Új vezető Ankarában

A török államfő Abdullah Gült, az előrehozott parlamenti választáson elsöprő győzelmet aratott mérsékelt iszlám párt, az Igazság és Haladás (AK) egyik alelnökét bízta meg kormányalakítással, aki gazdasági és külpolitikai szakértőként elkötelezett híve az Egyesült Államokkal és Európával fenntartott szoros kapcsolatoknak. Ahmet Necdet Sezer elnök az új összetételű törvényhozás első ülése után két nappal jelölte ki a miniszterelnököt, aki 15 év után először egy abszolút parlamenti többséggel rendelkező kormányt irányít majd. Az államfő választása a Reuters értékelése szerint valószínűleg mind Törökország NATO-szövetségeseit, mind a pénzpiacokat megörvendezteti. Az Igazság és Haladás pártból származó értesülések szerint Gül várhatóan nagyon gyorsan bemutatja jóváhagyásra kormánylistáját az elnöknek, és az új kabinet akár a jövő hét első felében már hivatalba is léphet.
Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Brüsz-szelben újságíróknak adott nyilatkozatában gratulált Gülnek, és reményét fejezte ki, hogy az új török kormány „megragadja az alkalmat az építő szellemű együttműködésre az Európai Unióval”. Solana úgy vélte, hogy Gül „történelmi kihívásokkal” néz szembe, és „bátor döntések” meghozatalára nyílik majd lehetősége, így például Ciprus megosztottságának, illetve az európai védelmi politikával kapcsolatos török–EU nézeteltérés rendezése érdekében. Az EU hatvanezer fős gyorsan bevethető erő felállítását tervezi békefenntartói feladatokra, NATO-támogatással. A NATO-tag Törökország eddig gátolta az ez irányú erőfeszítéseket. Brüsszel azt várja Ankarától: járuljon hozzá, hogy ez az új erő igénybe vehesse a NATO tervezési kapacitásait. Gül megbízatását egyébként üdvözölte Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke is. Recep Tayyip Erdogan, az AK elnöke szerdán Brüsszelbe látogat, hogy országa európai uniós csatlakozási törekvéseiről tárgyaljon – jegyezte meg az AP.

- PORTRÉ -
A beugró kormányfő

Sitkei Levente
Be fogom bizonyítani, hogy egy muzulmán ország is lehet demokratikus – jelentette ki Törökország szombaton kijelölt kormányfője, Abdullah Gül. A politikus személye üzenet a hazai és a külföldi közvéleménynek egyaránt, a mérsékelt iszlám szellemiségű Igazság és Fejlődés Párt (AK) egy szélsőségektől mentes közgazdásszal fog küzdeni a modern Törökország megteremtéséért. Gül kormányfői jelöltsége egy időre elhallgattathatja azokat a hangokat, amelyek iszlámista előretörésről, az Európába vezető úton való visszafordulásról szólnak. Igaz, ugyanúgy fel is erősítheti, ha Gül idő előtt lemond, s kiderül, hogy csak egy kis időre beugrott „valaki helyett” a legfőbb közjogi méltóság bársonyszékébe.
Recep Tayyip Erdogan, az AK vezetője ugyanis ugrásra készen vár, hogy elfoglalhassa a miniszterelnöki pozíciót. A török Legfelsőbb Bíróság nem engedélyezte a vehemens pártvezér indulását a választásokon, mivel 1998-ban rábizonyították, hogy vallási gyűlöletet szított kijelentéseivel, s ez a szekularizált országban az egyik legsúlyosabb vétek. Most azonban, hogy az AK alakít kormányt, jogászaik gőzerővel dolgoznak a kiskapu megtalálásán, hogy a nem parlamenti képviselő Erdogan mégis kormányfő lehessen (Törökországban kötelező felmutatni a lakosság felhatalmazását – azaz a képviselői helyet – a miniszterelnöki tisztséghez). Abdullah Gül a kiskapu megleléséig azonban kiváló kormányfő lehet.
Az ötvenkét éves politikus kinevezése után úgy nyilatkozott, leendő kormányának legfontosabb teendői a ciprusi kérdés megoldása, a gyengélkedő gazdaság megreformálása és az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozás – mind a nyugati világ számára szimpatikus törekvések. A választások megnyerése óta az AK szinte naponta kénytelen tagadni iszlám kötődését, megerősíteni a vallási szétválasztás iránti elkötelezettségét, s hogy eltökélt a nagy honalapító, Musztafa Kemal Atatürk szellemiségének továbbvitelében. Abdullah Gül olyan időben veszi át a kormányrudat, amikor egyes elemzések szerint eldőlhet, milyen irányban halad majd Törökország. Hónapok alatt kiderülhet, hogy a gazdaságélénkítő programok hatásosak-e, valamint az, hogyan fogják kezelni Washington török légitámaszpontok iránti igényét. A felkérésre vélhetően nem kell sokat várni, s a várható társadalmi felfordulásra, amely a döntést kíséri, fel kell készülnie az új kormányfőnek, s nem is biztos, hogy „túléli” azt.