Fokozatok

Fatális félreértések, elháríthatatlan hibák országa a miénk: ezt a megállapítást alátámasztja az a legkeményebb drámai fordulatokat is megszégyenítő eseménysorozat, ami a nemzeti légitársaságnál – és ezzel párhuzamosan a pénzügyi tárcánál – történt az elmúlt néhány hónapban. Tavaly decemberben a Malév megbízást adott az egykori kancelláriaminiszterhez köthető Forgács és Kiss Ügyvédi Irodának, hogy végezze el a cég átvilágítását: a dolog apró hibáját az jelentette, hogy az iroda érvénytelen pályázat benyújtása után is elnyerhette a 30 milliós üzletet. Hála a polgári demokrácia és az üvegzseb vívmányainak, a végzetes hiba nem maradt megtorlatlanul: miután az ügyvédi irodával szoros összefüggésbe hozható miniszter lemondott, mindjárt megtörtént az a vizsgálat is, ami bebizonyította a biznisz törvénytelenségét, és a pénzügyi tárca vezetője azonnal „szárnyakat adott” a Malév igazgatóságának, legalábbis erre tett javaslatot.
A hibátlanul forgó fogaskerekek közé ugyanakkor a jelek szerint újabb homokszem csúszott: a Malév igazgatósági ülésein (lévén többségi tulajdonú állami cég) ott üldögélt a Pénzügyminisztérium (PM) privatizációs és vagyonkezelő osztályának élén álló tisztviselő is, aki mellesleg annak a bizottságnak is tagja volt, amely állást foglalt a később elcsúszott kancelláriaminiszter ügyvédi irodája mellett. Ennek ellenére a kommunikációs folyamatábrában érthetetlen zavarok keletkeztek, és a pénzügyi tárca vezetője – legalábbis a PM határozott állítása szerint – nem szerzett idejében tudomást a Malévnál hozott vitatható döntésről. Sebaj – gondolja a gyanútlan állampolgár –, ha más nem is, a Pénzügyminisztérium jól sáfárkodik a befizetett adóval, és felelősségre vonja az etikátlan döntések erdejében eltévelyedett kollégát.
A lépés – a szóban forgó úr eltávolítása – valóban megtörténhet, ám olyan kommentár kíséretében, ami még a legtöbbet látott munkásőr veteránnak is hirtelenjében orrára fagyasztja az olvasószemüveget. A PM verziója a következő: az igazgatóság tagjaként is munkálkodó hivatalnok nem delegáltja a tárcának, társaihoz hasonlóan természetes személyként tagja a testületnek, így többek között nem is utasítható. A tájékoztatás így nem kötelessége, ráadásul nem feltétlenül kellett tudnia, sejtenie – sic! –, hogy a Forgács és Kiss egyik tagja Kiss Elemér. László Csabának – aki az ÁPV Rt.-n keresztül a honi légitársaság felügyeleti jogait gyakorolja – ennek megfelelően halvány fogalma sem volt arról, hogy mi is történt a Malév igazgatósági ülésein.
Ezek alapján nem lehet senkinek a szemére vetni, ha megindul a fantáziája: a PM logikája mentén haladva a kormány tagjai is magánemberként, saját szakállukra dönthetnek úgy, hogy a miniszterelnöknek erről halvány fogalma sincsen, végeredményben az egyes tárcák döntéseiért a kabinet nem is felelős. Medgyessy Péter nyilván a sajtóból értesül a kormányzati döntésekről, amelyeket szigorúan magánemberként kommentál. (Ha jól belegondolunk, ez utóbbira már akadt példa.)
Persze nem kell mindjárt gonoszkodni. A magyar közéletben mindig elfogadott volt az úri huncutság, egyszerűbben fogalmazva az enyhén gyanús húzások elnézése. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezen belül is vannak fokozatok. Az első, legenyhébb verziónál az ember sejti, hogy valami nem stimmel, de úgy van vele, hogy „ez még belefér”. A második lépcsőnél hümmög egyet, és némi gondolkodást követően azt mondja: lehet, hogy etikátlan, de ügyes.
Van azonban egy harmadik fokozat is, ami már végképp nem megy le a jó érzésű ember torkán: azt pedig mifelénk arcátlanságnak hívják.