Érdeklődés és feszültség

Élénk érdeklődés és a feszültség érezhető növekedése kísérte George W. Bush ultimátumát a Földközi-tenger keleti medencéjében hajózó USS Truman repülőgép-hordozó fedélzetén, amelyet még azok is megnéztek, akiknek időbeosztásuk szerint aludniuk kellett volna helyi idő szerint hajnali háromkor, amikor az elnök beszéde elhangzott.

A tévéközvetítést megelőzően, majd azt követően érezhetően megnőtt a hajó oldalán kialakított erkélyeken elhelyezett dohányzóhelyek forgalma, az emberek fokozódó idegességének jeleként. A dohányzók között ismét csak szépszámú pilóta akadt, akik tulajdonképpen egyedül lesznek életveszélynek vagy fogságba esésnek kitéve a Truman közel hatezer fős személyzetéből. A sötétségbe bámuló arcokon még a keménységet tettető rutin sem tudta elfedni ezt a feszültséget.
A képernyőn beszélő elnökre szegeződő tekintetek érdeklődést, helyenként aggodalmat is tükröztek, főként a fiatalabb, alacsonyabb rangú és beosztású tengerészek körében, akik karrierjük első hajóútján máris egy háború küszöbén találták magukat. A harci kedvet jelezte ugyanakkor, hogy amikor a hajó műholdas csatornáinak pillanatnyi zavara miatt szétesett a haderők főparancsnokának képe, nevetve kiáltottak fel azzal, hogy „biztosan az irakiak zavarják az adást”.
A hangulatot fokozta az a tény is, hogy éjszaka az óriási hajó nagy sebességgel – napok óta először – helyet változtatott, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy jobb pozícióba tudjon kerülni repülőgépei indításához. Bár jelenlegi tartózkodási helyéről indulva az F–14-es és F/A–18-as harci gépeknek mindenképpen légi utántöltésre van szükségük ahhoz, hogy elérjék Irakot, ezek száma jelentősen csökkenthető, ha a hajó néhány száz kilométerrel közelebb kerül a célterülethez. A Földközi-tenger térségében számos, a közvéleménytől tartva, magát megnevezni nem kívánó ország járult hozzá amerikai légi utántöltő repülőgépek állomásoztatásához, s alighanem ezek teszik majd lehetővé a Truman és a közelben tartózkodó Theodore Roosevelt repülőgépei számára, hogy végrehajthassák feladataikat.
A logisztikai műveletek ezúttal is az amerikai tervek középpontjában állnak. A repülőgép-hordozóra naponta érkezik valamilyen formában utánpótlás a szárazföldről. MH–53-as óriáshelikopterek rendszeresen postát, friss zöldséget és tejterméket hoznak, s ezek rendkívüli mértékben javítják a hónapok óta tengeren lévő személyzet morálját.