Szembesítés

„Nyilvánvalóvá lett, hogy a szakralitás őserejét konfesszionális tehertételek nélkül, a vérszerződés törzsi nyerseségével mozgósítani képes Orbán Viktor (példának okáért bányákkal és ibrahimokkal együtt is) sokkal rentábilisabb szavazatnemző intézmény, mint bármely klerikus. (…)
Vezér Testvér pedig, aki Balog Zoltán egyházügyi titkártestvér gyülekezetének lelkes konfesszoresze, lehet rendszeres vendége a fajelméleti bűzt árasztó Vasárnapi újságnak, vonzalmán négy év alatt egyetlen klerikus sem háborodik fel, ugyanakkor lelkesült »csuhás«-hörgés fogadja Medgyessy Péter végtére is felettébb szerencsétlen, de egyházi vagy keresztény etikai szempontból semmi kivetnivalót nem tartalmazó karácsonyi levelét.”
(Majsai Tamás: Az egyházak szerepe a kampányban. Mozgó Világ, 2002. december)
--------------------------------------------------------
„A vezérdemokráciában a hatalom narkotikuma a híveknek az élmény, a feloldódás, az összetartozás narkotikumát közvetíti.”
(Bozóki András: A politika mint élmény. Magyar Hírlap, 2002. április 27.)
--------------------------------------------------------
„Orbán Viktor… a Testnevelési Főiskolán elmondott beszédével végérvényesen kiiratkozott ugyanebből a történetből. Egy európai demokrácia miniszterelnökéhez méltatlan, uszító hangú felhívásában százezreket, sőt talán milliókat vezényelt az utcákra, úgymond megvédeni az elmúlt négy év vívmányait, valójában azonban elhatalmasodó hatalmi mániájától vezetve, a legközvetlenebb környezete vagyoni pozícióit és ennek az igazságszolgáltatás előtti felelőtlenségéhez fűződő privilégiumait védendő.”
(Béndek Péter: Több mint kormányváltás. Népszabadság, 2002. április 11.)
--------------------------------------------------------
„Orbán Viktor a lehető legantidemokratikusabban szocializálódott a demokratikus magyar politikai életben. Meg kell állítani, míg nem késő.”
(Bolgár György: Szavakon lovagolva. Magyar Hírlap, 2002. szeptember 14.)
--------------------------------------------------------
„Lassan mondom, hogy az ország minden választópolgára megértse. Megértse Orbán Viktor is: nem lesz tandíj, lesz viszont alacsonyabb diákhitelkamat. Nem lesz fogyasztói gázáremelés, lesz viszont rezsitámogatás és magasabb családi pótlék.”
(Lendvai Ildikó, Tv 2, 2002. április 11.)
--------------------------------------------------------
„Ámde az igazsággal Auschwitz után van egy kis baj: kimondhatatlan ugyanis. Auschwitz túl van az elképzelhetőn és elgondolhatón, túl van, mint mondani szokás, jón és rosszon, bűnön és bűnhődésen, isteni gondviselésen és történelmi ésszerűségen. Túl van, ámde nem akárhogyan van túl. Úgy van túl, ahogyan az igazságon van túl saját cáfolata. Auschwitz rácáfol a világra. Ha Auschwitz lehetséges, akkor a világ nem lehetséges: érvénytelen vagy hazug világ. Auschwitz áthúzza a világot mint az Ember Helyét, mint értelemadó egészet. (…)
Az irodalom számára – mint Kertész Imre mondja a rá oly jellemző objektív iróniával – »Auschwitz ideális kiindulópont«. Valóban az. E világon semmi nem maradhat érvényben Auschwitz eleven emlékezete – folytonos elképzelése és elgondolása – nélkül. Ebben az értelemben: Auschwitz a kánon, vagyis a zsinórmérték, a törvény, amelyhez mindent mérnünk kell. Auschwitz az a fundamentum, amelyen a világ megállhat. Spirituális értelemben csak egy ilyen fundamentumra épülhet nem auschwitzi világ. Igaz világ.”
(Szilágyi Ákos: Az eredendő történelmi bűn. Népszabadság, 2002. december 14.)
--------------------------------------------------------
„Egy újságíró azt mondta nekem Stockholmban, amióta velem készített interjút, annyiszor használta a zsidó szót, hogy már ki meri mondani. Erre én azt kérdeztem: miért, azelőtt nem merte kimondani? Nem – felelte. Akkor aztán megkérdeztem: Stockholmban él? – Nem, Magyarországon. Ja – mondtam –, akkor már értem. Majd még arról beszél, Budapesten rengeteg zsidó tehetség van, a város is nekik köszönheti, hogy ilyen szép lett, és hát végtére ő is megkapta a Nobel-díjat.”
(Kertész Imrét idézi Kozár Alexandra. Magyar Hírlap. 2002. december 23.)
--------------------------------------------------------
„Kertész Imre szálljon ki a Csacsifogatból!
Még egyetlen tolvaj se állította, hogy becsvágyból lopott volna, inkább azért, mert pénzre volt szüksége. Valóban elképzelhető, hogy Kertész Imre a Csacsifogat című darabomat nem becsvágyból lopta el, hanem mert pénzre volt szüksége. Holott az ő esetében a becsvágy sem kizárt, hiszen neve a magyar színpadi világban addig teljességgel ismeretlen volt.
Nagyszerűen kalkulált, ezt el kell ismerni. Én disszidens voltam, így jogaimat nem tudtam érvényesíteni. Ő sok pénzt keresett a darabbal, és jó nevet szerzett magának a színházi körökben. (Ki ismerte Kertészt a Csacsifogat előtt?)”
(Bán Pál: Kertész plágiumügye és a balliberális módi. Magyar Nemzet, 2002. december 4.)
--------------------------------------------------------
„Rövid lejáratú politikai keresztények vicsorgása most nem érdekel. Külön öröm, hogy Kertész kapta a Nobel-díjat. A vasárnapi ebédnél mocskos szájjal ebédelő-zsidózó, történelmileg elhülyült keresztény középosztály meg kinyalhatja a seggemet.”
(Bakács Tibor Settenkedő: Krisztus zsidó csillaggal. Élet és Irodalom, 2002. december 8.)
--------------------------------------------------------
„Akik nem büszkék az első demokratikus köztársaság jelképes figurájára, ugyanolyan szerencsétlenek lehetnek, mint azok, akik nem örülnek most, hogy egy magyar író Nobel-díjas lett. Ami pedig Károlyit illeti: meglehet, be kéne festeni az egészet vörösre. S büszkének lenni rá.”
(Petri Lukács Ádám: Károlyi Mihály. Magyar Hírlap, 2002. december 4.)
---------------------------------------------------------
„Nem ettől a vitától várom az igazi nagy fordulatot. Én azt várom csak, hogy ez a négyévi rettegés szűnjön már meg.”
(Lang Györgyi: Az Orbán–Medgyessy vita előtt. Blikk, 2002. április 2.)
--------------------------------------------------------
„Jómagam nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, nem fogadom el az SZDSZ-t szélsőjobbról érő túlzó véleményeket, sőt még azt sem, hogy a militáns közírói ne lennének hazafiak.”
(Solymosi Frigyes: Közírók felelőssége. Magyar Nemzet, 2003. január 24.)
--------------------------------------------------------
„Tévedés ne essék: én s valószínűleg más sem tudja eldönteni, hogy mondjuk Csurka István vagy netán egyes lengyel csoportosulások megrögzött antiszemitizmusa, esetleg a szlovák nacionalisták idegenellenessége veszélyesebb-e, mint mondjuk a török vendégmunkások házait gyújtogató német újnácik elszigetelt gaztettei. De abban bízom, hogy mindezt nem is kell eldönteni.”
(Szász István: Európa méregtelenítése. Népszava, 2003. február 2.)
--------------------------------------------------------
„Nem. Sem Medgyessy Péter, sem a többiek nem voltak hazaárulók. Cselekvő férfiak voltak, akik Magyarországért munkálkodtak. Tudásukat hasznosítva talán lehetünk vidám kiskertje a szabad Európának, egyenrangú tagja a művelt világnak. Ezért szavaztunk rájuk.”
(Kartal Zsuzsa: Történelmi lecke fiúknak (és lányoknak). 168 Óra, 2002. szeptember 5.)
--------------------------------------------------------
„Rényit a köztudat ennek ellenére Aczél György embereként tartotta számon. És valóban: különleges volt közöttük a kapcsolat. Emberileg is. A kérdés azonban annál összetettebb, hogy csupán az Aczél–Rényi relációt nézve megérthető volna. (…)
Éber és éles elméjű cenzor volt természetesen, de nemigen próbálta munkatársait alkatuktól, meggyőződésüktől idegen feladatokra kényszeríteni. A diktatúrát egyrészt meggyőződéssel, másrészt okos taktikázással igyekezett gyakorolni. (…)
A rendszerváltást már nem értette igazán. Félt tőle. Megmaradt annak, ami volt. Hosszú ideig valódi hatalommal, befolyással bírt a magyar szellemi életben, amivel így is, úgy is élt. Ellentmondásos korának, életének, munkásságának mélyebb elemzése a higgadt szemléletű utókorra vár.”
(Rényi Péter halálára. Népszabadság, 2002. október 9.)
--------------------------------------------------------
„A bosszúvágy néha nagyon is érthető – mondják egyesek. Ha a nagyapám padlását kisöpörték, érthető, hogy bosszút akarok állni. Így volt ez a zsidó fiúkkal is, akik beléptek az ÁVO-ba. Ők azt mondták, egész családomat meggyilkolták, jogom van bosszút állni. Érteni valóban érthető ez – néha még személyes rokonszenvünkkel is találkozhat –, de ettől még nem lesz jogforrás.”
(Heller Ágnes: Repül a nehéz kő. Magyar Hírlap, 2002. július 6.)
--------------------------------------------------------
„A politika által kisajátított és jócskán lehasznált »Nemzeti« előtag számunkra értelmét vesztette.”
(Schilling Árpád – Gáspár Máté: A Nemzeti előtag értelmét veszítette. Magyar Hírlap, 2002. október 3.)
--------------------------------------------------------
„Xantus Barbarának, Nyertes Zsuzsának és Dévényi Ildikónak sikerült az, ami öt évvel ezelőtt Glenn Close-nak New Yorkban, mikor rábírta az egybegyűlteket, hogy vele skandálják a pina szót.”
(Barbara provokál. Vasárnap Reggel, 2003. január 5.)
--------------------------------------------------------
„Ennek a pártnak van egyfajta diszkrét bája, amit nem szabad elveszítenie.”
(Horn Gábor, Köz-politika, 2002. március)
--------------------------------------------------------
„Dési János, az Erec című cionista újság állandó szerzője valószínűleg jól tud héberül, s ezért nyugodt lélekkel ajánlom figyelmébe Uri Ávnéri Lenin lo gár po jotér (Lenin már nem lakik itt) című könyvét (Maxwell– Macmillan–Keter Kiadó Ltd., Jeruzsálem, 1992), amelyben az izraeli zsidó író említett könyvének 323. oldalán a rasszizmussal és szittyáskodással egyáltalán nem vádolható Moldova György szájába adja a többi között a következő szavakat: »Az emberek tudatában nem szabad összefüggésbe hozni a zsidókat a cigányokkal – mentegetőzik Moldova. Ez ugyanis szörnyű nagy tévedés lenne, hiszen a cigányok valóban bűnözők, a maffia királyai. Ezért ostobaság lenne a magyar közvélemény előtt azonosítani őket a zsidókkal.« (…)
»A lublini rabbi, Cádík Hákohén megállapítja: »Titeket neveznek embernek, s nem pedig a világ más nemzeteit. Csak a zsidók nevezhetők embernek. A zsidókkal összehasonlítva az összes goj olyan, mint az ember formájú barom« (Szeffi Rachlevszky: A messiás szamara. Jediot Aharonot, Hemed Könyvek, Tel-Aviv, 1998, 106–108. oldal).”
(Hering József: Antiszemita közbeszédnek nevezik a kórrajzot. Magyar Fórum, 2002. december 19.)
--------------------------------------------------------
„S vajon mit tesz a harcias Keller László, aki oly határozottan hirdette meg az üvegzsebprogramot? Azzal neki is tisztában kellene lennie, hogy amennyiben a MÚSZ elnökének disznóságát szó nélkül tudomásul veszi, akkor üvegzsebről beszélnie egyszerűen nevetséges. Kicsit élesebben: akkor feleslegesen költi az adófizetők pénzét. Keller – ha nem tesz semmit – műanyag nyuszi, ordító egér.”
(György Péter: Kaya Rácz. Népszabadság, 2003. január 27.)
--------------------------------------------------------
„Vissza lehet-e élni a demokratikus jogokkal? Maradhat-e tiszta valaki ebben a piszkos polgárháborúban? Amikor a Blood és Honour hősei már a spájzban vannak? Amikor falaznak, sőt pengefalaznak a Számonkérőszék tagjainak abban a házban, amelyről Szálasi azt mondta: »Az Andrássy úti székház számomra és a magyar népi kezdeményezés számára mindenkor a Hűség Háza fog maradni.« A próféta…
Vajon valóban érdemtelenek vagyunk a szabadságra?
Úgy látszik, vannak, akik rájöttek: nemcsak a Reichstag készült éghető, gyúlékony anyagokból, de a budapesti Országháza is. Ezért rakják a parazsat alája.”
(Bölcs István: Feljelentés. 168 Óra, 2003. január 23.)
--------------------------------------------------------
„Itt egy cél van, pont mint látja a lapban. Itt én vagyok a célszemély. Berkowitz mint Berkowitz. Veszprémben is az volt. Ez az egész eljárás ott Veszprémben, nem lehet elképzelni, valaki átolvasna, mint ők átolvasták, szabálytalan ezek az egész akták, ők látták volna.”
(Salamon Berkowitz nyilatkozata a Magyar Nemzetben, 2003. január 27.)
--------------------------------------------------------
„Ez egy eléggé általános alany volt, amit mondott, szerkesztő úr, ha kiderül, majdnem azt is mondhatta volna, ha kiderülődik, mert ugye most kiderülődött. Hát ezt valaki előszedte, ezt a papírt, ez nem kiderült. Ezt előszedték. Én azt mondom, rendben.”
(Medgyessy Péter, ATV, Nap-kelte, 2002. június 30.)
--------------------------------------------------------
„A román és a magyar miniszterelnök együtt tolta le a nadrágját, és üzente meg a saját szélsőségeseinek: megcsókolhatjátok a fenekünket. Ha van par excellence román és magyar nemzeti érdek, akkor ez az.”
(Medgyessynek mennie kellett. Magyar Narancs, 2002. december 5.)
--------------------------------------------------------
„S ahogy én Medgyessy Pétert és Kuncze Gábort ismerem, előbb vagy utóbb feljönnének a lépcsőn, belépnének az ajtón, csöndben leülnének, és hallgatnák, hogy miről beszélgetünk.
Néhány hónap múlva Bukarestben üldögélnénk, és folytatnánk ott, ahol abbahagytuk. Melankólia nélkül. Talán jönne Esterházy Péter és Kertész Imre, az Úristen és Orbán Viktor (ne bolondozzon az úr!).”
(Lengyel László: Miért ne? 168 Óra, 2003. január 23.)
--------------------------------------------------------
„Vannak olyanok, akiknek a múltja miatt lehetnek aggodalmak, és vannak olyanok, akiknek a jövője miatt. Ha csak a kettő közül lehet választani, Amerika azok mellett teszi le a voksát, akiknek a múltja talán kétes, de a jövője biztató. Medgyessy Péter szerintem ilyen politikus. Kiderült, hogy nemcsak tanult közgazdasági szakember, tehát afféle »technokrata típus«, hanem kellő politikai érzékkel is rendelkezik. El lehet róla mondani azt is, amit valaha Reagan elnök kapcsán emlegettek: igazi teflonpolitikus, akire semmilyen hiba nem ragad rá. De szerintem – különösen az előző évek után – javára szól a csendes, kiegyensúlyozott politizálás, az, hogy nem megosztani akar.”
(Horváth Gábor: Amerikának az számít, hová tartasz. Interjú Charles Gatival. Népszabadság, 2003. január 29.)

Összeállította: Tóth Gy. László