Tollhegyen

A brutalitás mellé egy ideje beférkőzött a bulvárlapok címoldalára a szimpla idiotizmus. Régóta hidegen hagy a bulvárújság hathasábos, jajvörös címe, hogy lelőtték, megerőszakolták, felkoncolták és puhára abálták a konkurens maffia igazgatótanácsát és felügyelőbizottságát. Az sem hoz lázba, amit a hírösszeállításokban olvasok, hogy a megasztár soha nem lép be a páternoszter tizenhármas fülkéjébe, mert az a végén még leszakadna, esetleg megrekedne két emelet között, és akkor a gegmen tizenöt-húsz percen keresztül nem tudna eleget tenni az őt ostromló, felajzott tömeg kéréseinek.
A magam részéről abban hiszek, hogy az agytolulásig fokozott emberek fütyülnek a címlapos Lagzi Lajcsikra, Tasnádi Öcsikre.
Az élet előbb-utóbb rendet csinál.
Addig is azonban, amíg ez bekövetkezik, s majd mindezt a gagyilapok szerkesztői is felismerik, el kell viselnünk az újságbódéknál a képünkbe vigyorgó, megasztároknak nevezett percemberkéket. Néhány hónapja azon köszörült a bulvársajtó, hogy a negyvennégy őszén kivégzett tizenkilenc dobozi lakos (orosz golyóktól estek el) vajon milyen pártállású volt, jogosan lettek-e áldozatok vagy sem.
Ma már legalább nagy ívben elkerülik a történelmi témákat, maradnak helyettük a valóságshow-k sekélyes izgalmai. A tegnapi felhozatal Blikkéknél meg színes társaiknál: miért nem veszítette még el a szüzességét Andi a Big Brotherből, hogyan szerkeszt a buja Évi ugyanonnan lapot, illetve mit csinált előző nap a Való Világ Majkája.
Világos az üzenet: olvassunk bulvárlapot, nézzük a gagyitévét, ott lapul a sötétség. Medgyessy (Száznapos) Péter is megüzente a fiataloknak, menjenek szórakozni, lazuljanak, ne törődjenek a világ dolgaival.
Használjuk az agyunkat, emberek!