Amerikai előrenyomulás a sivatagban

Viszonylag alacsony intenzitással folytatódott tegnap az Irak elleni amerikai–brit hadjárat, ám este a Pentagonból érkező hírek szerint már valóban megkezdődött a nagyszabású offenzíva. A szárazföldi csapatok továbbra sem ütköztek számottevő ellenállásba, több száz iraki adta meg magát.

Irak négy különböző régiójában zajlottak hadműveletek a háború második napján. Két helyen folytatódott a Kuvaitból történő előrenyomulás: a koalíciós erők elfoglalták Irak egyetlen tengeri kijáratát, a Fav-félszigetet. Az amerikai tengerészgyalogság Umm-Kaszr városában az új, míg a brit csapatok a régi kikötőt foglalták el. A településen felvonták az amerikai zászlót. Ebben a dél-iraki hadműveletben szenvedték el a koalíciós erők első harci emberveszteségüket: egy tengerészgyalogos az iraki erőkkel vívott tűzharcban esett el. Egy másik tengerészgyalogos akkor szenvedett súlyos sérülést, amikor M1-es harckocsiját tévedésből egy amerikai Cobra helikopter kilőtte.
Nem harcban, hanem balesetben vesztette életét péntek hajnalban egy amerikai CH–46-os Sea Kinght helikopter négyfős személyzete, illetve az általuk szállított nyolc brit kommandós Kuvaitban. A balesetet valószínűleg emberi mulasztás okozta, de nem zárható ki a műszaki hiba sem, mert a helikoptertípus nemrégiben biztonsági okok miatt repülési tilalom alatt állt. Az iraki veszteségekről semmilyen konkrét adatot nem hoztak nyilvánosságra, az alighanem a kilőtt járművek személyzetére és a tűzharcban elesettekre korlátozódik.
Nyugatabbra az amerikai szárazföldi hadsereg 3. gyalogos hadosztályának gépesített alakulatai több kilométer hosszú, illetve széles alakzatban negyven kilométeres átlagsebességgel nyomultak előre, és csak elenyésző ellenállással szembesültek, így elérték az Eufrátesz partján lévő An-Naszarija városát. Az alakulattal utazó nyugati tudósítók beszámolója szerint számos kiürített katonai tábort hagytak el, amelyekben mindössze néhány elhagyott vagy kilőtt iraki járművet láthattak. Ez idáig alig néhány tucat ellenséges eszközt lőttek ki, amit megfigyelők azzal magyaráznak, hogy az 1991-es tapasztalatokból kiindulva az iraki erőket Bagdad körzetébe vonták vissza a sivatagból, ahol nem tudnának elrejtőzni. A déli fronton végrehajtott offenzíva nyomán már számos olajkút került a szövetségesek kezére a rumálijai olajmezőn, amely a világ legnagyobbja, s több száz iraki katona is megadta magát.
Súlyos – ám a visszafogott híráramlás miatt nem részletezett – harcokat vívtak tegnap speciális erők Észak-Irakban a kirkuki olajmezők környékén is, ahová a bagdadi rezsim által nem ellenőrzött kurd területekről nyomultak be az amerikaiak és brit társaik, akikhez tegnap állítólag már ausztrál egységek is csatlakoztak.
A harcok negyedik színtere Nyugat-Irak, ahová szintén nem részletezett módon juthattak be a brit és az amerikai csapatok, nagy valószínűséggel a speciális erők nemrégiben Ferihegyen átutazó MH–53-as helikopterei segítségével. Ők nem kisebb sikert értek el, mint hogy elfoglalták a H–2, illetve H–3 jelzésű bázist és repülőtér-komplexumot. Ezek a létesítmények korábban az iraki tömegpusztító fegyverek tárolására szolgáltak, de innen indítottak rakétatámadást Izrael ellen is 1991-ben. A repülőterek a hírek szerint épségben kerültek a szövetségesek kezére, amelyeket így később fel tudnak használni arra, hogy utánpótlást szállítsanak oda repülőgéppel.
A légi hadjárat szintén alacsony intenzitással folytatódott, a támadások zöme a szárazföldi előrenyomulást támogatta, míg a Bagdadban és nagyobb településeken, így Moszulban lévő fontos katonai objektumokat is támadták robotrepülőgépek és csapásmérő gépek. Az iraki légvédelem rengeteg lövést adott le, és egy amerikai gép lelövéséről hírt is adtak, ám ezt a Pentagon cáfolta. Amerikai B–52-esek Angliából felszállva Irak felé indultak, de nem hozták nyilvánosságra, hogy támadásra indultak, vagy csak az Indiai-óceánon lévő Diego Garcia támaszpontjára települtek át. Este nyolckor ismét megszólaltak a légiriadót jelző sziránák az iraki fővárosban. Törökország a parlamenti jóváhagyás ellenére még nem engedte át az amerikai gépeket területe felett, ám a tárgyalások nyomán este megváltozott az álláspontjuk. A nézeteltérést az okozta, hogy Ankara csapatokat akar küldeni Észak-Irakba, amitől Washington elzárkózik.
A diplomáciai fronton Franciaország, Németország és Oroszország elutasította azt az amerikai kérést, hogy utasítsák ki országukból az iraki diplomatákat.
***
Lengyelek akcióban. Az iraki hadműveletben részt vevő lengyel terroristaelhárító különleges alakulat, a GROM legfontosabb feladata a tömegpusztító fegyverek helyének felderítése, illetve iraki vezetők elfogása és őrzése – közölte Slawomir Petelicki tábornok, az egység létrehozója és volt parancsnoka. A GROM a külföldön legjobban ismert különleges lengyel kommandós alakulat. 1991-ben hozták létre a Lengyelországon keresztül Izraelbe távozó orosz zsidók védelmére. 1997 júniusában a GROM katonái fogták el a háborús bűntettek elkövetésével gyanúsított Slavko Dokmanovicsot, Vukovár szerb polgármesterét, aki később a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében felakasztotta magát. (MTI)
***
Az eredeti Huszein nyilatkozott? Az Amerikai Központi Hírszerző Ügynökség elemzőinek megállapítása szerint valószínűleg Szaddám Huszein hangja hallható annak a beszédnek a felvételén, amely csütörtök kora hajnalban, az amerikai légitámadások megkezdését követően hangzott el az iraki televízióban, arról azonban nem tudtak meg közelebbit, hogy a beszédet mikor rögzítették. Így továbbra sincs megbízható értesülés arról, hogy az iraki elnök életben volt-e, amikor a Bagdad külvárosában lévő, egyik elnöki rezidencia elleni amerikai légitámadás után az iraki televízió a felvételt sugározta. (MTI)