Tétova horvát lépések az unió felé

A botot a horvát kormány lóbálta meg az immár egy hónapja sztrájkoló orvosok előtt, akik így akarnak magasabb fizetést kiharcolni maguknak. A sztrájkot betiltó intézkedésével a munka újrafelvételére szeretné bírni őket, mert bár az orvosok szerint egyetlen súlyos beteg sem maradt ellátatlan, a hozzátartozók máris több pert indítottak a sztrájkoló orvosokat téve felelőssé szeretteik haláláért.

Horvátországban nagy elégedetlenséget váltott ki a munkavállalók jogainak korlátozásaira irányuló törvénymódosítás, amelyre az országot sújtó gazdasági nehézségek és a hitelfolyósító nemzetközi pénzintézetek szigora miatt kényszerül a kormány. A különböző ágazati szakszervezetek által meghirdetett munkabeszüntetések után még az általános sztrájk sem kizárt, ami roppant kedvezőtlen képet festene Horvátországról és meglehetősen szerencsétlen helyzetbe hozná Ivica Racan kabinetjét most, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékáról hivatalosan is tájékoztatni kívánja az EU soros elnökét, Görögországot.
A horvátok tagságát három magas szintű vezető, Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke, Chris Patten külügyi, valamint Javier Solana kül- és biztonságpolitikai főbiztos is támogatja. Prodi egyenesen úgy nyilatkozott, hogy Zágráb és Brüsszel minden kérdésben egy hullámhosszon van. Horvátország – a kormány bizonyos ügyekben tanúsított tétovasága ellenére – belpolitikailag stabil, gazdasági mutatói alapján pedig a legfejlettebb jövendőbeli tagjelöltek közé sorolható. Zágrábra azonban sok feladat vár azután, hogy február 21-én átadja a csatlakozási szándékáról szóló dokumentumot. A külpolitikai jellegűek abszolválásához már hozzá is fogott: nagyarányú diplomáciai offenzívába kezdett a legbefolyásosabb uniós tagállamok, valamint a jelenlegi és jövendőbeli uniós elnökséget adó országok fővárosaiban. Szép számmal vannak azonban Brüsszelből kirótt „házi feladatai” is, mint például a politikai-gazdasági reformok folytatása, a délszláv háború menekültjei visszatérésének elősegítése és a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködés javítása.
Az országon most végigsöprő sztrájkhullám, a privatizáció ellenőrzése körül kirobbant s hovatovább a koalíció felbomlásával fenyegető pártcsatározások és a kormány immár közmondásos tétovasága a reformok – mint például az említett törvénymódosítás – véghezvitelében nem jó üzenet Brüsszelnek, ahogyan a választópolgároknak sem. A horvát munkavállalóknak nyilvánvalóan le kell nyelniük még egy-két keserű pirulát. Ezekért a nehézségekért azonban csak részben tehetik felelőssé saját kormányukat, sokkal inkább a világgazdaságban végbement, illetve jelenleg is zajló változásokat okolhatják.
Ezeknek elemzésével és a megfelelő stratégia kidolgozásával Racan és teamje valóban adós maradt. Az öttagú és „háromszínű” (jobb-, baloldali és liberális) koalícióban az együttműködés nehézkes, leküzdésére azonban nem az a megoldás, hogy Racan kormányfő (a koalíció legerősebb pártjának, a Szociáldemokrata Pártnak elnöke) immár csak egy partnerrel, a jobbközép Horvát Parasztpárttal egyeztet, véli a liberális Horvát Néppárt elnök aszszonya, Vesna Pusic, aki ellenzéki vélemények szerint most azon mesterkedik, hogy még az idén kikényszerítse a jövőre esedékes parlamenti választásokat. A kormány ingatag helyzetén az sem javított, hogy Horvátország is támogatásáról biztosította az Egyesült Államokat az iraki válságban, a NATO-csatlakozásra váró többi országgal (az úgynevezett vilniusi csoporttal) együtt. Racan most minden erejét latba vetve próbálja megnyugtatni országa közvéleményét: az iraki háborúval kapcsolatban semmilyen döntés nem született a parlament háta mögött. A belpolitikai viharokhoz edződött horvát kormányfő egyelőre azt ígéri, hogy a kormánykoalíció marad, s nem lesznek előrehozott választások. Ám ha lennének is, kérdéses, van-e bármelyik pártnak stratégiája annak átvészelésére, ami most jön: a gazdasági válságra, az iraki háborúra és annak lehetséges következményeire.