Világvége

Kedves gyerekek! Örömmel látom, hogy menynyire szeretitek az iskolát, és milyen mohón lapátoljátok magatokba azt a rengeteg tudást, amit a televízió sugároz az okos kis buksitokba, mert az éles eszetekkel rájöttetek arra, hogy ebben az álomszépen induló XXI. században nem elég az, amit drága jó tanáraitoktól és persze mindig türelmes szüleitektől megtanultok. Bizony, ennél nektek jóval több kell, éppen ezért szorgalmasan nézitek a televíziót, és valósággal magatokba szívjátok azt a sok csodát, amit a kerek nagyvilág kínál nektek.
Hála az ismeretterjesztésnek – amit annyira szerettek, hogy közben még a játszásról is megfeledkeztek –, már azt is tudjátok, hogy az évmilliókon át fennmaradt légköri gázegyensúlyt nagy veszély fenyegeti, ami abból is észrevehető, hogy elkezdődött a globális felmelegedés, vagyis egyre kevesebb ember fázik. A légszennyezésre se lehet panasz, hiszen ha csúnya az idő, savas eső kopog a pöttyös esernyőtökön. De ez mind semmi! Bizonyára azt is tudjátok, hogy a föld lakosságának egyötöde szén-monoxiddal és kén-dioxiddal erősen szennyezett levegőt szív be, bizony, gyerekek, nekik már olyan a tüdejük, mint a megégett pirítós kenyér. A tudós bácsik, akik szörnyű jóslatokkal szeretik megtréfálni az embereket, azt is elárulták nektek, hogy néhány éven belül csak az amerikai földrészen ötvenezer tó lesz biológiailag halott. Szép, kerek szám, ugye? De ne ijedjetek meg, gyerekek, ezekben a tavakban nyugodtan fürödhettek majd, legfeljebb nem lesz bennük szúrós hínár és büdös halacska.
Ha játék közben ezeken az érdekes dolgokon elgondolkoztok, hamar rá fogtok jönni, hogy a vízkészletek elszennyeződése súlyos betegségeket és hatalmas járványokat fog okozni, sőt, kapaszkodjatok meg, fél földrésznyi területek aszályosodhatnak el, és soha nem látott éhínségek törhetnek az emberiségre. De ne sírjatok emiatt, mert bánkódásra semmi ok! Nem kell törődni a sötét jövővel, mert nem lesz semmiféle sötét jövő! De nem ám, kicsi bogaraim! Ezt persze nem tudják azok az engedetlen gézengúzok, akik nem néznek ismeretterjesztő műsorokat, és nem olvasnak pucér nénis újságokat. Ők nem tudják, hogy Nostradamus, ez a kiváló orvos és asztrológus azt jósolta, hogy 1999-ben megjelenik az emberiség előtt a Borzalom Királya, és bejelenti, hogy slussz, vége a világnak, vagyis mindenki ölelje meg, akit szeret, aztán szívódjon fel vele együtt a nagy büdös semmibe, miközben a földgolyó úgy robban majd szét, mint egy lőporral töltött tojás.
Na mármost, ti is látjátok, hogy sehol semmi, ugyanis az a helyzet, hogy Nostradamus bácsinak rossz napja volt, és tévedett. Sebaj, mert egy nála is okosabb bácsi azt magyarázta az egyik tévében, hogy hibás a számítás, a kutyafáját neki, mert a világvége majd csak 2043-ban lesz. Ez ám a jó hír, bogárkáim! Számoljátok csak ki: van még hátra negyven évetek, ha akartok, még családot is alapíthattok, bár szerintem nem nagyon érdemes. Van nektek kedvetek még negyven évig élni, hogy láthassátok a szökőárban prézlivé olvadó városokat és a mérges gázban fulladozó apukákat és anyukákat? Ugye nincs?
Mindenesetre van egy kis reménysugár. Elmondom, hajoljatok közelebb!
Egy másik tévéműsorban egy, az összes többinél okosabb bácsi arról beszélt, mégpedig igen barátságosan mosolyogva, hogy ha legközelebb a napocska kilenc bolygója rövid időre egy vonalban fog állni, mint a cérnára fűzött gyöngyök, úgy felborul a gravitációs egyensúly, hogy öröm lesz nézni. Az egész Naprendszer szétszalad, ki merre lát! De ha ez nem következik be, még mindig bízhattok Newtonban, mert arról számolt be egy nagyon okos újság, hogy előkerült a zseniális fizikus egy eddig ismeretlen kézirata, amelyben 2060-ra jósolja az apokalipszist. Az apokalipszis pedig azt jelenti, kis szentjeim, hogy mindenkiből lekvár lesz. De ha megtörténne az a csoda, hogy Newton bácsi is tévedett, mert nagyon megütötte a fejét a fáról lehullott alma, akkor se lógassátok az orrotokat, mert egy másik tévéműsorban elmondták, hogy 2081. augusztus 21-én egy hatalmas üstökös ütközik majd a Földnek, és az emberiséget elpusztító világméretű katasztrófa elkerülhetetlen.
Az az igazság, gyerekek, hogy nehéz itt tisztán látni. De azért csak fel a fejjel, nem akarok szomorú arcokat látni!