Mónika és pribékjei

Most aztán a keménykezű Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak is köszönhetően megszilárdult a rend és a közbiztonság Magyarországon. Félelem nélkül léphetünk be bármelyik móri bankfiókba, vagy akármelyik Aranykéz utcai üzletbe. Ma már nem áll fenn annak a veszélye, hogy mint gyanútlan ügyfelet, tarkón lő egy bandita, vagy egy leszámolás közepette Trabanttal együtt szállunk a magasba. Nyugalom és béke honol e tájon. A rendőrhatalomnak nincs más fontos feladata manapság, mint hogy eleget tegyen a politikai hatalom elvárásainak. Amint megjelent Lamperth Mónika és a hálózati múlttal terhelt Salgó László a végrehajtó hatalom színpadán, a nyomozók megvilágosultak, és rögtön megszüntették a nyomozást az SZDSZ vezette Zuglóban egy volt recski rabot kijátszó székházügyben, és a D–209-es kódszámú miniszterelnök jó erkölcsbe ütköző, szocialista önkormányzati képviselők szavazatáról szóló lobbiszerződése ügyében. Sőt, a Kossuth téren brutálisan vertek szét egy törvényes politikai tüntetést, jelezvén, hogy a véleménynyilvánítás alkotmányos joga ma a titkosügynöki múlttal terhelt miniszterelnök és az egykori elhárítótiszt demokráciafelfogásának ingerküszöbéig terjed. Márpedig kutyából nem lesz szalonna, vagyis bajosan várható el a pártállami diktatúrában szocializálódott „egyetlen szellemi elittől”, hogy ne csak az ovális szoba nem létező sarkáig terjedjen toleranciájuk a másként gondolkodók iránt.
Legutóbb éppen az derült ki, hogy Mónika asszony pribékjei egy koraszülött gyermek egészséges élethez való alkotmányos jogait is figyelmen kívül hagyják, ha politikai érdekeik úgy kívánják. A gyermeket anyja méhében sem hagyták békén, az édesanyát tanúként hallgatták ki, annak ellenére, hogy az orvos a veszélyeztetett terhesség miatt szigorú ágynyugalmat írt elő. Az ágyban fekvő Csépányi Nórát, a Happy End Kft. ügyvezető igazgatóját négy órán keresztül faggatták az Országimázs Központnál elkövetett hűtlen kezelés gyanúja miatt folytatott büntetőeljárásban, jóllehet az asszony által vezetett cég csupán szerződéses jogviszonyban állt a kriminalizált állami szervezettel, így állami vagyonkezelői jogosítványa nem is volt. Legközelebb a 850 grammal megszületett gyermeke inkubátora mellől rángatták el tanúskodni.
Hétfőn hajnalban viszont három rendőr házkutatási engedéllyel tört rá a három hónapos, két kilogrammos koraszülött gyermek családjára. Végigtapogatták a lakást, a csecsemő szobáját is, keresve a bizonyítékot a még meg sem gyanúsított édesanya ellen. Szájmaszk és steril védőköpeny nélkül kutakodtak. A gyermeket még a nagyszülei sem látták eddig, mert nem akarták kitenni a fertőzés veszélyének. A lakást végigtapogató nyomozók egyike nőnemű volt… De hát a parancs, az parancs.
Érdekes, hogy a rendőrség milyen kíméletlenül következetes a női gyanúsítottakkal szemben. Míg a Concordia-ügyben állapotosan előzetesbe helyezte Korompai Nicolette-et, addig a másik gyanúsítottat, Simon Lászlót véletlenül kieresztette a markából, és egyetlen diplomáciai lépést sem tett azért, hogy Izrael mégse adjon neki menedékjogot jelentő állampolgárságot. Más: miközben Tocsik Márta immár hat éve bizonygatja a bíróság előtt, hogy ő vállalkozóként dolgozott az ÁPV Rt.-nek, addig azok, akik felelősek azért, hogy „jó erkölcsbe ütköző” szerződést kötöttek vele, ismét ott vannak a politikai hatalomban, például az ÁPV Rt. élén.
De a sor folytatható: miközben a Millenáris Park volt vezetője, Berkecz Mária testnyílásait rendőrök kémlelik, senki nem kérdezi meg Demszky Gábortól, hogy miért építtet hatmilliárdért új fővárosi levéltárat, amikor potom hétszázmillió forintért adta el a Mérleg utcai SZDSZ-székház izraeli vevőjének a – levéltárnak is alkalmas – hátsó telekszomszédban lévő irodaházat.
Mindeközben egy nő a belügyminiszter. Történhet itt bármi. Ő nem bánja, hogy minisztersége idején tüntető öreg hölgyeket vonszolnak a rendőrök az aszfalton, és hogy Fenyő János gyilkosainak felkutatásában mennyire tehetetlenek a nyomozók. Csak akkor válnak kőkeménnyé, ha a gyengébb nemhez tartozó gyanúsítottak kerülnek a markukba.