrendelő -

„Kedves vásárlóink! Néhány perc múlva, öt órakor, Kosztolányi Dezső dedikálja első kötetét az emeleti könyvesboltban…”
El tudják képzelni a kígyózó sorokat a bevásárlóközpont folyosóján? Mellette elhaladva hallhatnánk az izgatott beszélgetéseket:
– Komolyan? A Kosztolányi Frigyes?
– Én azt hittem, hogy már nem él.
– Dehogynem, csak hosszú ideig betegeskedett…
– Nekem ő a kedvenc íróm, ő írta a Verebet…
– Nem, a Rigót!
És jönnének, jönnének végeláthatatlan sorokban az álmélkodó népek.
Panaszkodni nincs okom, mert szép számmal jöttek arra is, hogy „az emeleten dedikálja Madáretető című kötetét Dolák-Saly Róbert”. Mosolygós szeretettel hallgatták végig azt a néhány mondatot, amelyet a kiadó képviselője, meg én mondtunk nekik, aztán elkezdődött az aláírás, ahogy az lenni szokott. Mégis, valahogy túl simán ment az egész. Semmi felhajtás, semmi cirkusz, döbbenet és áhítat. Írtam és rajzoltam a könyvekbe, jópofáskodtam a száz éve színpadon bohóckodók rutinjával. A kérdésekre készségesen válaszolgattam, de nem tudom már, hogy mit, mert közben meglódult az idő: száz évet ugrottam előre… Valahol egy hiper-szupermarket áruszimulációs üvegcsarnokában ültem, a hangosbemondó közölte a sokkoló hírt: „Kedves vásárlóink! Néhány perc múlva, öt órakor Dolák-Saly Róbert dedikálja első kötetét az emeleti virtuális pagodában.” Észrevétlenül elsétáltam a kígyózó sorok mellett, és hallottam az izgatott beszélgetéseket:
– Komolyan? A Dolák-Saly Dezső?
– Én azt hittem, hogy már nem él.
– Dehogynem, csak hosszú ideig betegeskedett…
– Nekem ő a kedvenc íróm, ő írta a Madárijesztőt…
– Nem, a Madárfiókát!
– Ő szokott dalokat írni a könyvéről, ugye?
– Persze, meg ő játszott a L’art pour l’art Társulatban…
– Fantasztikus, most meg itt van? Hihetetlen…
Pedig igaz! Kedves Olvasók, igen, itt dedikál. Nem csalás, nem ámítás, itt vagyok. Most itt vagyok. Holnap már nem leszek, úgyhogy most kérdezzetek, ha valamit tudni akartok. Holnapra már csak legenda maradok, azzal meg nem lehet beszélgetni. A legenda még egy nyomorult viccet sem tud mondani. Vagy hallottak már egyetlen legendát is, amelyik ír, énekel, meg jópofáskodik? Na, ugye. Hát csak ennyit akartam mondani...

Csillagsakk

Nagy Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy négy hónapos gondolkodás után világossal újra lépett a Mindenható!
Mint ahogy azt az összes médium a Földön, mi is közreadjuk, hogy hogyan:
Sarkcsillag C3.
Írják meg, mit ajánlanak a válaszlépésre, hátha Az Emberiség Sakk-döntőbizottsága pont az Ön javaslatát fogadja el. Szerkesztőségünk egybehangzó véleménye szerint az Orion-köd üti Rigel jó megoldásnak látszik, hiszen a Betelgeuse-tól az övet alkotó csillagok védik, és a Sirius sem jelent veszélyt a Lepus csillagkép fedezékében. A megoldás egyetlen gyengéje esetleg az, ha nem tudjuk kihasználni a sötét Lófej-köd helyzetéből fakadó előnyöket.
Írja meg, Ön szerint mit lépjen az emberiség!