Tábortűz

Balaton, tábortűz, hangulat, fiatalság, lányok, görbe esték… jaj, istenem, de szép is volt! Emlékszem arra a gyönyörű szőke lányra, aki a tűz mellett csillogó szemekkel hallgatta, ahogy gitározok, és közben smárolt a Bélával, aztán el is ment vele. Rám maradt a Béla molett nővére, a Kriszti.
Ott ült a tűz körül, s amikor felkelt, bombatölcsér maradt a helyén. Sose felejtem el, ahogy csókolt azzal a pumpaszerű szájával, és amikor levegőt vett, behorpadt a homlokom. Aztán amikor visszajött a bátyja, a Béla, és meglátott minket, a gitáromat a fejemen verte szét. Jaj, de szép is volt!
Sose jönnek vissza azok a romantikus percek.
Emlékszem a tündérien helyes arcú Ilikére, akinek olyan érdes volt a nyelve, mint a reszelő. Egy-egy csókolódzós randi után a nyelvemen bőrátültetést kellett végrehajtani a nyálkahártyám pótlására.
Istenem, sose felejtem el! Ott feküdtünk Ilike szobájában, aki éppen reszelte a nyelvemet, amikor ránk tört az apja. Összeszorul a torkom, amikor eszembe jut, ahogy fojtogatott. Utána Ilike mankóval járt be hozzám a kórházba.
De szép is volt!
Tábortűz, hangulat, lányok, görbe esték…
Egy balatoni mólón hozzám simult a sportosan kis mellű Wágner Panni, és csókokkal kényeztetett. Istenem! Olyan erősen szorított, hogy egyszerre kinyomódott az összes pattanásom. Aztán amikor eltoltam magamtól, eltörte a karomat. De szép is volt!
Begipszelt kézzel hallgattam a haverokat, akik elmesélték, hogy a lányt eredetileg Wágner Pálnak hívják, csak a beceneve volt Borostás Panni. Milyen nehezen tudtam elfelejteni.
Tábortűz, hangulat, lányok…
Emlékszem a maffiafőnök volt barátnőjére, arra a fekete blúzos lányra! Nézett azokkal a csodás kék szemeivel. Én egy szót se tudtam szólni, csak feküdtem a ravatalomon mozdulatlanul.
Istenem, de szép is volt, tán igaz se volt.

Lábazatu

Kedves Emberek!
Maguk szerint melyik összetettebb szerkezet: egy ház alsó falrészlete, vagy a végtag, amin állnak? Természetesen a lábuk.
Akkor vajon miért a ház alsó részét hívják lábazatnak? A szobornak is talapzata van, nekünk csak talpunk. Én ezzel nem értek egyet! Kikérem magamnak! Mutasson nekem valaki egyetlen olyan szobrot, aminek az aljában annyi csont és ideg található, mint az én gyönyörűen bonyolult lábazatomban!
Na ugye! Én sokkal komplikáltabb és bonyolultabb teremtmény vagyok, mint az a sok hülye ház meg szobor. Komolyan mondom, hogy az agyazatomra megy ez az egész!
Persze ha én nem nyitom ki a szájazatomat, és nem strapálom a nyelvezetemet, akkor így marad minden. Mindenki csak ül a seggezetén karzatba tett kezezettel, és nem szól egy szózatot sem. Gyalázat! Nulla önérzet! Szerintem kell egy határozat!
Made in Kormányzat! Idézet: Vigyázat! Minden emberzet, személyzet talapzaton áll, és lábazata van! Ez színezetre, hajzatra, öltözetre és irányzatra való tekintezet nélkül mindenkire kötélzet!
Különben szétvert ábrázat, cipó alakzat. Kivert fogazat, bevert oromzat, összetört bordázat, sőt fegyverzetsorozat, lukas homlokzat, véres kövezet, kihűlt szervezet. Egyszóval: áldozat!
Tehát nem láb, hanem lábazat: a méltó változat. Na, csókozat!