Az MSZP kedveli a Fidesz szlogenjeit

Az MSZP Otthon Európában címmel hirdette meg 15 évre szóló új lakásprogramját. Mint Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízott elismerte: az előző kormány kedvező folyamatokat indított el a lakásépítésben. A pártjában szokatlan megnyilatkozást nagyban rontja azonban, hogy a címet is a Fidesztől kölcsönözték. A Fidesz-Magyar Polgári Párt 2001-ben tette közzé Otthon Magyarországon – Otthon Európában címmel kongresszusi vitaanyagát, programját. A jelmondatok engedély nélküli átvétele nem idegen eljárás a jelenlegi kormánypártoktól. A szlogenháború folytatódik, s lehetetlen nem észrevenni az összefüggést Ron Werber ismételt feltűnése, alkalmazása és a kormányzati retorika és tettek még erőszakosabbá válása között.

Hogy milyen nagy előszerettettel veszik át mások jelmondatait, szlogenjeit a jelenlegi kormánypártok, arról egy esztendővel ezelőtt meggyőződhetett a közvélemény. Már a 2002 tavaszi országgyűlési választási kampányban élénk feltűnést keltett, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a „lopstop” szlogent egy kaposvári vagyonvédelmi cég nevéből vette át, „Válts stílust!” jelmondatukat pedig az Organon nevű cég által gyártott fogamzásgátló szer népszerűsítő szlogenjéről koppintották. A Magyar Szocialista Párt – a szabad demokratákhoz hasonlóan – szintén vonzódott a szexuális élettel összefüggő jelszavakhoz. A „Ma van holnap” szlogent egy szexuális tanácsadással foglalkozó alapítvány nevéből tulajdonították el. A mostani szlogenlenyúlás tehát egyáltalán nem előzmények nélküli. Már az úgynevezett Esélyegyenlőség programjában is visszatetsző volt, hogy első mondatai az Orbán-kormány programjának címét („Új évezred küszöbén”) idézték.
Arra is emlékezhetünk, milyen vita alakult ki a „Magyarország mindannyiunké” jelmondat kapcsán. A Happy End Kft. a „Magyarország mindannyiunké” szlogent is használta az Országimázs Központhoz beadott pályázatában. Az MSZP 2001 nyarán fizetési felszólítást küldött a Happy Endnek egymilliárd forintról, mert úgy vélekedett, hogy a szlogent az MSZP-től tulajdonította el a kft., s így nem használhatta volna ahhoz a pályamunkához, amellyel az országkép 2001–2002-es kialakítására megbízást kapott. Akkor a Happy End vezetői leszögezték: nem értenek egyet azzal, hogy a „Magyarország mindannyiunké” szavakat csak a szocialista párt által arra kijelölt személyeknek szabad kimondaniuk, leírniuk és kinyomtatniuk. Szili Katalin, az MSZP elnökhelyettese etikai eljárás lefolytatását kezdeményezte a Magyar Reklámszövetségnél. Mint pár napon belül kiderült, hiábavalóan, a reklámszövetség nem kívánt állást foglalni, mondván, politikai természetű szlogenről van szó. Az MSZP-nél bejelentették: jogászok vizsgálják a lehetséges további lépéseket. A lépések azonban olyannyira várattak magukra, hogy – mint az elkövetkezendő hónapok bizonyították – nem is került sor rájuk. Az MSZP feltehetően érzékelte okfejtésének ingatagságát, lehetetlen volt ugyanis bizonyítaniuk, hogy 1999 óta hangoztatják a Magyarország mindannyiunké kifejezést.
Tekintettel arra, hogy a Magyarország mindannyiunké mondat meglehetősen általános fordulat, természetesen akkor sem vonta kétségbe senki, hogy ez a két szó egymás mellett elhangozhatott szocialista politikusok szájából. Aki azonban a sajtóhíradásoknak pontosan utánanézett, azt a tanulságot szűrhette le belőlük, hogy egészen addig, amíg a Happy End nem emelte szlogenszintre a kifejezést, az MSZP sem tűzte transzparenseire. Olyannyira nem, hogy még a Népszabadság cikke is megjegyezte: az ominózus szlogent az Orbán-kormány már korábban használta, ugyanis „Magyarország mindannyiunké – A millenniumi év megnyitása” volt a címe a kancellária imázsközpontja által 2000 januárjában kiadott és minden háztartásba eljuttatott füzetnek, amely a Szent Korona Parlamentbe viteléről számolt be.
A szocialisták természetesen nem tettek további lépéseket a reklámszövetség elutasító válasza után – vélhetően jogászaik valóban megvizsgálták a kérdést –, ám ettől kezdve a „Magyarország mindannyiunké” jelmondat kiemelt szerepet kapott minden rendezvényükön, s felkerült a transzparenseikre is.
2001. december elején újabb fordulatot vett a szlogenügy. Az Index internetes portál arról ad hírt, hogy a Happy End Kft. a védjegy bejegyzését kezdeményezte a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. Lendvai Ildikó frakcióvezető ekkor kijelenti: az eljárást olybá veszi, mintha egy különösen arcátlan autótolvaj a rendőrségen követelné, hogy írják át a nevére a lopott kocsit. Wermer András, a Happy End Kft. kreatív igazgatója arról számolt be: mindössze azért szeretnék levédetni a Magyarország mindannyiunké szlogent, hogy azt bárki használhassa. Szerinte ugyanis Magyarország valóban mindannyiunké, ezért nem helyes, ha a jelzett mondatot bárki kisajátítja. Magyarán: ha Wermerék kísérlete sikerül, úgy el lehet kerülni, hogy az MSZP tulajdonjogot formáljon a pozitív tartalmú köznapi fordulatra.
Ha a sajtóban is megjelent tényeket vesszük alapul, megállapítható, hogy valójában a Magyar Szocialista Párt igyekezett egy más cég, szervezet által sikerrel bevezetett jelszót sajátjaként szerepeltetni. Mint visszatekintésünkből is kiderül, 2001 nyara előtt a szocialisták legfeljebb elvétve, egyáltalán nem hangsúlyosan használták a szlogent. Ennek ellenére a kampány egész további menetében végigkísérte az MSZP-s frazeológiát a „Magyarország mindannyiunké” jelszó, illetőleg az ahhoz tapadó – a Fidesz-kormány ellen irányuló – gyanúsítás.
Az MSZP addig sem mérsékelt hangvételében az ősz folyamán egyre erőteljesebb iránymódosítás történt, s ez egyértelmű jele volt az izraeli kampánytanácsadó feltűnésének. Ron Werber jelenlétéről először a Magyar Nemzet számolt be 2001. november 15-én. A kampány durvábbra, agresszívra vétele nem csak a szlogenek erőszakos kisajátításában érhető tetten. Az MSZP vezetőinek becsmérlő, törvénytelenségekkel gyanúsító hangoskodásai mögött is nyilvánvalóan a werberi direktívák állnak. Kovács László december közepén kijelenti Medgyessy Péter hétigenes programjának meghirdetésekor: „A népnyelv szerint ma enyves kezekben van az ország, és a kormány József Attila verséből lopott (sic!) jelmondata így módosult: Magyarország, amit a zsebedbe rejtesz.”
2002 első hónapjaiban a baloldali lapokban megjelenő kampányhíradások szinte pontot tesznek a folyamat végére: közismert tényként utalnak arra, hogy a „Magyarország mindannyiunké” szlogent a Fidesz eltulajdonította a szocialista párttól. Ennek a köztudatba sulykolása alkalmas volt arra, hogy a közvéleményben azt a hatást keltse: ez nemcsak szlogenekkel, de sok minden mással is megtörtént a Fidesz-éra alatt.
A szlogenháború tehát folytatódik, s lehetetlen nem észrevenni az öszefüggést Ron Werber ismételt feltűnése, alkalmazása és a kormányzati retorika és tettek még erőszakosabbá válása között. Ennek egyik eleme, hogy nemcsak az eredményeket vindikálják magunknak, de a jelszavakat is eltulajdonítják. Ám ha az eredmény és a szlogen másé, mi marad az MSZP-nek?