Sajtóhajó-szabadság

Bonyolult ember lehet Tóth András, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító politikai államtitkár. Ha pszichológus lennék, biztosan nem vállalnám a kezelését. Az egyik nap az egyik újságnak ezt nyilatkozza, a másik nap a másiknak azt. Föltehetően két énje van.
Mondom a részleteket. Nevezett nemzetbiztonsági pallér azt nyilatkozta lapunknak, hogy az újraindítását tervező Sajtóklubnak otthont adó Szent István Televízió stúdiójának felrobbantását beígérő latrok üzleti vagy egyéb érdekből adták ki magukat a Nemzetbiztonsági Hivatal embereinek. Rá pár órára nevezett Tóth dolgozó átszaladt a konkurens Népszabadsághoz, hogy értesülései szerint (nagyon jól értesült ember, ott lapul minden bokorban) senki sem fenyegette meg a Sajtóklubot, az egész csak fantazmagória a nemzeti jobboldal, ezen belül a Szent László Televízió producere, Varga István, illetőleg a Sajtóklub munkatársai részéről.
Vagyis az egész történetet nagy valószínűséggel a kisujjából szopta ki a tévéstáb, túl nagy szegények fantáziája…
Hogy konkrétumokat is mondjak: az alaptörténet az, hogy értesülések szerint az újraindult Sajtóklub felvételeinek otthont adó stúdióhajót bizonyos elemek kézigránát-támadással kívánták volna eltávolítani a frekvenciáról, ami barátságtalan lépés, akár bele is lehet halni. Az előemberek állítólag az Árpád hídról terveztek gránátokat röpíteni a sajtónaszádra, hátha attól megszakad az adás, odahaza meg kimennek a képcsövek.
Ebben az esetben azonban nem ez itt a lényeg, hanem fentebb említett Tóth biztonsági őr, aki elsőre azt mondta, latrok állnak a leszámolás hátterében, majd másnap úgy kommentálta a hírt, hogy szamárság az egész fölvetés, rémhírek terjengenek az országban, holott itt rend van, és béke, az emberek egyfolytában ölelgetik egymást, a galambok meg burukkolnak.